Hol lakik a lélek?
Létezik egyáltalán?
Ki az, aki gyakran vezet engem? Ki beszél bennem? Honnan jön?
A szellem magasabb szféráiba emel fel engem, ahogy a révész szeli át a folyót.
Olyan, mint egy híd két világ között.
Ennek a hídnak magas pillérei megóvnak engem az élet viharos vizeitől.
Hová vezet ez a híd?
A lélek tudja. Csak néhány szót hagy a számomra, mint morzsákat reggeli után.
Amikor teljes csendben van, nem sokat tudok róla.
Néha énekel és megborzong, amikor kedvező szél fúj.
Ilyen pillanatokban a hét szellemi áramlat tölti el.
Drágakőként ragyog, erős és énekel.
A szeretet himnuszát zengi.
A dicsőség, a tisztelet és a hála himnuszát.
Azután magamra hagy, hogy békéjével az ölemben úgy szunnyadjak el, mint egy
tenyérben nyugvó levél…
A távolból még hallom az énekét:
Én vagyok az istenek hírnöke.
És ajkamon egy ki nem mondott gondolat csüng: Ugye, eljössz megint?
Honnan jön a lelkem hozzám?
Honnan jön?
Amikor énekel,
a szívem örömtől remeg,
amikor mozog,
ereimben felmelegszik a vér,
amikor mond nekem valamit,
szavai a gondolataimban visszhangoznak.
És a belső templom boltívei hallják a beszédét.
A falak egyre magasabbra nyúlnak,
az épület gyorsan növekszik és a magasba emelkedik.
A hét agyüreg boltozatai emelkednek és duzzadnak
s a fejben megnyílnak a törékeny épület ablakai.
Az angyalok pedig ujjongva repkednek körülötte…
Hol él a lélek?
Igen, most már tudom.
Mindig itt van a közelemben.
Újra és újra fölkel az emberi test templomában.
Olyan igazságokról beszél nekem, melyek sóhajt keltenek a csontjaimban,
kemény igazságokról,
melyek korszakok óta várakoznak a csontvelőmben.
A lélek szeretetének tüze nem emésztő,
hanem megtisztító és helyreállító
és elkíséri az embert egy életen keresztül.
Csak akkor lehet megtalálni az élet értelmét,
ha egy tudatos lélekkel éljük az életünket.
A lélek bennem lakik,
tehát össze vagyunk kötve egészen a sejtjeinkig.
A lélek eljön, mint az istenek hírnöke,
mert benne lakozik Istenben is,
a kezdet Világosságaként.
A lélek sohasem akkor jön, amikor szeretném,
hanem várnom kell rá türelmesen,
üres kézzel, nyitott tenyérrel…
szélesre tárt szívvel, hajadonfőtt és mezítláb.
Amikor eljön,
elhozza a Logosz erejét,
így kerül a Szellem, a Lélek és a nem-én együtt az
egyetlen épületbe.
