A katárok: Máglya Montségurnál – 777 évvel ezelőtt 2. rész

A katárok két elvet tekintettek a lét alapjának, az abszolút jóságot és az abszolút nemlétet. Az isteni teremtéssel együtt az üresség, a nemlét is megjelenik.

A katárok: Máglya Montségurnál – 777 évvel ezelőtt 2. rész

A nemlét láthatatlan, nem valós erőként egyedül a vonzásán keresztül hat és az ember félelme által kap kölcsönzött életet. A gonosz azokban a lelkekben  jelenik meg, melyek az anyag csapdájába kerültek és a nemlét vonzása folytán elgyengültek.

Keresztes hadjárat a keresztények ellen

Blanca Laurac úrnője volt, egy feudális hűbérbirtoké Lauragais ban, egy olyan régióban, ami az inkvizíció idején az eretnekség központjának számított. Elkötelezett katár hívő volt (une croyante) és idős özvegyként legkisebb lányával együtt beköltözött a faluban lévő egyik „házba” és beavatása után a jóasszonyok életét élte. Jóasszonyként ugyanazok a jogok és kötelességek illették, mint fivéreit. A Maison elöljárójává válhatott, prédikálhatott, minden szertartást elvégezhetett és consolamentumot is adhatott. Egyedül a püspök szerepe volt kizárólag férfiak számára fenntartva. [1]
Blancának öt vagy hat gyereke volt, akik mind katár hívők lettek. Egyik lánya és annak          gyerekei az egyik nagyobb inkvizíciós per részesévé váltak 1238- ban. Blanca negyedik lánya, Guéraude Lavaur-ban (Lauragais-ban) élt, amikor a helyet megtámadta az első keresztes hadjárat 1211-ben, bátyja, egy befolyásos occitán földesúr a segítségére sietett. A férfit kegyetlenül meggyilkolták 80 lovagjával együtt. Húga, Guéraude, Na Geralda néven bekerült a kereszteshadjáratok krónikájába. Egy kútba dobták bele és halálra kövezték a keresztes katonák. Ebben a támadásban Lavaurnál 400 katárt égettek meg máglyán. 1244-ben Montségur váránál égtek a máglyák, a Jóemberek egyházának utolsó maradékát küldték a halálba. A megsemmisítő vereség ellenére Pierre Authier és bátyja, valamint fia és néhány merész társa lehetővé tette a katárság briliáns ujjászületését Foix vidékén és Toulouse-ban, amíg őket is utol nem érte az inkvizíció, és 1309/1310-ben máglyahalált nem haltak. Az utolsó jóembert, G. Bélibaste-t 1321- ben vetették máglyára.

A katárok filozófiája

Az időszámításunk szerinti 1000. évben a keresztény szellemiség még teljesen dualisztikus volt. A világot két egymással szemben álló erő, a jó és a gonosz hadszínterének tekintette. A szerzetesek és papi lovagok voltak a jók, a hitetlenek és az eretnekek pedig a gonoszok. A szemben álló erők fölött állt a mindenható Isten. Egy olyan Istenre való összpontosítás, aki jó és gonosz felett uralkodik, azonban még nem tette lehetővé a kérdés megválaszolását: Honnan származik a gonosz? A katárok számára az volt a kérdés: Hogy lehet az, hogy az egyház, amelyik Isten erejét akarja
képviselni a földön, keresztényeket üldöz és gyaláz? A 12. és 13. században tudósaik létrehoztak egy dualisztikus világképet, melynek gyökereit a bibliában találták meg, különösen János evangéliumában. Ott azt mondják Istenről és az isteni Igéről: „Minden általa keletkezett, és semmi sem keletkezett, ami ne általa lett volna” (János 1:3). A katárok számára ennek a mondatnak nem volt logikus értelme. Az állítást, hogy minden általa lett, miért kíséri egy kétszeres tagadással járó megerősítés? A magyarázatot a naasszének zsidó-gnosztikus írásaiban találták meg. A naasszének (a 2. században) János evangéliumának idézett szakaszát az eredeti görög szöveg alapján értelmezték, amit a következőképpen fordítottak: „Minden általa keletkezett, ami nem általa keletkezett, az a nemlét.” [2] A katárok ezt a változatot fogadták el saját Occitán Új Szövetségükben (Le Nouveau Testament Occitan, melynek egy példányát Lyon-ban őrzik). [3] Ez vált abszolút dualizmusuk egyik alapjává. Az abszolút dualizmus filozófiáját mind Itáliában, mind Occitániában elfogadták a 13. század közepén. A teológia Európa első egyetemein (különösen Itáliában) való fejlődésének, valamint az ott tanított skolasztikus tudománynak (az arisztotelészi logikára épülő tudományos metodikus értelmezésnek) köszönhetően, a katár tudósok elkezdték értelmezni és filozofikusan bemutatni a gnosztikus mitológiák gyakran összekevert elképzeléseit. Sajnos ezek a filozófiai írások, nagyon kevés munka kivételével, elvesztek. A katárok talán legfontosabb filozófiai irata A két alapelv könyve (Liber de duobus principiis), Giovanni di Lugio munkája, aki Desenzano (az itáliai Garda tónál lévő település) katárjainak volt a püspöke 1250 körül. [5]

