Milyen különös jelenség az ellenállás. Ki ne tapasztalta volna már a súlyát és az éles karmait? Nem is beszélve az ellenállással szemben való ellenállásunkról? Az ellenállás azonban állandó tényezőként jelen van az életünkben éppúgy, mint az egész világon.
Az ellenállás súrlódást okoz, a súrlódás nyomán keletkeznek a tapasztalataink, és nem ezért vagyunk itt a földön?
Súrlódás nélkül nem tudunk erőt meríteni ahhoz, hogy legközelebb másképpen cselekedjünk és ezáltal előbbre jussunk az életben.
Néha az ember ilyeneket hall: „Ha ezt a nehéz terhet leemelnék a vállamról, akkor az élet vagy az út könnyebb lenne és képes lennék továbbmenni.” Ez azonban nem így van. Éppen ez az ellenállás az Élet, az Út, és amikor az ember ezt teljesen el tudja fogadni, akkor az ellenállás izgalmas tapasztalattá és nagyon hasznos eszközzé válhat a szellemi irányultságú ember számára.
Az interneten láthatjuk, hogy ebben a pillanatban is 65 helyen folyik háború és fegyveres konfliktus a világban. Emiatt a tény miatt világpolgárként roppant belső ellenállást érzek, ami egyben ösztönző hajtóerőt ad nekem az Úton.
Az erőszakkal, a durvasággal és a könyvekben, valamint a TV-ben szereplő szélsőséges dolgokkal szembeni ellenállásom ugyanakkor arra sarkall, hogy ne hagyjam, hogy ezek az extrém dolgok a saját életemben is előforduljanak.
A környezetemben lévő emberek viselkedésével szembeni ellenállásom olyan tükröt tart nekem, amelyben a saját faragatlanságommal szembesülök, mert különben nem zavarna engem annyira a másságuk.
Ezek a példák azt mutatják nekünk, hogy az ellenállás valójában arra mutat rá: itt valamit tennem kell!
Az ellenállás egy ajándékpapírba csomagolt lecke, amit újra és újra átadnak az embernek mindaddig, amíg ki nem csomagolja és el nem fogadja.
Lényegében az ellenállás gyökere abban a tényben rejtőzik, hogy az ember nem fogadja el azt, ami van. Nem akarok az lenni, aki vagyok. Nem akarok ott lenni, ahol vagyok.
A valóság el nem fogadása sok energiát elemészt és zavart okoz a fejben és a szívben és biztos, hogy ezt a játszmát az ember soha nem fogja megnyerni.
Az ellenállásunkkal szembeni harc csak még jobban megerősíti azt, mivel „ahová a figyelem irányul, oda áramlik az energia is”.
Nem véletlen, hogy Buddha három alapvető követelményében az ítéletmentesség és a szeplőtelenség mellett az »ellenállás nélküliség« is fontos tényező.
Az ellenállásom szeizmográfjának a segítségével felismerhetem a gyenge pontjaimat. Ilyenformán mindig ott vagyok, ahol éppen lennem kell.
Hol van az út? Ahol vagyok.
Hová vezet az út? Ahová megyek.
Ez nem is lehet másképpen.
Az ellenállás figyelembe vételével való munkát elősegítheti az, ha megnézzük, hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk egy bizonyos helyzetnek, embernek vagy eseménynek.
Ahogy az ember eltávolítja a „történetet”, a jelentőséget, az értelmezést, a címkét, amit a főbb tényekhez hozzátesz, akkor csak a puszta tények maradnak a maguk legegyszerűbb valóságában.
Így az élet nagyon egyszerűvé válik, csupán mi tesszük azt bonyolulttá.
Mert mi nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek, hanem olyannak, amilyenek mi vagyunk.
Az ellenállást nem más, mint az ego hozza létre abban az értelemben, hogy „valamit változtatnom kell a valóságon, hogy az még kényelmesebb legyen a számomra”.
Ahogy Buddha mondja:
Ha nincs ego, nincs ellenállás. Ha nincs ellenállás, nincs szenvedés.
Ez nem jelenti azt, hogy az ember életében nem lesznek megpróbáltatások. Ez azt jelenti, hogy miközben az élet labirintusán keresztül vezet az utunk, képesek leszünk átadni magunkat teljes mértékben a szívünkben lévő csendes helynek.
Ellenállással életerőt pazarolunk. A szívünknek való önátadással életerőhöz jutunk.
Ez a cikk először a Pentagram 2015/6 számában jelent meg.
