A kristályok az ásványi anyag tökéletes elrendezésű molekuláinak látható formái és színei. Úgy tűnik, a szilárdság egy olyan csapdájába estek, ami soha nem engedi el őket.
(vissza az 1. részhez)
A borculoi** Kristálymúzeumban a gyönyörű kristályok olyan anyagi szerkezetet mutatnak be, ami úgy tűnik, a tökéletes rendet tükrözi.
Minél tökéletesebb egy kristály, annál tovább tart a lebomlása, éppúgy ahogy mindenféle gyönyörű, ősrégi – maradandó és gyógyító! – ásványi anyag is megjelenhet.
Nagyon széles a színképük [spektrumuk]: az ultraibolyától az infravörösig terjed. Az emberek is hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Az ember jelenlegi feladata az elengedés és az önmegvalósítás, mégpedig egy új éteri szférában. Új lélekfejlődésben, amit az Uránusz szabad elektromos energiája [1] táplál, elindulunk az „infravörös” úton, a csillagok útján.
A hagyományos tudomány átlépte a kvantumgondolkodás határát, ami úgy tűnik, még a zseniális Einstein felismerésein is túlmutat. T.S. Kuhn A tudományos forradalmak szerkezetében, már 1962-ben kijelenti, hogy az abszolút tudás és a megváltoztathatatlan alkotmányok többé nem dogmáknak, hanem paradigmáknak, azaz példáknak tekinthetők.
A modern tudós ember szabadon követheti ezeket a példákat. Az anyagi szilárdságnak ugyanis tudományosan nincs végleges alapja, ahogy azt sokan még mindig remélik és gondolják. Jacob Böhme tudásunk alapját kifejező Ungrund [alaptalan] koncepciója ily módon nagyon modernnek tűnik. Az is figyelemre méltó, hogy az Uránusz bolygó pályája kivételt képez Newton gravitációs törvényeinek elmélete alól, ami bolygóként különleges helyzetet ad az Uránusznak.
A hagyományos vallás többé nem tartható fenn; elegendő teret kell adnunk a valódi Krisztusi erőnek a világ és az emberiség számára. A legújabb ezoterikus felismerések újfajta felfogással tekintenek az emberi tudatra, rámutatva, hogy elérhetővé válik a szabadenergia önmagunkban anélkül, hogy ehhez külső eszközt kellene használatba vennünk. Az észlelés kapui*** (The Doors of Perception – Aldous Huxley) olyan portálok, amelyek átléphetik a határt, és „átalakíthatják” a bennünk lévő természetes étereket.
Eszközfüggőségünk növekszik azáltal, hogy egyre gyakrabban használjuk fel a „rossz” energiát, ami máris újabb függőséget és – új piacot! – teremtett térítés ellenében elérhető méregtelenítő programok formájában. A „képernyő-függőség” pozitív és negatív értelemben vett hatásait már az internet 1986-os bevezetése előtt is feljegyezte David Black tudományos újságíró: észrevette, hogy a számítógép előtt eltöltött órák hogyan változtatják meg.
Gondolkodásom kifinomultabbá és precízebbé vált, jobban képes logikus elemzést végezni, ugyanakkor felületesebb lett, és kevésbé tűri a kétértelműséget vagy az ellentmondásos nézőpontokat.
Black megjósolta az Internet megjelenését – és elménk meghódítását.
Az egymással összekapcsolt számítógépek egyre inkább egy globális méretű entitássá változnak.
– jelentette ki az 1980-as években.
Mesterséges intelligencia – ez az intelligencia új formája? Lehetséges, hogy egy szellemlény be akarna költözni ebbe az új formába? Ez nem kitaláció: az A.I. egyes fejlesztői arra a kérdésre, hogy miért hozták létre ezt, abból a szemszögből válaszoltak, hogy felelősnek érezték magukat egy újfajta intelligencia világra hozatalára, ahogy Ezra Klein újságíró megfogalmazta.
