„A szem, amellyel látom Istent, ugyanaz a szem, amellyel Isten lát engem.”
(vissza a 4. részhez)
Krisztus visszatérésének tér-idő léptékű kivetítése a világban
Az író, Steven Greer azt vizsgálta, hogyan lehetséges az, hogy a számtalan észlelt űrhajó tényszerű feltárását, valamint a pilóták és űrhajósok sok jóhiszemű vallomását újra és újra blokkolták, és végül, a tágabb valóságból származó betekintések révén arra a következtetésre jutott, hogy létezik egy „árnyékpárt”, amelyiknek politikai-gazdasági okokból érdeke a földönkívüli beavatkozásoktól való félelem kultúrájának fenntartása. És hogy ezt az árnyékpártot nemzetközi szinten szervezik. Greer rámutat, hogy ő személy szerint nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az egészet összeesküvés-elméletként utasítsa el. Sokkal többet fedezett fel a főbb stratégiai összefüggésekről, melyeket a Hidden Truth – Forbidden Knowledge [Rejtett igazság és tiltott tudás], című könyvében tesz közzé [1]. A tudat szükséges fejlődéseként már említett egyetemes egység kapuja önmagában véve egy olyan felismerés, ami nem új, hanem már ismert és kidolgozott olyan misztikusok műveiben, mint például Jan van Ruusbroec** (Die Geestelike Brulocht – The Adornment of the Spiritual Marriage) [A spirituális házasság magyarázata] [2], című írása, melynek mottója és témája: Íme, jön a vőlegény; menjünk elébe.
Ami újdonság – legalábbis az emberiség túlnyomó többsége számára – az az ,,árnyékpárt” céljának vallási szempontból történő megfogalmazása: Krisztus visszatérésének előkészítése és színrevitele a világ elpusztításával és több milliárd ember halálával egyidejűleg. Ez a rendkívül erős csoport egy bizonyos irányba próbálja terelni a világot egy prófécia általuk való értelmezése alapján, ami Greer szerint már megtörtént. Ez az Armageddon prófécia, amely tudatlanságból, babonából és gyűlöletből született. A tudatlanság a gyökere, a megoldás pedig a tudásban, a megvilágosodásban és a spiritualitásban rejlik.
A probléma összetettnek tűnik, de viszonylag könnyen megoldható: a sötétbe világosságot lehet hozni.
Pedig Krisztus visszatérésének a világ végével való egyidejűsége egy erősen élő fogalom a nyugati világban. Steven Greer 2006-ban azt írta:
Gondolj bele: ha ebben hiszel, akkor nem érdekel, hogy globális felmelegedés van-e, vagy nyolcbillió dolláros adósság. Akkor hamarosan véget ér a világ és minden élet, és a jó keresztények felmennek Jézushoz a mennybe.
A régi világ szavatossági ideje lejárt
Ami viszont valóban véget ér, az egy régi világ, amely már túllépte a szavatossági idejét a kultúra, a gazdasági rendszer és a bevett vallás tekintetében. Marad a gnózis vezérmotívuma, amely a pleroma teljességét őrzi, és ismeri a minden tudatos lélekben élő isteni szikrával való kapcsolatot. A Vízöntő-korszak küszöbén nagyon fontos megtalálni az egyetemes egység kapuját, önmagunkon belül, de minden bizonnyal a dimenziók magasabb valóságában is, ahová a kozmikus elektromosság segítségével be lehet lépni. A mátrixnak, amely meg akarja akadályozni, hogy az emberiség a Szaturnusz gyűrűiből a Holdon keresztül átjusson az ős-Szaturnusz kapuján, nincs ereje, amennyiben mi a gnózis szelleméből valók vagyunk és aszerint élünk, ha megtanuljuk alkalmazni a pleroma-beli életerőt. És ez vár az ösvényen törekvő keresőkre: a tiszta éterek használatának megtanulása a tüzéter*** [az elektromos éter] asszimilációjáig.
