A 2018-as év vége felé történt. Kinéztem az ablakon a fák csupasz ágaira és rosszkedvű voltam. Hogy miért? Éppen egy Skype beszélgetésre készültem egy pszichoanalitikus szakemberrel, Annegret Hallanzy-vel. Ez a hölgy egy szenzációs, izgalmas könyvet írt A lélek szoftvere címmel. Küldtem neki egy üzenetet, mert szerettem volna rávenni, hogy tartson egy előadást a Rózsakeresztes Alapítvány számára. Ez idő tájt az alapítvány egy új projektbe kezdett: Hová tart a fejlődés? Szellemiség a 21. században.
Lassan, de egyre nyilvánvalóbban kétségek merültek fel bennem. Először lassan gyülekeztek, mint a borban gyöngyöző buborékok, aztán végül felszínre törtek: Képes vagyok egyáltalán beszélni vele szemtől szemben? Mit tudok róla? Miről is szólt a könyve? Mit mondhatok neki a Rózsakeresztről vagy még inkább a saját fejlődésemről és tapasztalatomról? Kész vagyok-e arra, hogy bármit is feltárjak előtte magamról? Most már nincs visszaút, mindjárt itt a megbeszélt találkozó ideje.
Amint megláttam Annegret Hallanzy-t a vonal másik végén, minden kétségem – kicsik és nagyok egyaránt – eltűntek. Nem volt semmiféle zavar, csak a találkozás nyugodt, izgatott öröme.
Elkezdtünk beszélgetni, a gondolataink egymás körül keringtek, de rövidesen világossá vált, hogy két kereső és küzdő lélek találkozott egymással. Tudtuk, hogy egy gyümölcsöző eszmecsere kezdődött el, egy szívtől szívig, lélektől lélekig terjedő együttműködés. Két „T-formájú” ember készült arra, hogy a felülemelkedjen a saját felfogásán és egy gyümölcsöző együttlétet hozzon létre. Belső öröm áradt szét bennem.
Azért hívom magunkat „T-formájú embereknek”, mert egyrészt mélyen önmagunkba gyökerezett lények vagyunk, akikben kialakult a T függőleges vonala. Másrészt, a T vízszintes vonala készen áll a kapcsolatteremtésre, széles körben magához ölelve mindent.
A nyitottság az egymással való közösség hihetetlen mélységeit teszi lehetővé. Kíváncsian nézzük azt a teret, amit a másik megnyit a számunkra. Egy pillanatig a másik szemén keresztül látunk és összehasonlítjuk a saját mintáinkat és benyomásainkat a másikéval. Az eredmény folyékony beszélgetés, együttlét, eszmecsere, kérdések és válaszok, keresés és találat, de ugyanakkor a zsákutcák és a kiskapuk felfedezése is.
Egymás személyes megtalálása egy szellemi dimenzióhoz vezethet.
„Minden szabad, vallásos érzés alapja, ami az emberiség jövőjében ki fog bontakozni annak az elismerése lesz, nem csak elméletben, hanem ténylegesen a gyakorlatban is, hogy minden ember Isten képére teremtetett. Amikor eljön ez az idő, akkor nem lesz szükség semmiféle vallási kényszerre, mivel akkor minden emberi találkozás önmagában véve egy szertartás, egy szakramentum lesz, és senkinek nem lesz szüksége egyházi intézményekre a fizikai síkon, hogy fenntartsa a vallásos életet. Ha az egyház valóban önmagára ismer, akkor az egyetlen célja az kell hogy legyen, hogy szükségtelenné tegye magát a fizikai síkon, mivel az egész élet az érzék-fölötti kifejeződése lesz.”
(Rudolf Steiner: Az angyal munkája az ember asztrális testében, 1918)
Az élet egy hatalmas fejlődési lehetőség. Az örökös változás végtelen áramlata, ami mögött azonban az Állandóság rezeg. Ez a névtelen erő, képesség ki akarja fejezni magát és formát akar ölteni bennünk emberekben. Eszközt képezhetünk a számára. Akkor megtapasztalhatjuk a lelki-szellemi összetevőit éppúgy, mint az idő- és térbeli hatását.
Az Evolve (Kibontakozás) című folyóirat egyik kiadásában (21. szám, 2019 tavasz), Ruth Langsford arról „a nagy belélegzési és kilélegzési folyamat közötti szünet”-ről beszél, melyben jelenleg az emberiség áll:
„Számos jövendölés és szertartás által látjuk megelevenedni a Misztériumot. Szerte a világon mindeddig nagyrészt szunnyadozó, rejtett teremtő lények, szellemi tudás, illetve ősi titkok kelnek életre, melyek a találkozás és párbeszéd új formáit teremtik meg, ami életre kelti az ősi dolgokat.”
A Rózsakeresztes Alapítvány ennek a párbeszédnek szenteli magát.
Annegret Hallanzy, Die Software der Seele (A lélek szoftvere), 2. kiadás, Gelnhausen 2015 (különösen ajánlott a 4. fejezet: Három fogalom, amit az emberiség félreértett, a fogyasztás, a jóság és a megvilágosodás)
