Az út kezdete, ami hazavezet minket.
Tegyünk egy kalandos sétát. Sétáljunk végig az élet útján egyénileg, és egész emberiségként is. Sétánk nem csak a jelen életen át vezet, amelyben most élünk, hanem azon a sok életen keresztül is, amelyek megelőztek minket és benyomásokat hagytak a mi életterünkön.
Ez az utazás hosszas és fárasztó lehet, mivel sok életen ível keresztül. Jó idők váltakoznak a rosszal, boldog idők a szomorúakkal. Élettapasztalatok tömkelege. Jelenleg egy hegyen mászunk felfelé, hálatelten érünk a csúcsra és még több csúcsot látunk a távolban, amit csak úgy érhetünk el, ha előbb leereszkedünk a völgybe mielőtt egy újabb mászásba fognánk. Előttünk egy buja, zöld völgy terül el, és mi keresztülvágunk rajta. Minden völgy más és más, ahogy a hegyek is, amiket megmászunk. A völgyek, melyeken az utunk során kereszülmegyünk, néha talán sivatagosak, sivárak és örömtelenek, és úgy érezzük majd, hogy már nem tudjuk követni a célunkat.
Mi a célunk? Azért indultunk el, hogy felfedezzünk egy új utat, amin korábban még nem jártunk, ami látszólag valahol a távolban van, de valójában a kezünknél és lábunknál is közelebb. Igazából bennünk van, de még nem érzékeljük. Átöltözünk, külső megjelenésünk összhangban áll a változó hőmérséklettel és magassággal, de nem nézünk befelé. A testünk öregszik, az egészségünk romlik, de mi tovább erőlködünk. Egy nap rájövünk, hogy minden hegycsúcs az előzőnél magasabbra visz minket, és hogy az odajutás során meg kellett szabadulnunk néhány terhünktől, sok mindent hátra kellett hagynunk. Gondolatoktól, elképzelésektől, érzelmektől szabadultunk meg az úton.
Egyre magasabbra mászunk és azt vesszük észre, hogy a távolságok egyre kisebbek, a táj ellaposodik, valamiféle fennsíkká válik, de mégis egyre felfelé kapaszkodik. A legmagasabb ponton ez a fennsík egy gyönyörű, nyugodt, derűs síkságra nyílik, melyet olyan minden elképzelést felülmúló béke vesz körül, amit eddig még sohasem tapasztaltunk. Folytatjuk utunkat ezen a síkságon, ebbe az új birodalomba, és azt látjuk, hogy már semmi sem köt minket ahhoz a birodalomhoz, amit magunk mögött hagytunk. Tovább haladunk ezen az életúton, mint korábban, de rá kell jönnünk, hogy ugyanakkor valahol máshol is vagyunk. Ez valóban egy különös tapasztalat, ami először valahogy riasztó. De még riasztóbb visszafordulni, amire ebben a szakaszban hajlamosak lehetünk, de felfedezzük, hogy az az út, amelyen jöttünk, már nem érzékelhető. Az a kockázat fenyeget minket, hogy beleesünk a szakadékba, amikor tudatára ébredünk annak a mélységnek, amibe az emberiség zuhant, és annak amit most hátrahagytunk. Mély szomorúság fog el minket az emberiség sorsa miatt, de ugyanakkor mélységes béke és vágyakozás is egy új valóság iránt, az iránt az új út iránt, amibe most belekezdtünk.
Így aztán tovább haladunk ezen a békés helyen, utunk során tanulva a hibákból, amiket életünk során még elkövetünk, megtanuljuk, hogy ne bonyolódjunk bele a saját jelenlegi életünk még megmaradt szövevényeibe. Valójában egy olyan új út áll előttünk, aminek a végét egyelőre még nem látjuk.
Továbbmegyünk, és ahogy haladunk felfedezzük a szabadság új érzését, új érzékeléseket, új érzékenységeket. Most már szabadon mozoghatunk, mivel nem terhelnek minket a korábbi kötöttségeink, melyeket hátrahagytunk. Időről időre megpróbálnak visszacsábítani minket, de nincs visszaút és megvan az új képességünk és erőnk ahhoz, hogy ellenálljunk nekik. Új módon látjuk a dolgokat, most valóban egy más térben vagyunk, egy teljesen új valóságban. Az utitársainkkal való együttműködésünk (és örömmel fedezzük fel, hogy nem is kevesen vannak) megváltozott, felismerünk egy kialakulóban lévő új képességet, amellyel érzékelhetjük, megérthetjük őket. Belső békét érzünk és azt, hogy egyek vagyunk mindennel, ami körülöttünk van ebben a csodálatosan más valóságban, de azt is tudjuk, hogy ez még csak a kezdet, egy teljesen új kezdet. Egy új út, ami hazavezet minket.