Paul Kingsnorth feltette a kérdést:
Tegyük fel, hogy létezik egy szellemi entitás, amelyik meg szeretne nyilvánulni. Hogyan tenné ezt? Beköltözne egy hálózatba – hálózattá válna; drótokból és kobaltból, valamint apró szilícium agyak milliárdjaiból. Egy emberi agyhoz kapcsolódva, energiát és erőt, valamint gondolatokat, sőt érzelmeket gyűjthetne, hogy aztán egy egészen új lény alsó rétegévé váljon.
Ha belegondolunk ebbe, akkor ez arra az elhatározásra késztethet minket, hogy nem tápláljuk tovább ezt az erőt és a szükséges minimumra csökkentjük a hatását, hogy a lehető legnagyobb mértékben teret adjunk az önmegvalósításnak, felhasználva a még rendelkezésre álló szabad energiát, amennyire csak lehet.
Az ásvány tökéletes formáló ereje, amint azt a Kristálymúzeumban láthatjuk, összefüggésben állhat az emberi élet kifejeződésével: a lélek felépítése varázslatos módon ugyanazokat a szervező elveket használhatja fel, mint amelyek az anyagi világban működnek. Gondoljunk csak a szabályos poliéderekre, az úgynevezett „platóni testekre”, amelyeket gyakran jelképesen is értelmeznek, mint például a tetraédert, a kockát vagy a szabályos pentaédert, stb.
A „lélek építési terve” ősidők óta fontos szerepet játszik. Szigorú követelmények vonatkoznak rá, amint azt a „régi kinyilatkoztatás” szeretné a tudtunkra adni. Maga a természet is magasztos és varázslatos arányok szerint épít, például az aranymetszés szerint, ami az ötszögletű csillag konfigurációban fejeződik ki. A természet éteri erői fenséges „értékeket” hoztak létre a természetes növekedés eléréséhez. Nincsenek természetellenes módszerek és parancsok a léleképítésre, hanem élő, „természeten kívül álló vagy természetfeletti” eszközök dinamikus alkalmazása, amely túlmutat az ásványok tökéletes rendjén.
A tökéletes geometriai formák a tiszta absztrakciókban egészen addig a határig érvényesülnek, ahol az élet szeretetté válik, és ez a határ a hatodik dimenzióig terjedhet. Ott világossá válik, hogy nem az ideális konfiguráció, hanem az igazi átváltozás az, amely túllép a határokon, és az életet képviseli, azaz a szeretetet. A lélek ugyanis összekapcsolódik a határtalansággal, ahol a forma, még a tökéletes forma is elhalványul, és a tartalom a tökéletes rendtől függetlenül körvonalazódik, magasabb rezgésű mezők tartják össze. Amikor tudatosítjuk ezt a magasabb rezgést – amelyet hegynek is neveznek, amelyen a forma „meghal”, akkor fontos, hogy elengedjük a megtapadt formát. Ez azt jelenti, hogy feladjuk a tökéletes forma iránti eltökéltséget. A titka nyilvánosságra kerül anélkül, hogy az utcán mutogatnák.
Ez egy nagyon régi struktúrához kapcsolódik, ami hatszögletű felosztásként van jelen a DNS-ünkben, amely egyszerre jeleníti meg a zárt kockát szerkezetileg és geometriai testként [sztereometrikusan] , optikailag akár két kockaként is.
Szabályos hexaéder, amely a kockára utal
Ennek a különleges hexaédernek a formája állítólag a Tejútrendszerünkön belüli kozmikus erővonalakból származik más csillagok konfigurációjának hatására. Ezeknek az erővonalaknak az élethullámokra, például az ádámi emberiségre gyakorolt hatása behatolt a DNS-be, amikor a Föld ennek a konfigurációnak a középpontjában volt, és akkor érvényesült, amikor a Hold volt ebben a középpontban, ezt az időszakot az ősi ezotéria holdkorszaknak nevezte. Pozitív eredménye az érzelmek finomítása és a lélekerők felépítése.
