Az idősebbek azt hihetik, szerencsés vagy, hogy ilyen korán felteszed ezeket az alapvető kérdéseket az életedben. De mitől szerencse ez? A szellemi dimenziókkal kapcsolatban állni egészen fiatal kortól kezdve nem lehet könnyű. Néha nagyon összetettnek tűnik. És nincsenek kész válaszok.
Mindannyiunkban gondolatok milliárdjai élnek. Sokmilliárd „én” van belegabalyodva az én-központú gondolatok amorf gombolyagába. E milliárdnyi gondolat mögött, mely a valódi lényünket takarja, valami olyan káprázatos rejlik, amiről beszélni sem lehet.
Miért gondolják egyesek, hogy szerencsés vagy? Azért, mert úgy hiszik, hogy ehhez a valódi énhez kapcsolódsz, ehhez a lenyűgöző, boldog lényhez, amely örömét, erejét, szeretetét és mérhetetlenségét önti beléd.
Néhányan előre látták ezt a lehetőséget, és még élesebben érezték, amikor először léptek olyan tiszta éteri térbe, mint egy autentikus Gnosztikus iskola temploma. Képessé váltak találkozni az erővel, ami felfedi és megnyitja az ajtót a valódi belső énhez. Számukra van egy élet e tapasztalat „előtt” és egy másik „utána”, mert felismerték ennek az erőnek a belső működését, és hogy mi mindent változtat meg. De azt is látják, hogy ez az út erőfeszítésbe kerül, és úgy képzelik, nektek, akik már fiatalon élitek ezt a kapcsolatot, könnyebben mennek a dolgok.
Mások az ellenkezőjét gondolják. Úgy hiszik, a fiataloknak még nem lehetnek szellemi természetű belső élményeik.
És te, hogy tudod leválasztani magad arról az intenzív valósághoz kötő aktív kapocsról? Hogy tudod megkülönböztetni a lineáris dimenziót attól a hatalmas univerzumtól, mely minden dolgok mögött rejlik és belső lényedben tükröződik? Minden egybefonódik. Segít, ha viszonyítod magad, hogy tudd, ki vagy?
Talán könnyebb úgy tenni, mintha nem létezne örökkévalóság, szellemi mag, nem számolni ilyenekkel mindennapi életünkben. De nincs igazán választásunk. A lélek hív vagy nem hív. Rezonál és kapcsolódik… vagy sem.
Valóban tehetsz úgy, mintha nem lenne benned egy nyílás a téged hívó hatalmas erőnek. A legerőteljesebb, legegyesítőbb, legnagyszerűbb örömre hív. De érzi az elválasztottság fájdalmát is, és a képtelenséget annak megértésére, hogy ez az élet itt nem az, amire vágyik. Ezzel pedig nem könnyű együtt élni. Belső szenvedésként élhetjük meg, nem pedig a lélek szemszögéből történő érzékelésnek.
Amikor ez az erő belülről hív, azt meg lehet hallani. Nem a füleddel, hanem mint egy érzést. Látható, de nem szemmel. A lélek fénye sugárzik a lényedből, és egy bizonyos rezgést kölcsönöz neked, amit az arra érzékenyek észlelni tudnak.
Még akkor is, ha azt mondod magadnak, „nem, én nem látok semmit, nem érzek semmit”, különös élethelyzetekkel szembesülsz. A barátaidat észrevétlenül is megérinti ez a fény benned. Te pedig jobban érezheted magad olyan fiatalokkal, akik ugyanezt a fényt hordozzák. Mert nem arról szól mindez, hogy mik vagyunk és mik nem. A lélek minőségéről szól mindenkiben. A tisztaságról, mélységről, finomságról, varázslatról.
Olyan belső varázslattal nősz fel, amivel nem mindig könnyű együtt élni. Olyan érzéssel járhat együtt, amit nehéz hordozni.
Ha bízol ebben a varázserőben…
Csodálatos dolgok történhetnek – olyan nagyszerű dolgok, amiket szavakkal kifejezni nem lehet. De érdekes módon időbe telik. Azt is meg fogod érteni, hogy nem vagy olyan magányos és elkülönült, mint néha érezted.
Próbálj ki valamit: ha a boldogság hiányát érzed, ha a tökéletlenség érzete növekszik benned, próbálj nem elégedetlen lenni ezzel. Vagy csak próbáld nem kivetíteni ezt az érzést másokra magad körül. Inkább próbáld megérezni, ahogy valami vezetni igyekszik téged belülről, és találd meg magadban ezt a belső társat; a varázsfonalat a csendben. És ha megérzed a határtalan reménysugarat, próbáld ne rávetíteni valami konkrét dologra, inkább engedd az erejét kibomlani magadban. Ne hagyd, hogy elbátortalanítson, ha még nem „látod”.
Az egónak az a célja, hogy a mindennapi életed hajóját kormányozza. De abban nem segíthet, ami a Lélektől van benned, ami ebből a varázslatból születik, ami ébred benned.
Ezt a varázslatot a Lélek azért kapja, hogy megszabaduljon és újra tudatára ébredhessen, és cselekedhessen ebben az igazi valóságban, ami mérhetetlen és örömteli. Azért kapja a Lélek, hogy másokkal együtt tevékenykedhessen ennek a valóságnak az erőiben.
Nem ment fel a mindennapi élettől, hogy sikerrel jársz-e vagy sem, vagy lesznek-e barátaid. De elégedettebbé tesz, és eltölt a születőben lévő dolgok örömével.
Akkor egy átváltozott élet útjait fogod járni. Mert apránként más aspektusok is felébrednek, feltárulnak, összekapcsolódnak, és megváltoztatják a viszonyodat másokkal és önmagaddal. Egy olyan új belső barátság lehetőségét teremti meg, ami addig elképzelhetetlen volt, és válasz lesz egy talán ismeretlen vágyakozásra.
Kívánom neked ezt az örömet.
