Az elmének szüksége van a szív tisztaságára, hogy feltáruljon, és ami ekkor megnyilvánul, az a határtalan szív.
Számos nézet szerint szívünk a pozitív érzelmek hajtóereje, például az örömé, a szereteté és az együttérzésé. Úgy tűnik, hogy ezek a pozitív érzelmek kifelé irányuló, sugárzó természetűek, centrifugálisak.
Az érzelem ezért olyan, mint egy belülről fakadó áramlat, melyet néha egy belső érintés okoz. Ez az érintés paradoxonnak tűnik: érzelmileg érintetté és nyugtalanná válunk. A pozitívan megélt érzelem impulzusa magával ragadhat minket, akár még könnyekre is fakaszthat. Ezt általában pozitívumként tapasztaljuk meg, mert a forrása, a szívünk egy őszinte üzenetet küld. Az érzelem oka azonban lehet egy olyan nagy belső felindulás is, melynek alapja nem mindig jelent örömet a számunkra, például amikor azt mondjuk, hogy „zokogott a szívem”. Az érzelem, a belső felindulás lehet hogy kényelmetlen, mert nélkülözi az egyensúlyt, és eláraszt. Amikor a szív tudatosságának frekvenciája növekszik, a szív lehet, hogy nem képes feldolgozni azt, és kezdi elveszíteni a tisztaságát, vagy talán nem képes fenntartani a tisztaságát, és kiegyensúlyozott szívet kér, imádkozik: „Adj nekem tiszta szívet.”
Ezt a növekedést valószínűleg a Krisztus-energia működése inspirálta, amelyre a következő szavak is vonatkoznak:
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. [1]
A negatív érzelmek által, mint a harag, félelem, búskomorság, indulat vagy féltékenység, melyek nélkülözik a szív tisztaságát, a szív még messzebb kerül a kiegyensúlyozottság állapotától.
Az érzelmek, pszichológiai indulatok energiái ily módon komolyan hátráltathatják a szív (valamint a fej) tisztaságát. És ezzel René Descartes idea claire et distinct [világos és határozott eszme/idea] gondolata is idő előtti elzárkózást jelent a tudat számára. Az érzelem az energia szempontjából erőfeszítést jelent, és a holland „moeite” (erőfeszítés) szó ugyanazokból a betűkből áll, mint az „emotie” (érzelem). Spinoza is megjegyezte, hogy számos „indulat” van, melyek távol tarthatják az embereket a megvilágosodástól, a tudat tisztaságától (Ethica [Etika]). [2]
A nagy kérdés az, hogy mi emberekként törekedhetünk-e a szív tisztaságára: tehetünk-e erőfeszítést ennek a tudatállapotnak az elérésére? És ha ez nem lehetséges, ahogy Lao Ce jelzi a Tao Te Kingben [3]: akkor a szívnek miféle adottságát, képességét hagyjuk figyelmen kívül?
A gnosztikusok a szívvel való „gondolkodás” lehetőségéről beszélnek, a szívatom tisztaságának tudomásul vételéről. Őszinteségről. Valamint arról, hogy hagyjuk a szívet működni, és ne próbáljuk mi magunk befolyásolni. Továbbá a gondolkodást, a valódi gondolkodást általában a fejhez, az agyi tevékenységhez társítjuk.
Abszurdnak tűnik, hogy ezt a tevékenységet, a szívvel való gondolkodást csupán egyetlen atom okozhatná. És ezért van az, hogy „a szívvel való gondolkodást” gyakran mitikus, legfeljebb misztikus eseménynek tekintik, egyfajta „úgynevezett” dolognak. Az emberek elfelejtik, hogy az a szív, amelyik tiszta, és nincsenek nemkívánatos, „alsóbbrendű” érzelmei, kapcsolatban áll az elmével. Az elménk nem érzéketlen, és a belső erő forrása.
Az elmének szüksége van a szív tisztaságára, hogy feltáruljon, és ami ekkor megnyilvánul, az a határtalan szív. A határtalan szív gondolkodása nem féktelen, hanem egyértelmű és tiszta természetű, egy rejtett gondolkodásmód. Nem terjed zabolátlan tűzként minden irányba, nem ad asztrális energiát a démonoknak. Ez egy kiegyensúlyozott asztrális tűz, egy csoda, ami arra a tevékenységre ösztönzi a lelkünket, amire eredetileg szánták. A keleti bölcsesség szerint a gondolkodás egyenrangú a lélekkel. Ez a kiegyensúlyozott lélektűz újraalkotja az elmét oly módon, hogy valóban képesek legyünk a szívünkkel gondolkodni.
