Idővel az alfa és béta kvadráns civilizációi egy hatalmas szövetséget hoztak létre – kivéve a kardassziánokat, akik alávetik magukat a Birodalom uralmának, valamint az újabban feltűnt Breen-eket, akik egyenrangú félként egyesítették erőiket a Birodaloméval. A Szövetség és a Klingon birodalom túllép azon a kezdeti válságon, amit egy fattyú betolakodó okoz és végül félreteszik az egymás közt felmerülő nézeteltéréseiket. Worf, az Enterprise korábbi biztonsági főtisztje, a Klingon kultúra tapasztalt ismerője, közvetítőként átkerül a Kilences űrállomásra. A romulánokat előbb meg kell győzni a Birodalom fenyegető voltáról, de végül ők is csatlakoznak a szövetséghez. Figyelembe véve, hogy mindezek a fajok, melyekről beszélünk, a személyiség belső tulajdonságait és nézeteit képviselik, ez a helyzet a közelgő belső válság tetőpontját képezi: az említett belső tulajdonságok és nézetek – melyek korábban alig, vagy egyáltalán nem álltak kapcsolatban egymással, sőt talán nem is tudtak egymásról – most két szemben álló klikké olvadtak össze.
A ferengik – akiknek az egész kultúrája kapzsiságon alapult és akik az Új Nemzedékben kétbalkezes gengszterekként szerepeltek, mint akik folyamatosan túlbecsülik a saját agyafúrtságukat, – most meglepő módon kulturálisan gazdag fajokká váltak, akik a Nagy Anyagi Áramlásban hisznek (minden, ami néhol csak alig található, máshol bő mennyiségben áll rendelkezésre: a Nagy Áramlás gondoskodik az egyensúlyról, és ha valaki okosan lavíroz benne, akkor sikert, bőséget érhet el), a „Bibliájuk” pedig a Nyereség Szent Szabályait tartalmazza – ritkán került a mammon imádata humorosabb és egyben alaposabb ábrázolásra.
A ferengi Quark vezeti a bárt a Kilences űrállomás korzóján szemérmetlenül kihasználva együgyű testvérét, Rom-ot és unokaöccsét Nog-ot. Folyton illegális ügyletekbe keveredik, ami úgyszintén folytonos küzdelemhez vezet közte és Odo között, aki az űrállomás rendfenntartója. Ami mindkét fél részéről heves megvetéssel kezdődik, később, ha egy kissé vonakodva is, de valamiféle kölcsönös, ám kelletlen tiszteleten alapuló „érdekbarátsággá” alakul át. Quark unokaöccse Nog összebarátkozik Sisko fiával, Jake-kel. Ez a barátság lehetővé teszi a számára, hogy túltegye magát a kulturális előítéleteken és korlátoltságon olyannyira, hogy ő lesz az első ferengi, aki valaha bekerült a Csillagflotta Akadémiájára.
A szövetség azonban kezdetben reménytelenül hátrányban lévőnek tűnik mind létszám, mind haderő terén a Birodalommal szemben. A Birodalom egyre jobban kiterjeszti fennhatóságát az Alfa kvadráns felett, mindinkább háttérbe szorítva a védekező szövetséget. Már az a veszély fenyeget, hogy az egész galaxis a Birodalom karmai közé kerül, mivel naponta egyre több hajó jön át a féreglyukon. A Kilences űrállomás is a kezükbe kerül. A személyzet végső kétségbeesésében, mielőtt kiürítené az űrállomást, hatalmas önműködő aknahálózatot helyez el a féreglyuknál, amivel lezárja az átjárót és véget vet a Birodalom szüntelen utánpótlási útjának.
Rom felfedezi mérnöki tehetségét és a gerilla hadviselés mesterévé válik. Mindeközben a ferengi hátországban a Nagy Nagus (a legfőbb vezető), Zek megismerkedik Quark és Rom anyjával, Ishká-val. Hamarosan ezután Zek visszavonul és Quark legnagyobb megdöbbenésére Rom-ot nevezi meg utódjaként – aminek az a feltétele, hogy alá kell írnia egy olyan törvényt, ami a korábbi kapitalista oligarchiát a dolgozók romantikus paradicsomává változtatja. Ily módon a kapzsiság jótékonysággá alakul át (ha humoros túlzással is), harmonikusan csatlakozva az átalakult és integrálódott belső nézetek sorához.