Napjainkban a négyzet alakú konstrukció a kocka képződmény alapja, és lehetővé teszi, hogy a lélek erre „merőlegesen” álljon.
Ma az ásványvilágban a kristályképződést tekintjük a térbeli szépség és tökéletes kifejeződés határának, általában harmonizáló hatással. Ez nagyon lenyűgöző lehet az ember számára, mivel DNS-ünk egyik fontos láncszemével rezonál. Természetes stimulánsnak [élénkítőszernek] tűnhet a lélek számára, és ki állna ellent neki? Végül is ez vezet a határlakók szükséges határtudatához, a „hermetikus fekete” tudathoz. Van egy gyönyörű fekete kristály is, ami a kristályvilágban fekete kockaként ismert (többek között egy német kőbányában találták). Az iszlámban egy nagy fekete kocka (Kába köve) a központ Mekkában, amely körül minden forog, szó szerint és átvitt értelemben is. A fekete kockát miniatűrben az ortodox zsidóknál is megtaláljuk, akik rituális eszközként a homlokukon viselik a lélekközpont, a harmadik szem szintjén. A kocka pergamentekercseket tartalmaz, melyekre a Tórájukból származó versek vannak írva. A kocka alapjául szolgáló szabályos hexaéder a hatágú csillaghoz is kapcsolódik, amely a Szaturnusz bolygóerejének korlátozó hatásával függ össze. Mind az iszlám, mind a judaizmus – akárcsak az Ószövetség keresztény felfogása – ehhez a korlátozáshoz és a Szaturnusz által meghatározott „törvényhez” kapcsolódik. A hűvös kristályok az ásványok lehető legjobb kísérletei arra, hogy tökéletes rendben és fegyelmezetten jelenjenek meg az 5 érzék világában.
Pedig az emberi tudat számára ez nem lépi túl a téridő érzékszervi határát. Ha a tökéletes tervezés, az anyagi szféra feletti ellenőrzés, a lélek alapvető formálása iránti hajlam a szabályos hexaéder [kocka] működése révén a vérünkben és a DNS-ünkben „le van horgonyozva”, és szimbolikusan tud uralkodni, mint egy fekete kocka, ennek a világnak a törvényei és szabályai alapján, akkor hogyan tud a határtalan lélek rajtuk keresztül a szellem állapotába növekedni[2]? Hogyan tud a lélekpotenciál áttörni egy végtelen és örök élettérbe? Végül is az érzelmek finomítása itt nem nyújt enyhülést. Ellenkezőleg; valójában az utunkba állhat: a szabályos hexaéderen belüli holdkonfiguráció a szükségesnél jobban érvényesítette a hatását, és úgy tűnik, sok embert bezárt a tökéletes, de zárt kocka illúziójába.
Mi, emberek egységre és örökkévalóságra vágyunk, be akarunk kerülni a „lét folytonosságába” (George Bataille), de életünk határok közé van zárva. Megteremtettük a rend és a rendszeresség világát törvényekkel, szabályokkal és tabukkal. Mégis mindig megvan bennünk az egységre, a megszabadulásra való törekvés annak sejtésével – igen, azzal a meggyőződéssel – hogy a halhatatlanság belső valóság. Ez az érzés csak erősödik, ha átlépjük a határokat; amikor végül határlakókká váltunk. Amikor tudatos lépést teszünk önmagunkban arra, hogy meghaladjuk a világi megnyilvánulás ásványi kristályok által elénk tárt, szoros és csodálatos összefüggéseit, új lélekerővel, amely által megszülethet bennünk a szellem. A Vízöntő elektromos étere, a tűzéter által.