Persze csodálatos lenne, ha egy természetszerűen magasztos vágy azonnal képes lenne felkelteni a manast, Isten Fiát, a rendszerünkben, a mikrokozmoszunkban. Végülis úgy tűnik, hogy a megújulásnak, a szellemember feltámadásának egy szent, mélységes vágy az egyetlen feltétele. Mindazonáltal a szív tisztasága megelőzi ezt a vágyat. És ez azt jelenti, hogy a szeretet, bölcsesség és intuíció koherens módon nyújtanak alapot ahhoz, hogy egy alapvető gnosztikus belátás nyitott kaput képezzen ennek a csodálatos vágynak a hatékonysága elé.
A bölcsesség és az intuíció akkor biztosítják, hogy a szeretet ne váljon személyes jellegű jótékonysággá, ahol a „legjobb szándékok” valójában egy alacsonyabb energiamező felé húznak minket. A bölcsesség és az intuíció ily módon garantálják a szív tisztaságát, hogy a démonok ne dézsmálhassák meg azt a szeretetenergiát, ami szabadon terjed a világban. Ily módon nem etetjük „rózsával” a szamarakat. A tüzes szív, ami tisztasággal sugárzik, mindig megőrzi a szelídség jegyét, nem sérti mások érzéseit, nem kényszeríti embertársait arra, hogy ne a szabad választásuk szerint cselekedjenek.
A tisztaság forrása a csend. A tiszta, önkéntelen és őszinte szív az eredet nyugalmában és csendjéban lélegzik. A gnosztikusok a Néma Csendről, az Élő Csendről beszélnek, a magasabb eonról. Ennek jól ismert példája az a tó, amelyiknek a felszíne fodrozódásmentes, olyan, mint egy átlátszó tükör, melynek le lehet látni a fenekére, és az ott lévő drágakő sugárzása átragyoghat rajta.
Az indulatmentes szív tiszta gondolkodása egyértelmű, és belső impulzusként el akar jutni a fejhez, ami által félelem támadhat a világ általi ’megkísértés’ miatt, ahogy a Tao Te King is mondja. Ha azonban bölcsesség és intuíció vezeti, és ha minden értelmet felülmúló szeretettel van teli, akkor az enyhén tüzes energia elérheti a fejet anélkül, hogy megzavarná a szív tisztaságát, és akkor ennek a fejnek egy különleges működése utat törhet a rendszerünkben. Arról van szó, hogy az elme által táplált tobozmirigy aktívvá váljon a fej szentélyében. Spinoza ezt az Értelem tisztaságaként nevezi, ami akkor jöhet létre, ha a vonzalmak többé-kevésbé nyugalmi állapotban vannak. Ekkor a szív tiszta gondolkodása összekapcsolódhat („eggyé válhat”) a fej szentélyével, melyet a tiszta elme táplál, úgyhogy a szív és a fej kettősségéből egy áramló aktivitás keletkezhet, ami lángra lobbantja a szellem tüzét. A vágy és az öröm együtt jár a bölcsességgel és a szeretettel, ami által a belső folyamat a tűzzel folytatódik. Ebben a tűzéter, az ötödik éter játszik központi szerepet, amely meghatározza a szellem működését. A szív tisztasága és a fej tisztasága ezután megünnepli a rózsa ünnepét, amelyik végül arannyá válik. A tudatosság egy olyan egységes szintet ér el, ami látszólag természetellenes, annak az alapvető cselekedetnek köszönhetően, amely a szívben kezdődik. A tisztaság megértést szül.
Aki érti, az szabad
– Spinoza rövid, erőteljes szavaival kifejezve.
A német filozófusnak, Hegelnek egy hosszabb mondatra volt szüksége, hogy ugyanezt megfogalmazza, amikor azt írta:
Az Értelmet a jelen keresztjének rózsájaként érteni, és ebben örömet lelni, ez az ésszerű belátás a valósággal való megbékélés, amit a filozófia azoknak kínál, akikben belső késztetés van a megértésre… [4]
Az Értelemnek a jelen keresztjén lévő rózsaként való megértéséhez, amelyre jelenleg nagy szükség van, alapként elengedhetetlen a szív tisztasága. A valósággal való megbékélés valójában lehetetlen feladatnak tűnik, mivel az érzékeink küzdelmet, háborút, kegyetlenséget és szenvedést érzékelnek a világban. Anélkül, hogy letagadnánk ennek gyötrelmét, fontos felismerni, hogy az érzékeink nagyon korlátozottan működnek, egyesek szerint csak 0,05%-át fogják fel a valóságnak. Az intuíció új képességként felül tud kerekedni ezen a szeretet erejében, és figyelmen kívül hagyja az öt érzék kötőerejét. A szív tisztasága értékes kiindulópontként lehetővé teszi az intuíció megnyilvánulását, hogy belélegezhessük a szabadságot, az egységet és a szeretetet; az isteni mindenség-megnyilvánulás hármasságát.
______________
Források:
[1] János 14:1
[2] Ethica [Etika], Spinoza
[3] Tao Te King, Lao ce
[4] Phánomenology of Spirit [A Szellem fenomenológiája], Hegel
