Mindent, amit láthatsz, csak nyitott szemmel láthatod jól. De amit el akarsz képzelni, az legjobban csukott szemmel látható. Szóval: csukd be a szemed.
Ebben az esetben egy sötét szobát látsz. Ebben a szobában sohasem volt világosság. Most semmit sem láthatsz, annyira sötét van.
Aztán egy résen keresztül egy gyertyát helyeznek a padlóra, és az egész szoba megváltozik egy másodperc alatt. Világossá válik, a sötétség eltűnt. Most már a szoba minden sarka látható. Te is látod?
Aztán a gyerta kialszik. Megint sötét van.
A bölcsek gyakran töprengtek a kérdésen: a sötét szoba, amelyik egyszer világos volt, ugyanaz a szoba-e, mint az a sötét szoba, ahol sohasem volt fény? Vagy megváltozik valami, amikor fény hatol be egy szobába?
A válaszuk az volt: Az a szoba, ahol már fény volt, megváltozott. Ez a szoba ismeri a világosságot, tudja hogy létezik. És amikor megtudunk valamit, akkor az már sohasem lehet nem tudott többé. Mint ahogy az, amit megtanultunk, sem lehet már meg nem tanult többé.
Azok a bölcsek azt is mondták, hogy ez az emberekre is érvényes. Amikor a világosság megérint minket, akkor örökre meg vagyunk érintve általa. Még akkor is, amikor soha többé nem gondolnánk rá, olyanok vagyunk, mint az a sötét szoba, ahol annyi fény volt.
Tehát megváltoztunk. Hogy mit kezdünk ezzel, az rajtunk múlik. A világosság adott, mindig, és nekünk csak össze kell kapcsolódnunk vele. A többi aztán pontosan úgy történik, ahogy kell.
