Nem olyanok vagyunk mi emberek, mint egy kirakós rejtvény darabkái? Mindannyian másképpen vagyunk „szabva”, más alakúak vagyunk, mást tartalmazunk, mások az érzéseink és a gondolataink.
Személyre szabottságunk ellenére, nem egy csodálatos, egységes kép kialakításának folyamatában vagyunk? Bár kitűztek egy célt, a hozzá vezető fejlődés egy kreatív folyamat, amelyben a szabadság szándékos, a részvétel önkéntes.
Egy kirakós rejtvény darabkái hevernek előttem az asztalon. Ha mindent jól csinálok, egy gyönyörű tájkép fog kialakulni belőlük. Néhány szélső darabbal kezdem, majd egyre beljebb haladok a kép közepe felé. Nem olyanok vagyunk mi emberek, mint egy kirakós rejtvény darabkái? Mindannyian másképpen vagyunk „szabva”, más alakúak vagyunk, mást tartalmazunk, mások az érzéseink és a gondolataink. Szokásaink és céljaink személyenként különböznek. Személyre szabottságunk ellenére, nem egy csodálatos, egységes kép kialakításának folyamatában vagyunk? Az emberiség fejlődésének következő lépésével nem egy közös célon dolgozunk, ahogy ez az új korszakban, a Vízöntő korában várható?
A kirakós darabkáitól eltérően, mi nem befejezett, összeillő darabok vagyunk, melyekből egy előre meghatározott kép fog kialakulni. Az emberiség nagy látnokai közös célt, közös fejlődési szakaszokat írnak le az emberiség számára, melyeket el kell érnünk. Néhányan békéről és szabadságról beszélnek, mások testvéri szeretetről, ami minden embert, állatot, növényt és az egész teremtést magában foglalja.
Mivel az egyén a közösséghez kapcsolódik és az egyéni élethullámok kölcsönösen függnek egymástól, minden egyén fejlődése a kozmosz egészére is hatással van. Az élethullámok – angyalok, emberek, állatok, növények és ásványok – mindegyikének megvan a saját fejlődési feladata, de mindig kapcsolatban maradnak egymással, mivel hatással vannak egymásra. Így a növényvilág nélkül nem lenne belélegezhető oxigénünk, és a virágok a rovarok általi beporzás nélkül nem hoznának létre új növényeket.
Az egész teremtés egyetlen nagy terven alapul. És ez a terv minden lényben előrelendítő lehetőségként rezeg. A dán-amerikai szerző, teozófus és rózsakeresztes, Max Heindel hét világtestről beszél, melyek hétszer hét hosszan tartó fejlődési cikluson mennek keresztül, aktív és nyugalmi szakaszokkal. [1]
Diagram
Tehát, bár kitűztek egy célt, a hozzá vezető fejlődés egy kreatív folyamat, amelyben a szabadság szándékos, a részvétel önkéntes. A mai emberiség eltért a fejlődésnek ettől az isteni tervétől azzal, hogy a szabad akaratát saját lényének megerősítésére és saját egójának felépítésére használta. Ezért tapasztalatok által kell éretté válnia. Mindenben amit tesz, az isteni-spirituális egység és harmónia végigkíséri. Ez teszi lehetővé, hogy a spirituális lélek mindegyikünkben előbb vagy utóbb kifejezésre juthasson – a lélek, melynek tudatában az egység képes ragyogni. Ily módon újból és újból választás elé állítanak minket.
Mi a helyzet az akaratunkkal? Akarhatom azt, amit a nagy fejlődési cél elérése érdekében kellene akarnom? Nem, ezt így nem tehetem. Mielőtt igazán szabadon akarnék valamit, világosan tudnom kell, mire törekszem a gondolkodásommal és az érzéseimmel. Különböző tapasztalatok által megtanulom, hogy az akaratom gyakran éppen az ellenkezőjét hozza létre annak, ami a szándékom volt, egyszerűen azért, mert mindig jelen van a többi ember és a körülmények kiszámíthatatlansága, valamint a saját bizonytalanságom.
