Az interim menedzserek néha azzal a mondással jellemzik a munkájukat, hogy két ember nem képes cselekedni: az előttük lévő és az utánuk jövő. Egyrészt ez egy vicc. Másrészt viszont jól ábrázolja a munkájuk természetét. Ezeket az embereket azért alkalmazzák, hogy alapvető változást vigyenek végbe egy cég üzleti tevékenységében. Munkájuk célja az, hogy a cég megállja a helyét a piacon a versenytársaival szemben.
Az előttük lévőnek valószínűleg olyan elképzelései voltak, ami már idejét múlt. Talán egy olyan valóságot teremtett, amit valamilyen okból nem fogadtak el vagy nem hagytak jóvá. A jelenlegi vezető azonban újraalkotja a céget a saját nézete szerint. „Tegyék azt, amit mondok, kövessék az általam megadott szabályokat. Együtt olyan terveket fogunk készíteni, amik megalapozzák a sikert.”
Mint tudjuk, semmi sem tart örökké ebben a világban. Egy bizonyos idő múlva jön egy újabb vezető, aki másképp látja a dolgot. Az új elképzelés nem áll összhangban a jelenleg kigondolt tervvel. Korábban erre a friss energiára volt szükség. Most azonban újfajta körülményekhez kell alkalmazkodni. Az ilyen helyzetekben rájövünk, hogy a siker alapja semmivé lett. Így megtanuljuk, hogy értelmetlen ragaszkodni az általunk elért eredményekhez.
Néha létrehozhatunk valami különleges dolgot, valami olyasmit, amire szükség van. Előfordul, hogy a megfelelő időben éppen a megfelelő helyen vagyunk. De vajon el tudjuk-e engedni azt, amit teremtettünk és nem ítéljük-e meg a másikat, aki előttünk volt, vagy aki majd utánunk jön? Képesek vagyunk-e azok maradni, akik vagyunk, más körülmények között is? Lelkiismeretünkkel maradunk-e lényünk legmélyén? Ha a válasz igen, akkor nagy hasznára lehetünk a világnak és az emberiségnek. Több belátást nyerünk arról, hogy mi a különleges feladatunk az emberek között. Egy bizonyos módon valamennyien átmeneti vezetői vagyunk a saját életünknek. Mindig két igazság között létezünk, a régi elengedése és az új elfogadása között – avagy ragaszkodunk a régihez és elszenvedjük annak végzetes következményeit.
Létünk magja a szívünkbe van rejtve. Magunkban hordozzuk ebben a világban, amit elkezdünk egyre jobban megismerni. Minél inkább tudatában vagyunk ennek a magnak, ami bennünk van, annál jobban megértjük a világot. Könnyedén visszavonulunk a csatatérről, nem ragaszkodva semmihez, amit a világban elértünk. Ez nem annak a trükkje, hogy hogyan lehetünk sikeresebbek a világban, hanem az első lépés ahhoz, hogy igazán eljussunk önmagunkhoz, hogy rátérjünk a felébredés útjára. Felismerhetjük, hogy a világ foglyul ejtett minket a tér és idő birodalmában.
Ez az első lépés a szabadság felé vezető szellemi úton. Érzékelhetjük, hogy egy olyan örökös teremtő folyamat részei lehetünk, amit a minden mögött jelenlévő szeretet ereje irányít. Ugyanakkor megtaláljuk a nyugalmunkat a legbenső lényünkben, ami mozdulatlan. Cselekvésünk módja, a valódi indíttatás az, ami megváltozik. Egy felébredési folyamat átmeneti vezetőjévé válunk.
————————-
* A magyar üzleti életben az új évezred elején jelent meg ez a kifejezés és még nincs rá megfelelő, hivatalos magyar fordítás. A jelentése egyébként helyettes, vagy ideiglenes vezető.