Szaturnusz valódi kapuja
Csatlakozhatunk-e tehát egyszerűen egy energia- illetve tudatmezőhöz, hogy a szabad energia átáramoljon a lelkünkön és a mikrokozmoszunkon? Ez túlzott leegyszerűsítés lenne, habár a gnózisra való őszinte összpontosítás minden bizonnyal ezt ígéri. Úgy tűnik azonban, mintha az agykontroll hatalmas pamuttakarója függne felettünk. Sok ember megrekedt, és egy régi paradigma, egy régi típusú gondolkodás éteri és gondolatkristályosodási foglya maradt. A pamuttakaró ledobásához nem elég a passzív határlakóság. Nem, ehhez dinamikus tudati impulzusra van szükség. Egy olyan impulzusra, megrázkódtatásra, amely tisztaságot teremt és belátást táplál, amelyen keresztül kinyílik egy kapu, és új fény áramlik be: a tűzéter. Ekkor annak az emberi lénynek, amivé váltunk, a kristályosodásai és kontrollmechanizmusai, „lénytelenséggé” oldódhatnak, és beléphet az egyetemes örökkévaló Lény.
A régi kinyilatkoztatás erősen fogva tart bennünket, mert mi is abból formálódtunk. Nem örül a felébredt embereknek, akik azzal fenyegetnek, hogy kiszabadulnak a befolyási köréből. A mesterséges intelligencia ezt követheti, és a határlakókat elcsábíthatja a gnosztikus tudattól az irányítás és ellenőrzés biztonságos konfigurációja felé. Nagyon csábító, és szinte kikerülhetetlen, mert azt gondoljuk, hogy nincs más út. A rend és a kristályosodás felé való fejlődés nem feltétlenül zsákutca, bár a Szaturnusz szimbólumai (koponya és homokóra) baljóslatúan halottaknak tűnnek! A kristály mint zárt kocka valóban tükrözi mind az anyagi, mind az anyag feletti uralmat, sőt a kifejeződési lehetőség határaként az anyagon túlit is, de ez még nem minden: e fölött a megnyilvánulás fölött, az anyagszabályozás kifejeződése fölött, a „Szaturnuszon túliak” – ahogyan az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó misztériumbolygókat nevezik – „törvényei” és arányai is érvényesülnek.
A Szaturnusznak [3] is megvannak a maga titkai. Egyik fontos titok annak a lehetősége, hogy a három misztériumbolygó pozitív sugárzását – misztériumerejét – hatni hagyjuk magunkon és használatba vesszük. Ezt a lehetőséget „portálnak” is nevezik, egy térbeli átjárónak a tudat számára, nem pedig az anyag számára. Ez a „Szaturnusz kapuja” egyrészt korlátozza a téridőt, de utalhat annak átlátszóságára is, mint ahogy sok kristály átlátszó és színtelennek tűnik. A tökéletes formájú fekete kocka úgy tudja felfedni titkát, beteljesíteni és túlszárnyalni „törvényét”, hogy feltörik és keresztként bontakozik ki.
Az önmegtagadás azután az önfejlesztés és önmegvalósítás misztériumát bontakoztatja ki az endúra szabadság-erejében. Nagy kozmikus csend tárul fel az ember saját lényében. Ebben nincs helye a mesterséges intelligenciának, bármilyen ügyesen is akarja ránk erőltetni magát. Az A.I. hangja döbbenten elnémul; a Szellem szuverén uralkodóvá válik.
———————-
A fordító megjegyzései:
* A tűzéter, vagy elektromos éter – azaz az ötödik éter: Az anyagi világban az ötödik éter elektromosság formájában jelenik meg. Ez az energia, mely mindenekelőtt a modern ipari országokban meghatározza a mindennapi életet, valójában az asztrális erő anyagiasult formája…Tudományos szempontból az elektromosság az anyag egyik formája, az anyag pedig az elektromosságnak egy formája… Aki képes az elektromosság lényegét kideríteni, az felfogja az anyag lényegét is. [Az ötödik, avagy elektromos éter c. Pentagram cikk alapján, 1999/2)
(Forrás és bővebb információ: rozsakereszt.hu)
** Borculo – kelet-hollandiai város
*** Aldous Huxley: Az észlelés kapui, Göncöl kiadó, 1997
Hivatkozások:
[1] Szabadelektromosság
A szabadelektromosság olyan elektromos természetű energia, amelyet nem fosszilis tüzelőanyagokkal állítanak elő, hanem természetes éterek átalakításával „képződő” elektromos étererő.