Átalakulás tudatos észlelés útján
Ez minden bizonnyal átalakító lesz, mert ezzel kvantumenergiát használunk, amely az érzékelést változó energiaként használja. Nonprofit [Haszon nélkül]. Ugyanis ez történik, ha a tiszta, kozmikus elektromosság nullponti erejét használjuk az egyetemes egységhez való kapcsolódásra, amely összefüggésben áll a szabadsággal és a szeretettel. Ennek a felfogásnak a szellemi [spirituális] tudat alapjából kell kiindulnia. Valamint annak ismeretéből, hogy nincs időhöz, térhez és helyhez kötve. Vagyis az egység és a kettősség kölcsönhatásának ismeretéből. A paradoxon az, hogy az egység és a kettősség egymás mellett létezik, nem összeegyeztethetetlenek.
A relatív és a változékony, az idő, a tér, az anyag és a mindenütt jelenlévő csend abszolút értelemben véve egy és ugyanaz. Nincs elkülönülés, és nincs kettősség. Hermész ezt próbálja kifejezni, és ez a Tao lényege is. A viszonylagos azért tesz különbséget, mert különböző energiák és különböző elemek léteznek. Ugyanakkor viszont létezik egy tökéletes, magasabb egység és egy magasabb tudat is, amely ezzel az egységgel együtt él és mindent áthat. Az a Vízöntővel kapcsolatos feladatunk, hogy eljussunk egy olyan pontig a fejlődésben, ahol egyaránt látjuk a különbségeket és az egységet.
A tudatosság törvénye
Az átalakulás nem megy magától. Nekünk, embereknek, akik a Vízöntőt tekintjük életünk céljának, vezetnünk és elősegítenünk kell a folyamatot, de nem vagyunk egyedül. Az emberi faj és a Föld soha nem volt egyedül. Soha nem maradtunk segítség nélkül, és soha nem volt kétértelmű a végső cél. A kérdés csak az, hogyan fogjuk kiszabadítani magunkat a jelenlegi szentségtelen helyzetből. Társadalmunk és oktatási rendszereink arra neveltek minket, hogy megfeleljünk. Igen, de ha egy zavart rendszernek felelünk meg, akkor az problémát jelent. Márpedig mi szabadságra vagyunk hivatva, mert a szabad akarat bolygóján élünk.
Semmiféle más intelligencia, semmilyen DNS-manipuláció, semmilyen totalitárius rendszer nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a szabad, megszentelt akaratunkat használjuk.
A „minne” mint cselekvési perspektíva
Ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy az egység és a szabadság hogyan teljesedik ki a megszentelt akarat működése iránti szeretetben. És ez a szeretet a legtöbb. Régen ez egy nagyon személyes, „bensőséges” folyamat volt az akkori jóhiszemű miszticizmusban: a „minne”.
Mert a szeretett személyben is ugyanaz a „most” és egyidejű szeretet munkálkodik és nyugszik. És az egyik erősíti a másikat. A magasabb szeretetért, a mélyebb nyugalomért; és minél több a nyugalom, annál teljesebb a szeretet. Az egyik a másikban él; és aki nem szeret, az nem nyugodt, és aki nem nyugodt, az nem szeret.
Ezek Jan van Ruusbroec szavai abból az időből, amikor a „most” statikusnak, „nunc stans”-nak vagy „időtlen jelennek” volt tapasztalható.
Ugyanabban az írásban, amelyből a fenti idézet származik, (Die Geestelike Brulocht – The Adornment of the Spiritual Marriage) [A spirituális házasság magyarázata], az író az egység, a szabadság és a szeretet vagy „minne” kapcsolatát ábrázolja:
Amikor az ember arra törekszik, hogy egyedül Istennek éljen, és értelmileg tartózkodó legyen, megtagadja önnön akaratát, és várja a vágyott egységet a belső szabadsággal egészen addig a napig, amíg Isten meg nem adja azt neki, akkor a szellem tanácsa megkétszereződik benne; mert nagyszerű az Isten rendeletének és tanácsának követésében az, aki mindenben elhagyja önmagát, és aki olthatatlan, lendületes, tüzes szeretettel mondhatja: „jöjjön el a te országod”, és alázatosan és tisztelettel mondhatja Istennek: „A te akaratod legyen meg mindenben, ne az enyém”…
Mert Isten akarata az ő öröme, és aki a szeretetben megadja magát, az a legszabadabb minden élő közül, és gond nélkül él; mert Isten nem tudja veszni hagyni azt, ami az övé.