Az érzéseim is becsaphatnak, és ezt külső és belső kiigazítások által tanulom meg. Belsőleg azért, mert a legbensőbb lényem tudja, mi a helyes; és kívülről pedig azért, mert a világ ismétlődően megmutatja, milyen messze vannak az érzéseim attól, hogy az embereket és a dolgokat tágabb értelemben legyek képes érzékelni és megérteni.
Csak amikor az értelem és az érzés a tapasztalat által megtisztult, akkor tudok sikeresen afelé irányulni, ami ‘valódi’ értelmet ad, afelé az egység felé, amelyben mindannyian benne vagyunk. Ezt csak intuitív módon lehet megragadni, akkor, ha mélyen befelé figyelek. Mert ott van a válasz. Ez a válasz akkor tiszta, amikor én magam is megtisztulok, amikor a legbensőbb lényem előtti fátylak áthatolhatóbbá válnak, és így meg tudom hallani és érteni a belső hangot.
A Dei Gloria Intacta című könyvében Jan van Rijckenborgh az igazi emberré válás folyamatát írja le a beavatási lépések alapján. Mielőtt egy új akarat összhangba kerülhetne az isteni tervvel, amit ő „Mars-beavatásnak” nevez, át kell mennie a Merkúr (elme) és a Vénusz (érzelem) beavatási folyamatán:
„A Merkúr- és Vénusz-beavatás az új ember birtokává vált. Istennek egy világosságát és Istennek egy erejét első kézből nyújtják át neki. Istennek e világossága megláttatja vele az új menny-földet, Isten ereje pedig azzal az alapvető képességgel ruházza fel, hogy a még sötétségben tévelygőkkel egészen új módon lépjen kapcsolatba. E két beavatás a tanulóban megnyitja új, saját bensőjében épült templomát, tehát a szentet (ez a fej) és a szentek szentjét (ez a szív); más szóval: az új gondolkodási képességet és az új érzés-lényt. Mindkettő romolhatatlan és örök.” [2]
Ha az ember az akaratával kezdi, akkor rossz úton jár, mert kísérletezéssel és erőszakosan közelíti meg a dolgot. Akkor továbbra is a beidegződöttség körforgásában mozog, olyan kirakós darabka marad, ami nem illeszkedik bele szervesen az élő egészbe. De új tudati aspektusok ébredhetnek fel, és megtörténhet az ember saját lényébe való önbeavatás. Ez betekintést nyújt abba, hogy mi jó az ember és a föld egész szervezetének, azoknak a teremtményeknek és világoknak, melyekkel elválaszthatatlan kapcsolatban állunk.
Az érlelődő lélek olyan új emberi lénnyé alakít át minket, aki pillanatról pillanatra, helyzetről helyzetre kreatívan és felelősségteljesen beleilleszkedik a teremtés folyamatosan zajló fejlődési folyamatába. Mindegyikünk egy elengedhetetlen darabja a rejtvény nagyobb egészének. Minden arra vár, hogy az illető megtalálja azt a helyet, amit csak ő tud elfoglalni.
Az ehhez szükséges impulzus a Szellemtől jön. A Szellem nyugtalanítja és fejlődésre készteti a lelket. A cél a lélek – és végső soron az egész világ spirituálissá válása.
_____________________
[1] Max Heindel, The Rosicrucian World View, Diagram 8. [A rózsakeresztesek világnézete, 8. ábra]
[2] Jan van Rijckenborgh, Dei Gloria Intacta, Chapter 6 [A keresztény beavatási misztérium, Dei Gloria Intacta, 6. fejezet]
A magyar nyelvű könyvek elérhetőek itt: https://rozsakereszt.hu
Jan van Rijckenborgh: A Keresztény Beavatási Misztérium, Dei Gloria Intacta című könyve itt olvasható.