Benjamin Sisko kapitányi rangra emelkedik, ezzel az űrállomás parancsnoka a szövetség egyik magas rangú tisztjévé válik. Az U.S.S Defiant parancsnoka lesz, egy olyan hajóé, ami egy romulán álcázóeszközzel felszerelt, nehézfegyverzettel ellátott hajó prototípusa. Végre egy olyan hajó – a tudatos elme járműve –, ami nagyobb szerepet játszik ebben a sorozatban. Az hogy a Defiant (Kihívó) ezzel az álcázóeszközzel van felszerelve, két dolgot jelent: egyrészt, a romulánokkal való újonnan alakult bizalmat és együttműködést képviseli (valódi integrálása annak, amit a romulánok képviselnek a szövetségen belül). Másrészt nyílt megsértése annak a megállapodásnak, mely szerint a Föderáció egyoldalúan megtagadta az álcázó technológia fejlesztését és használatát. Ez is az idejétmúlt, betű szerinti szabályok érvénytelenítésének a bizonyítéka a gyakorlatias önállóság javára éppúgy, mint korábban Dr Bashir és O’Brien parancsnok munkája, melynek során elkészítették a fertőzés ellenszerét Odo számára.
Worf új nevet kap amikor csatlakozik a Martok Házhoz. Jó néhány hőstett után végül azzal nyeri vissza a becsületét, hogy megöli a klingon birodalom korrupt kancellárját, így nyervén el a címet – amit azonnal továbbad Martoknak, a tiszteletre méltó tábornoknak, akinek a házához csatlakozott.
Worf és Martok a „Nemes Vadember” szóképre emlékeztet minket. Ők fogják átalakítani a Klingon birodalmat az ősi, részben barbár állapotából, elősegítve egy felvilágosodott kor létrejöttét. Maga Worf a Klingon birodalom nagykövetévé válik a Föderációnál. Belső énje állati tulajdonságaitól megszabadulva már régen felemelkedett és eljutott a tudatos gondolkodás szintjére, most pedig visszatér szülőhazájába, magával vive mindazt a kulturáltságot és kifinomultságot, amit közvetítőként szerzett. Így Worf saját Hősi utazásának a végére ér.
Hősök és anti-hősök
Alaposan kitárgyaltuk a hős utazását, feltárva a Star Trek saga nagyívű történetét a szorosan egymásba fonódó hősi utazások valódi „réteges tortájaként”. A Kilences űrállomás című TV show tökéletesen illeszkedik ebbe a kontinuumba. Ritkán fordul elő azonban, hogy az elengedhetetlen ellenlábas története – nevezzük „a zsivány történetének” – oly megható módon és részletesen kerüljön ismertetésre, mint Gul Dukat esetében.
Gul Dukat-tal (Gul a rangja, Dukat a neve) először az Új Nemzedék sorozat vége felé találkozunk, amikor a Bajor bolygó kardasszián megszállását irányítja. Kegyetlen, cinikus zsarnokként ábrázolják, következetesen „tipikus kardasszáni”-ként, aki kezdettől fogva gonosz ellenfél. Miután a megszállás véget ér, Gul Dukat mindig úgy jelenik meg, mint rosszindulatú, ármánykodó ellenség, aki bosszút akar állni a hatalomvesztéséért. Személyisége ugyanakkor olyan sokrétű és oly kétértelműen ábrázolt, hogy valamiféle rajzfilmszerű zsiványból hamarosan bonyolult anti-hőssé válik.
Ekkor aztán számos dolog történik egyidejűleg. Amikor Dukát félig bajori származású lánya (akinek a léte utal a bonyolultságára) tragikus módon meghal, Dukat elveszti az eszét. Szabadjára engedi a Pah Wraith-eket (a prófétákhoz hasonló anyagtalan ellenséget, akiket már évezredekkel ezelőtt mágikusan elűztek), azok elhatalmasodnak rajta, ami által egy luciferi méretű gonosszá válik. Így lesz egyenlő ellenfele Benjamin Siskónak, aki a Próféták Küldötte. Dukat kezdeményezésére sikerül a Birodalomnak hatástalanítania azokat az aknákat, amelyek a féreglyukat akarják lezárni.
A másik oldalon, a Gamma kvadránsban, egy óriási támadó flotta készül behatolni az Alfa kvadránsba és megpecsételni a szövetség sorsát. Az egyetlen közelben lévő csillaghajó, a Defiant, belép a féreglyukba, reménytelen kísérletet téve arra, hogy meghiúsítsa az átkelést. Benjamin Sisko a Próféták segítségét kéri – ami meghallgatásra talál. Noha a lineáris időhöz kötött fizikai lények léte fenyegető az anyagtalan próféták számára, mivel idegen és felfoghatatlan, mégis a védők oldalára állnak és megsemmisítik a Birodalom támadó flottáját ezzel megfordítva az esélyeket.
