Egyszerű magyarázatok?
A modern információs társadalom egyik jelensége, hogy a bonyolult tényekhez egyszerű magyarázatokat fűz, hogy a megértés érzetét keltse. Az ilyen naiv magyarázati minták, mint például az úgynevezett „összeesküvés elméletek”, manapság naponta ezrével keringenek a digitális médiában, amiket sok ember oszt meg egymással. Az átláthatatlan események az egyszerű magyarázatok segítségével megfejthetők, sőt vissza is vezethetők a jól ismert okokig.
Ily módon egy bizonyos helyzet ijesztőnek tűnhet ugyan, de a hit rendszernek hála, legalább meg lehet magyarázni és a „bűnösök” is mindjárt lelepleződnek. Saját tudatunk tartalmát ily módon akaratlanul rávetítjük más emberek csoportjaira. Ez a csoport viseli aztán a felelősséget a világban történő gonoszságért. Az ilyesfajta hibáztatások arra jók, hogy az ember kényelmesebben érezze magát a saját bőrében és elhárítsa a személyes felelősséget. Ez azonban gátolja a mélyebb önismerethez jutást, azonkívül növeli az élet félreérthetőségét.
Az ismeretlen értelmezése
Az érteni akarás az ember egyik alapvető jellemvonása. Ennek hátterében az otthon és a meghittség utáni vágy munkálkodik. A megértés elősegíti a tájékozódást – ami együtt jár azzal az érzéssel, hogy szerves részei vagyunk az egésznek. Minden megértés iránti vágy egyben, az ismeretlen, még félreértett dolgok értelmezésérére irányuló küzdelem.
Ha számunkra idegen nyelven hallunk vagy olvasunk szavakat, azok jelentése és értelme ismeretlen marad. Megértés iránti vágyunk ellenállásba, áthatolhatatlanságba és idegenszerűségbe ütközik.
Ezzel szemben, ha megpróbálunk megérteni és jelentősége szerint értelmezni egy helyzetet, az pozitív tapasztalathoz vezet. Ezt a pillanatot két kábel összekötéséhez lehetne hasonlítani, ami elősegíti az elektromos áram folyamatosságát. Az áram folyamatos haladását feszültség gátolta, ami blokkolta a kapcsolatot – vagyis értetlenség uralkodott. A megértést akadályozó dolgok gondolkodásra, töprengésre, tanulságok levonására és kapcsolatok felismerésére késztetnek. A megértés ideiglenes hiánya, – a tudat magasabb szintre való fejlődésének szempontjából – az evolúció folyamatának lényeges eleme. Ha minden nyitott kérdésre rögtön meglenne a magyarázat, akkor nem lenne lehetőség a további fejlődésre.
A szellemiség megnyilvánulása
Spirituális keresőként tudjuk, hogy a látható jelenségek mögött mindig valamilyen szellemi princípium áll, amely valamilyen formában nyilvánul meg. Az ásvány, a növény, az állat, valamint az emberi lény hátterében is különböző szellemi erők dolgoznak, melyek meg akarnak nyilvánulni.
Az életelv megnyilvánul és ezen keresztül képes érzékelni önmagát. Az állat- és növényvilágban az élet bonyolult folyamatok és viselkedésformák által érzékeli és ismeri fel önmagát.
Az önérzékelés azonban csak az embernél válik magasabb minőségű tapasztalattá, mivel magasabb rendű gondolkodási és tudatossági elv munkálkodik benne, ami mélyebb, szélesebb belátást eredményez. Ez az elv túlmutat az állatvilági érzékelésen és vágyon. Ez az elv a megértés iránti vágyhoz kapcsolódik.
Tulajdonképpen honnan származik a megértés iránti vágyunk? Miért nem tudjuk egyszerűen elfogadni a körülményeket és önmagunkat?
Azért, mert a mélyebb, legbensőbb lényünk átnyúlik a természetfeletti világba. A szellemi hagyomány az emberi ‘mikrokozmosz’- ról beszél, amelyik egy involúciós folyamat során fokozatosan belesüllyedt a földi anyagvilágba.
Eredeti kozmikus tudatunk azonban elveszett, ezért többé nem vagyunk képesek emlékezni valódi eredetünkre. Jelenleg az értetlenség és a feledés állapotában – egyfajta amnéziában szenvedünk.
Egy mély tó fenekén
Olyan ez, mint egy tó mélyére való ereszkedés búvárként. Minél mélyebbre hatolunk, annál nagyobb lesz a homály és annál zavarosabbá válik minden. Egy idő múlva elérjük a tó fenekét – az anyagvilág mélypontját. Itt megállapodhatunk – vagy emelkedhetünk felfelé a tó aljáról, hogy visszatérjünk a világosságba. Ha ezt tesszük, akkor a tudati fejlődésnek egy döntő szakasza kezdődik el.