Élvezzük az örök nyugalmat?
Ruusbroec már az örök jelen teljes nyugalmából látta az egységnek az aktívan működő szeretettel való ellentmondásos oldalát, és ezt a látszólagos ellentmondást a következőképpen fogalmazta meg:
…senki más nem értheti, hogyan lehet tevékenységgel szeretni és élvezettel pihenni, mint a teljesen behódolt, elszakadt [megszabadult] és megvilágosodott ember. És mégis mindenki, aki szeret, egy Istennel és nyugalomban van, ugyanakkor istenszerű a szeretet cselekedeteiben, ahogyan Isten is a maga fenséges természetében, amelyhez mi is hasonlóak vagyunk, az ő lényegi egysége szerint örök nyugalomban él; valójában ez az örökkévaló munkálkodás az ő hármassága szerint működik. Az egyik szempont kiegészíti a másikat (…)
Ezért, ha az ember meg akarja ízlelni Istent, akkor szeretnie kell; és ha szeretni akar, megízlelheti.
De ha megelégszik más dolgokkal… nem tudja megízlelni azt, ami Isten.
Ezért „egyedül” az erények által kell viselni magunkat (…)
Istent pedig önmagunk felett, a szeretet által nyugalomban és egységben.
Tehát nincs idő „misztikus napozásra”, mert akkor nem lehet „megízlelni, hogy mi Isten”.
Van Ruusbroec más tekintetben is a jámbor, passzív miszticizmus fölé emelkedik azáltal, hogy felszólítja az értelmet, hogy tartsa kordában magát, de mindenekelőtt azzal, amit Ruusbroec a hatodik ajándéknak nevez, „azaz a megértés szellemének”, amely megfelel az „elme szülte léleknek”, a lélektudatosság hatodik lépésének.
Isten nézetei
Feltehető a kérdés Isten sokféle arcáról, és főleg arról, hogy Ruusbroec melyik nézetet képviseli itt. A már fent említettekben is megjelent a szabadságban és egységben való szeretet szemlélete, és fontos az, hogy maga Van Ruusbroec hogyan látja az isteni fényt. Szerinte az isteni fény nem emberi gondolkodás és megfontolás eredménye. Az a tisztaság, amellyel ez a fény a lélekre világít, meghaladja az emberi felfogást. Az emberi értelem fölött áll, de nem hagyja magára az értelmet. A szellemi ember tehát Isten világosságának és saját erőfeszítésének köszönhetően Isten világosságának fényével növekszik az Ő világosságának szemléléséig. Ezért azt mondhatjuk, hogy Van Ruusbroec számára a Fény mint istenszemlélet a legfontosabb.
Az értelem működéséért és a megértés szelleméért való könyörgése ellenére sem mondható el, hogy Van Ruusbroec odáig menne, hogy „filozófusként” ki merje jelenteni, hogy a természet Isten képmása, ahogy ezt később Spinoza tette.
Sokkal közelebb áll hozzá Eckhart mester**** [3] Isten szeméről alkotott elképzelése:
A szem, amellyel látom Istent, ugyanaz a szem, amellyel Isten lát engem, az én szemem és Isten szeme ugyanaz a szem, ugyanaz a látás, ugyanaz a tudás és ugyanaz a szeretet.
Magasabb valóság
Ez a miszticizmus, akárcsak a szabadság, az egység és a szeretet teljessége, az észlelés hathatós funkciójával, ami a szellem-lélek-ember önmegvalósításának aktív eszköze, próbál meghatározni minket az átmeneti időszakban. Mint említettük, ez kvantum-megfigyelés, azaz nem egyedi részecskék megfigyelése, hanem összekötő megfigyelés mint hullámjelenség.
A tudat magasabb valósággal való kapcsolata, amely kapcsolatban áll a kozmosszal és a benne működő élethullámokkal, lehetővé és talán szükségessé is teszi azt, hogy ne csak semlegesítse az elektromágneses szennyezést, sőt a pusztítást, hanem hogy az igazi kozmikus elektromossággal végleg le is állítsa azt.