Dukat helyettese, Damar kezdetben egy hamisítatlanul az írott betűhöz ragaszkodó katona. A Birodalom diktatórikus hatalma elkeseríti és az alkoholban keres vigaszt. Később visszanyeri a becsületét és a kardasszián ellenállók vezetőjévé válik. Amikor mártírhalált hal, a kardasszián nép fellázad. A döntő csata csúcspontján a kardasszián flotta a lázadók pártjára áll és vereséget mér a megmaradt birodalmi és Breen erőkre.
Ugyanakkor Benjamin Sisko és Gul Dukat találkoznak egy végső összecsapásra a Bajoron lévő Tűzbarlangokban, a Pah Wraith-ok fogvatartásának korábbi helyén. Benjamin Sisko látszólag feláldozza magát (egy újabb visszatérő eleme a hős utazásának), hogy legyőzze Gul Dukatot és ismét elűzze a Pah Wraith-okat. A nőnemű Alapító, aki a Birodalom hadjáratát irányítja az Alfa kvardránsban – ahol betegség pusztít –, elrendeli a kardasszián nép kiírtását. Parancsának teljesítése részben végrehajtásra kerül, amikor a parancsnoki központot megrohamozzák.
Odo, akit kigyógyítanak a fertőzésből, kapcsolatba lép az Alapítóval, akit szintén meggyógyít és végül meggyőzi őt a Föderáció békés szándékáról. Odo visszatér a nővel az Alapítók hazai világába, ahol végül csatlakozik a Nagy Lánchoz (az Alapítók alaktalan, eredeti állapotukban való összeolvadásához) és a folyamat során az egész fajt meggyógyítja.
Ezt a háromszoros győzelmet béke koronázza. A régi katonai diktatúra romjaiból egy teljesen megújult Kardasszia emelkedik ki és elfoglalja a helyét a Tejút (mikrokozmosz) érett népei (nézetei) között.
Most tehát az egész Tejútrendszer felfedezésre és bejárásra került és békét teremtettek benne. A Hős utazása a végéhez ért és a történet befejeződött. Számtalan kaland folyamán a gondolkodás elérte a tökéletességnek azt a szintjét, ami ebben a világban lehetséges. Lélegzetvisszafojtva várjuk, hogyan folytatódik a történet más dimenziókban.
A három nagy fokozat
Befejezésül nézzük a hős utazásának három nagy fokozatát: az indulást, a beavatást, és a győzelmet, ahogy az a Star Trek: Az új nemzedék című sorozatban megjelenik.
Az új Enterprise-zal és ifjú legénységével akkor találkozunk, amikor a tapasztalt Picard kapitány átveszi a frissen útjára bocsátott hajó parancsnokságát. az Enterprise-t első útján feltartóztatja Q, aki arra kényszeríti a legénységet, hogy bizonyítsa be, miszerint az emberiség elég érett és felülkerekedett az állatias önzésen. A legénységnek sikerül ezt bebizonyítania, így Q elengedi a hajót és a legénységét, de figyelmezteti őket, hogy figyelemmel fogja kísérni a hajót és a jövőben újabb próba elé állítja őket. Ez az első fokozat: az indulás és a kezdeti győzelem.
A második fokozatot – a beavatást és a próbát – a Borg-gal való összetűzés jelenti, melynek előidézője szintén Q. A kapitány (az egó és az akarat) kiszabadítása az erőteljes ellenséges erők pusztító csapdájából az első tiszt, Will Riker (bátorság, hatóerő), valamint a másodtiszt, Data (intelligencia, tudás) terve alapján történik a többiek közreműködésével.
A harmadik fokozatot – a győzelmet és a visszatérést – szintén Q kezdeményezi. Ezúttal a legénységnek össze kell hangolnia az erejét a jelenben a jövőben és a múltban egyidejűleg, hogy megakadályozzanak egy tér-idő zavart, ami egyébként az egész univerzumot megsemmisítené. Ez a végső próba. Q elégedett és útjára engedi az Enterprise-t és legénységét. Később alkalmanként visszatér ugyan, de már nem kegyetlen ellenségként, hanem ártalmatlan, jóindulatú szereplőként. Hőseink a történet vége felé még a Q tartományba is eljutnak, hogy segítsenek megbékíteni a közösséget és megszabadítani őket a válságos stagnálásuktól. Ily módon még az örök tagadásba zárt egzisztenciális ellenfél is békére lel és lehetőség szerint egységesül.
Az Új Nemzedék azzal a megindító mozzanattal zárul, hogy a korábban megközelíthetetlen Picard kapitány végül első ízben csatlakozik a rangidős tisztek szokásos pókerpartijához. A hiánytalan gondolkodás megmutatja újonnan nyert egységét és erejét. S most jöhet a játék ideje – mert van még mit megnyerni.
Az Enterprise pedig folytatja küldetését, hogy eljusson oda, ahová ember még nem merészkedett.
