Az ezoterika szerint az általunk „Zeitgeist”-nek (korszellemnek) nevezett jelenség az interkozmikus sugárzások hatása, melyek beleavatkoznak az emberiség életébe, hatást gyakorolnak az emberi fejlődésre és szabályozzák azt. Kevesen rendelkeznek azzal a képességgel, hogy közvetlenül érzékeljék és értelmezzék ezeket a kozmikus sugárzásokat, de sokan érzékenyek rájuk, és egy kibontakozó Korszellemet nehéz nem észrevenni.
A korszellem hatásának igen látványos példáját mutatják a 20. század hatvanas évei. A kor tizen- és huszonévesei – a „baby boom”-nak nevezett generáció (a II. vh. utáni, 1944-64 közötti generáció) tagjai, – a fennálló rendet teljesen elavultnak tartották, a társadalomban való részvételt és demokratizálást követeltek többek között diákmozgalmakon keresztül. Ez a tiltakozási láz kéz a kézben járt a jövő iránti nagy optimizmussal, ami a Virág-mozgalomban (erőszakmentesség) nyilvánult meg, valamint a Hair című musical (1967) egyik dalában, ami világsláger lett: Aquarius/Engedjük be a napfényt.
Ezekben az években valódi robbanás történt a fiatalság zenéjében, amit „popzenének” neveztek. A Beatles együttes, amelyik 1962-ben tűnt fel a Love me do című dallal, vitathatatlanul kiemelkedő képviselője ennek az újfajta zenének. Bob Dylan zenei karrierje szintén 1962-ben kezdődött. 1962. július 2-án a 21 éves Dylan eljátszotta a Let me die in my footsteps című dalát, melyben azt mondja:
Az élet értelmét elfújta a szél
néhányan azt hiszik, hogy közel a vég,
élni tanulás helyett halni tanulnak.
Ugyanezekben az években a rózsakeresztesek rámutattak, hogy
egy új interkozmikus sugármező veszi körül a világunkat, ami most elegendő intenzitást és feszültséget ért el ahhoz, hogy észrevehető, látható, bizonyítható hatásokat produkáljon. Ezek a hatások összességükben véve a világ és az emberiség számára teljes forradalmat fognak okozni, és mindez viszonylag gyorsan, néhány éven belül fog lezajlani.
Az akkori fiatalok arra törekedtek, hogy létrehozzák azt, amit mi most modern társadalomnak nevezünk, a szó legnemesebb értelmében. A The Times They Are A-Changing (Az idők változóban vannak) című dal, amit Dylan először 1963. október 26-án adott elő, úgy hangzik, mintha szó szerinti visszhangja lenne annak a hívásnak, ami a rózsakeresztesek konferenciáján hangzott el Renovában néhány hónappal korábban. 2009. augusztus 14-ig Dylan 633-szor játszotta el ezt a dalt a koncertjein. Kislemezként jelent meg és Dylan 18 nagylemezén is szerepel és milliószor körüljárta a világot. Emberek milliói ismerik a dal szövegének legalábbis a részleteit.
Visszatekintve a dal címe határozottan profetikus volt: az idők gyorsan és drasztikusan változtak azóta. A Morning of a New Day (Egy új nap reggele) című dal zavart keltett, felrázta a társadalmi rendszert és azt az érzést keltette, hogy itt a lehetőség az újításra: most megtehetjük! A materializmus és konzervativizmus sötét felhőit eloszlatta az idealizmus és az optimizmus napfénye.
Dylan terjedelmes munkájában az élet változékonysága és viszonylagossága még mindig gyakran szerepel. Like a Rolling Stone (Mint egy gördülő kő) című 1965-ös dala egy gazdag körökből származó, büszke hölgy sorsát vázolja fel, aki teljesen tönkrement. A refrénben a reménytelen magány és elhagyatottság szólal meg:
Milyen érzés
magányosnak lenni
otthon nélkül
teljesen ismeretlenül.
1964-ben írt It’s Alright, Ma (Minden rendben, mama) című dal egyik sora a bibliai Prédikátor könyvében szereplő szövegnek a változata:
Elegem van már mindenből, mit tudsz még mutatni nekem?
1965-ből az All Along the Watchtower ezzel a szívhez szóló felkiáltással kezdődik
Kell valamiféle kiútnak lennie
aztán így folytatja
Közülünk sokan úgy érezzük, hogy az élet csak egy tréfa,
de te és én már túl vagyunk ezen, és ez nem a mi sorsunk.
Az 1987-es Queen Jane Approximately című dal az ismétlődés unalmasságáról tanúskodik:
Amikor eleged van magadból és az összes teremtményedből,
valamint a mulandóságról
A rózsáik illata elenyészik
és legfőképp egy jelentős megrovásról:
Drasztikusabb következtetések kellenének.
Kétségtelenül van „kiút”, ami meghaladja az ismétlődést, az unalmat és a pusztulást. Ehhez azonban drasztikus, belső döntésre van szükség, „újfajta cselekvésre, újfajta középpontra”, ahogy Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri fogalmazta meg 1963-ban.
Mert Dylan, aki maga is része volt annak az ifjúságnak, amelyik érzékeny volt a „változó időkre”, emberekkel és társadalommal kapcsolatos üzenete és látomása olyan volt, mintha „belülről” jönne, magából az ifjúságból szólna. A fiataloknak abból a generációjából, akik lassan már megőszültek, de akik közül sokan még – és újra – Dylan rajongónak számítanak.
Gyertek ide emberek
akárhol is vagytok
és ismerjétek el, hogy a vizek
körülöttetek emelkednek
és fogadjátok el, hogy
hamarosan bőrig áztok
ha érdemes megmenteni a korotokat
akkor jobb ha úszni kezdtek, vagy elsüllyedtek, mint a kő,
mert az idők változóban vannak.
Gyertek írók és kritikusok
akik a tollatokkal jósoltok
és tartsátok nyitva a szemeteket
mert nem lesz még egy ilyen alkalom
és ne szóljatok túl korán
mert a kerék még forog
és senki sem tudja, kinek a neve jön ki
mert aki most veszt, később nyerni fog
mert az idők változóban vannak.
Gyertek szenátorok, képviselők
figyeljetek a hívásra
ne álljatok az ajtóba
ne zárjátok el az utat
mert most az fog megsérülni
aki már megrekedt
harc folyik odakinn és egyre dühödtebb lesz
hamarosan megrenget minden ablakot és falat
mert az idők változóban vannak.
Gyertek anyák és apák
a föld minden részéről
és ne kritizáljátok azt
amit nem értetek
fiaitok és lányaitok
már nem hallgatnak rátok
a régi utatok gyorsan elavul
kérlek, álljatok félre az útból, ha nem tudtok segíteni
mert az idők változóban vannak.
A vonalat meghúzták
az átok elhangzott
aki most lassú
később fürge lesz
mert ami most jelen
az később múlttá válik
a rend gyorsan elenyészik
és aki most első, később utolsó lesz
mert az idők változóban vannak.
Az idők változóban vannak – írta Bob Dylan