Az említett involúció következtében jelenleg egy olyan világban élünk, ahol harcolnunk kell a túlélésért és a megélhetésért. A téridő rendben az ember állandó aggodalomban él a létét illetően és szeretné megérteni saját valóságának – legtöbbször láthatatlan – okait.
Életünket gyakran véletlenszerűnek tűnő események irányítják, külső erők befolyásolják, melyeknek nem látjuk az értelmét. Nem alakíthatjuk szabadon az életünket és mindig előre nem látható eseményekkel szembesülünk. Ugyanakkor a globalizáció korában, a mai társadalom, a sokféle tevékenységekkel és a bonyolult egymás közötti kapcsolatokkal, egyre zavarosabbá válik és mind észbelileg, mind érzelmileg nehezen fogható fel a számunkra.
Mindez hontalanság és elidegenedés érzéséhez vezet.
Mindaddig, amíg teljesen a régi tudatunk alapján cselekszünk, ami ennek a folyamatnak a során fejlődött ki, akkor az illúziók világában találjuk magunkat. Folyamatosan olyan alakokat teremtünk, melyek a gondolat, érzés és végül az anyag világában öltenek formákat.
Mentális alkotásaink újra és újra visszatükröződnek. Lehet, hogy ezek a visszatükröződések a végtelenségig folytatódnak. Továbbá a mentális fogalmak hajlamosak hálózatot alkotni egymással és az érzelmi világ (asztrális világ) erőszerkezeteivé tömörülni. Az eredeti isteni szellemi impulzus ezáltal egyre jobban elhalványodik és az igazi valósággal való kapcsolat elveszhet.
Ennek elkerülhetetlen eredménye a jelenlegi – kétértelmű és megtévesztő – helyzetünk.
A tágabb valóság felé való nyitás
Ugyanakkor megnyithatjuk magunkat egy tágabb valóság felé és engedhetjük, hogy tiszta szellemi elvek irányítsanak minket, melyektől újabb és újabb ösztönzést kapunk. Küzdhetünk azért, hogy a spirituális okok egy újfajta megértési módját felkutassuk. Majd törekedhetünk arra, hogy eljussunk a dolgok lényegéhez.
A forráshoz való törekvés keresése azt is jelenti, hogy felismerjük mindazokat az okokat, amelyek elválasztanak tőle és a feledésbe merültek. Ez a folyamat a lélek fokozatos alámerülése a formák és a sűrű anyag világába, ahol találkozik a megkristályosító erőkkel, valamint a halállal.
Nagyon gyakran a formai megnyilvánulással, testünkkel és annak gondolataival és érzéseivel azonosítjuk magunkat Ezáltal jön létre az az illúzió, hogy az énünk egy forma.
Következésképpen mindent, ami létezik, formának tekintünk. Ha aztán tudatosan átéljük, hogy átlépünk egy ajtón, hátrahagyva az összes énünk alkotta dolgokat: gondolatokat, érzelmeket, akaratot, tevékenységeket, az időben és térben alkotott elképzeléseket, ha mindezt magunk mögött hagyjuk, akkor mi marad?
Egy újabb illúzió, vagy valami mélyebb, lényegesebb dolog?
Fény a tudatosság terén
Lelkünk tudati terében felfedezhetjük a fényt. Valamit, ami formátlan „anyagból” áll és meg akarja mutatni magát nekünk. Szellemi utunkon ez a fény szolgál útmutatóként. Minél jobban megnyílunk előtte, annál tisztábbá válik a megértésünk. Létrejön egy intuitív képesség, ami tiszta eszközként visszatükrözi a valóságot és a fényt.
Honnan származunk valójában?
A szellem-lélekből – lényünk szellemi nézetéből, a szellemi akarat és szellemi szeretet egységéből. Rajta keresztül leszünk képesek megérteni a lényeget.
Ha lényünk legmagasabb szintjéről származó impulzusokra összpontosítunk, akkor a szellem-lélek terének erői hatékonyabbá válnak bennünk. A kapott világosság eljut testünk minden egyes sejtjébe, valamint a külvilágba, a külső jelenségek világába is. Ily módon új impulzusokat juttatunk a kollektív tudat mezőjébe. Ekkor nincs már szükség arra, hogy a felfoghatatlanon – egy eonon át tartó fáradtságos munkával – dolgozzunk számtalan értelmezési és elemző kísérlettel. Mindezt végül elengedhetjük.