Így nyílik meg a kapu az egyetemes egység előtt, amely minden megértést felülmúl.
_______________
Megjegyzések:
* Minne (udvari szerelem):
A korai és magas középkorban a szeretet kifejezés általában pozitív mentális és érzelmi figyelmet, „barátságos emlékezést” jelentett, és az emberek Istennel való kapcsolatára, valamint az emberek közötti társadalmi, jótékonysági, barátságos, erotikus és szexuális kapcsolatokra használták. A középkor udvari kultúrájára különösen jellemző volt egy szempont tematizálása: a társadalmi interakció és a férfiak és nők közötti érzelmi-erotikus kapcsolat. A szerelemnek ez az oldala, amely nagyrészt egybeesik a (nemi) szerelem mai elképzelésével, 1170-től kezdve a költészet (Minnesang) és az epikus (udvari regény) központi témájává vált Németországban. Ebben a folyamatban Minne a plátói szerelem ideáljává stilizálódott, ami mindenekelőtt egy hölgy törhetetlen lovagi szolgálatát, akaratának való alávetettséget és szívességének udvarlását jelentette (úgynevezett High Minne)
(Forrás: Wikipedia)
** Jan van Ruusbroec – híres tizennegyedik századi flamand misztikus. Ő fogalmazta meg ezt is: “Azt látjuk, amik vagyunk; azok vagyunk, amit látunk.”
(Forrás: LOGON magazin: Hieronymus Bosch képeit nézve, mintha önmagadat látnád 1. rész)
*** tűzéter, vagy elektromos éter – azaz az ötödik éter: Az anyagi világban az ötödik éter elektromosság formájában jelenik meg. Ez az energia, mely mindenekelőtt a modern ipari országokban meghatározza a mindennapi életet, valójában az asztrális erő anyagiasult formája…Tudományos szempontból az elektromosság az anyag egyik formája, az anyag pedig az elektromosságnak egy formája… Aki képes az elektromosság lényegét kideríteni, az felfogja az anyag lényegét is. ( Az ötödik, avagy elektromos éter c. Pentagram cikk alapján, 1999/2)
(Forrás és bővebb információ: https://rozsakereszt.hu)
**** Eckhart mester (német: Meister Eckhart) vagy másképp Hochheimi Eckhart (Eckhart von Hochheim) (kb. 1260 – 1327/1328) késő középkori teológus, filozófus, az egyik legnagyobb keresztény misztikus.
(Forrás: Wikipédia)
Ő ugyanúgy ismerte a nyugati, görög és egyiptomi vallási és filozófiai tanításokat, mint a közel- és távol-keletieket. A végtelenséget kutatta, valójában az egyetemes, kozmikus vallás legnagyobb napnyugati hirdetője, prófétája volt.
(Forrás: Pentagram 2011/3, rozsakereszt.hu)
Eckhart mester gyakran beszél arról, hogy az embernek ahhoz, hogy beléphessen a Szellem világába, meg kell találnia lelkének „alapzatát”, amelyben a szellemszikra nyugszik elrejtve, és össze kell kapcsolódnia saját belső önvalójával. Eckhart lélekszikra-elmélete a régi gnosztikusok tanításához nyúl vissza, amely a szívben rejlő szellemszikráról beszélt. Azt tanította, hogy Isten megszületése az ember lelki alapjain történik, nem pedig rajta kívül. Ugyanígy tanította azt is, hogy ez a tapasztalás nem igényel semmiféle külső segítséget, mivel az ember csakis egyedül érheti el azt: saját munkálkodásával, a Szellem erejének segítségével, és az isteni területekre való irányulásban.
(Forrás: Kristály sorozat 5., A Gnózis, mint belső vallás – rozsakereszt.hu)
Források:
[1] Hidden Truth – Forbidden Knowledge [Rejtett igazság és tiltott tudás], Steven M. Greer, Crossing Point Inc, 2006
[2] Die geestelijke Bruiloft / The Adornment of the Spiritual Marriage [A spirituális házasság magyarázata], Jan van Ruusbroec, és Evinity Pubishing Inc, 2009
[3] German Sermons and Treatise [Német prédikációk és értekezések], Meister Eckhart [Eckhart Mester], Watkins, 1979