A két alapelv könyve

Az abszolút dualizmus szerint a teremtés isteni folyamatában két egymással szemben álló alapelv működik. Ennek a két alapelvnek megfelelően a létnek két különböző formája van: az abszolút isteni, teljes mértékben jó lét és az abszolút semmi, illetve nemlét. A nemlét már a teremtés kezdetén megjelenik. De nem gonosz. A gonoszság csak később jelenik meg, azokban a lelkekben, akik az anyagba süllyedtek és a nemlét vonzása által elgyengültek. Egy katár kihallgatása az inkvizíció előtt 1320-ban Foix-ban érzékelteti, hogy az egyszerű hívők hogyan értették az abszolút dualizmust: – Valaki tanította neked ezeket a hittételeket, amit most megvallottál? – Nem. Ezeket magam fedeztem fel, amikor elgondolkodtam a világról. Annak alapján, amit benne észlelek, nem hiszem, hogy Isten teremtette.” [6]

A teremtés isteni folyamata

Az abszolút jóság Az abszolút nemlét az örökkévaló, mindent átfogó egységből egyidejűleg lép be a folyamatba az abszolút születik és világossága által teremti ürességből, ezáltal keletkezik az idő. az emberi lelkeket.

Ettől kezdve az isteni teremtés alá van vetve az időnek.

Az idő folyásával a lelkek egy Az üresség, a világossággal érintkezve,
másfajta sűrűségű isteni sugárzást ellenállásként és korlátozásként működik.
tapasztalnak.

A nemlét csupán a vonzása folytán
láthatatlan, nem valós erőként működik,
és az ember félelme által kölcsönzött létet

kap.

Ennek a vonzásnak először is az anyag esik áldozatul, mivel a lét legalacsonyabb szintjén áll, így az elemek között káosz keletkezik. Ez a káosz sok lelket magával ragad, akik összezavarodnak, és érintkezésbe lépnek az anyaggal, és ezáltal a bűnnel.

Így keletkezik a kevert lét világa – egy olyan életterületé, ami a jó és a gonosz keveréke. Isten teremtése és mégis tökéletlen. Ha a világosság behatol a sötétségbe, világossá teszi azt. Ha azonban a sötétség hatol be a világosságba, akkor a világosság elsötétül, és többé nem fénylik.
Beteggé válik. (János apokrif evangéliuma)

„Felismerni a jót” – az üldöztetések idején ez volt a katárok diszkrét jelszava, amikor egymással találkoztak, hogy felismerjék egymást. A jónak ezzel a helyes módon történő felismerésével foglalkozott Giovanni di Lugio a könyvében. Azt mondta: „Mivel sok ember nem képes felismerni a valódi igazságot, elhatároztam, hogy felvilágosítom azokat, akikben megértés van ez iránt. Hogy megnyugtassam a lelkemet, a valódi hitet az Írások tanúságával és valódi érvekkel egészítem ki, melyhez először is az Atya, a Fiú  és a Szent Szellem segítségét kérem.” [8] Di Lugio kifejti, hogy Isten különféle módon dolgozhat a teremtésén: Először is, megerősítheti az utána vágyakozó lelkek életerejét, hogy azok ellenállhassanak a nemlétnek. Másodszor, az emberrel együttműködve, az ellentétek ereje által jóvá teheti a gonoszt. Alkalmazhatja a kegyelmét és felfedheti az ember előtt az igazságot, az isteni sugárzást, ami az evangéliumokban jó hírként szerepel. Isten maga harcol az emberben, amikor szolgálja őt. Az ember imái és szertartásai olyan áldozatok, melyekre Istennek szüksége van a gonosz jóvá tételéhez. Istennek szüksége van az emberre, hogy tökéletesítse a teremtését. Végül pedig di Lugio rámutat, hogy Isten, örökkévalósága által, legyőzi az időt, mivel lehetővé teszi az emberi lélek számára a reinkarnációt, azaz az újabb és újabb megtestesülést. Az ember a szenvedése által fedezheti fel a nemlétet és nyerhet erőt ahhoz, hogy átalakuljon. Giovanni de Lugio üzenete szerint minden emberi lélek megmentésre kerül egyszer. Még az inkvizítorok lelke is …

„A katár hitben volt valami, amit a máglyahalál sem tudott megsemmisíteni.” (Jean
Duvernoy) [9]

[1] Anne Brenon, Cathares – La contre-enquete, p. 75 ff
[2] Michel Roquefort, La religion cathare, Paris 2009, p. 277
[3] Ibid., p. 279

[4] Az abszolút dualizmus mellett egy „mérsékelt dualizmus” is ismert volt a katárok
között, ami közelebb állt a katolikus tanításokhoz. Ez az elképzelés a világ teremtését
egy bukott angyalnak tulajdonította. Ez az angyal fellázadt a mindenható Isten ellen
és ettől fogva emberi lelkeket ejtett fogságba ebben a világban. A 13. század közepén
azonban egyre inkább az abszolút dualizmus került előtérbe.

[5] Renè Nelli, Ecritures cathares, Monaco 2011, p. 75-185
[6] Michel Roquebert, op. cit.
[7] Anne Brenon, Dico des Cathares, a.a.O., p. 82/83
[8] Renè Nelli, La Philosophie du catharisme, Paris1975
[9] Jean Duvernoy, La religion des Cathares, Toulouse 1989

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: december 31, 2022
Szerző: Sibylle Bath (Germany)
Fénykép: Jaqueline Macou on Pixabay CCO

Illusztráció: