Az Abszolút Tudás Útjának rejtélyes lépései
„Lenni vagy nem lenni – ez itt a kérdés.”
A tükörbeli arc meglepődik. „Ki vagyok én?” Majd a csodálkozás és felfedezés közben rájön, hogy ez egy héj, egy maszk, egy személyiség. „De tényleg csak ennyi vagyok?” – teszi fel magának a kérdést hamarosan.
Ezen a bábon belül, az alvó hernyó többé már nem földi természetének legalacsonyabb szintjein kúszik. Hanem arról álmodik, hogy olyan kékszínű pillangó legyen, amelyik más, ismeretlen dimenziókba emelkedik, éteri és örök könnyedséggel.
Hirtelen rájön, hogy többé már nem hernyó, de még nem is pillangó. Így ezen a bábon belül, mint egy mag, óriási vágyat érez arra, hogy kibontakozzon, szabad legyen, kitörjön, és egy ismeretlen nap felé repüljön.
De a hernyó-én még mocorog benne. Társadalmi kötelezettségeire gondol, túlélési ösztönére, földi könnyedséggel telve örömében táncolni és énekelni vágyik. Mélyen legbelül azonban, a születőben lévő pillangó végtelen és örök terek után vágyik.
A bábon belül viszály támad: a hernyó-én szülei, hazája, hagyományai és hiedelmei „vérét” érzi az ereiben. A születő pillangó mély nosztalgiát érez – egyszerűen csak arra vágyik, hogy létezzen.
Ekkor ismeretlen fény érkezik felülről, rést nyit, és eléri a gubó közepét. A hernyó-én átadja magát. Ráébred, hogy többé már nem létezik.
A pillangó könnyedén megrebben.
Hajnalban megvalósul a lét legfőbb öröme.