A természetes éteri erők olyan finom energiák, amelyek az ismert testeket – az anyagi testet, az élettestet [étertest], az asztráltestet és a mentális testet táplálják. Ezek a természetes éterek nem felszabadítóak szellemi értelemben, mert ehhez a folyamathoz elengedhetetlenül szükséges az ötödik éter, az elektromos éter, amelyet tűzéternek vagy kvintesszenciának is neveznek. A természetes étererők olyan minőségű elektromos éterré való átalakítása, ami szabadelektromosságként „szolgál”, nem valósítható meg olyan eszközzel, mint például egy „konverter” [átalakító], hanem a(z emberi) tudattól függ, amelyet egy szellemszikrán alapuló lélekélmény táplálhat ily módon.
[2] Szellem
A Szellem egy téren és időn kívül álló végtelen valóság. Ily módon a szellem örökkévalósága is kívül áll az időn, a teremtés mérhetetlen mezején, valamint az érzékszervileg felfogható teremtett dolgokon. A szellemszikra bennünk rejlik, de ez nem garantálja azt, hogy a Szellem dolgozik bennünk.
Isten fiaiként és lányaiként, aktív szellemszikrákként, tehetjük lehetővé a Szellem bennünk való működését: ha hagyjuk, hogy a téridő formája „meghaljon” egy új tudatban, a Szellem mércéje szerint.
Isten gyermeke akkor Manasszá, szellemi gondolkodóvá válik. Az értelem egy aktív tobozmirigyen keresztül felel meg az elmének. Ez az értelem képes az örökkévalóság fényében (sub speci aeternitas) való érzékelésre. Isten gyermekének tudatában a Szellem az egység, szabadság és szeretet ideális összetételeként tapasztalható meg,
[3] The Factor Manas, card VI, the Septenary Solar Card, page 293 of A Treatise on Cosmic Fire by Alice A. Bailey, [A Manasz faktor, VI. kártya, a Hétszeres Nap kártyája, Alice A. Bailey: Értekezés a kozmikus tűzről, 293. oldal]
[Angol nyelvű könyv elérhető itt: I. THE ORIGIN OF MANAS OR MIND – Part 2 – Online Books • Lucis Trust]
VI. Kártya – A Triádon függő isteni Hétség, ami a Dei Gloria Intacta**** három hetes körének felel meg: a Szaturnusz (III), az Uránusz (I) és a Neptunusz (II) hét körének. Továbbá láthatók a bolygóláncok és a föld stádiumai.
A kép azt szemlélteti, hogy az Uránusz és a Neptunusz hét körével való kapcsolat hogyan „valósul meg” a Szaturnusz közepén. Háromszögének közepén, a súlypontban, az anyagi fejlődés „kapuja” nyitva áll az Uránusz és a Neptunusz „misztériumbolygók” hét köre előtt. A Szaturnusz a megkristályosodott anyagnak (a „durva anyagnak”), a fizikai test valóságának felel meg. Az Uránuszt a szív megújítójának, a Neptunuszt pedig a fej megújítójának nevezik.
A három hetes kör, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz tehát a testnek, a léleknek és a szellemnek felel meg, az Uránusz pedig a Naphoz kapcsolódik a szívben.
Az anyag (Szaturnusz) „kockájának” kibontakozása nélkül a test, a lélek és a szellem egysége nem lehetséges az ember számára.
**** A keresztény beavatási misztérium, Dei Gloria Intacta [Isten dicsősége érinthetetlen], kiadó: Lectorium Rosicruciaum, 2005 – [www.rozsakereszt.hu]
