Amit látunk és amit érzünk, az nem minden, van valami azon túl és azon felül is.
A zen szerzetes azt mondta a dervisnek:
„Annyira szabad és független vagyok, hogy soha többé nem gondolok magamra, csak másokra.”
A dervis erre azt mondta: „Én annyira objektív vagyok, hogy úgy tudok nézni önmagamra, mintha egy másik személy lennék; ezért azt is megtehetem, hogy magamra gondoljak.” [1]
Nevethetünk és csodálkozhatunk, hogy ezek ketten a józan eszüknél vannak-e, vagy a megvilágosodás kimozdította-e őket a mindennapi helyzetekből – vagy csak okos frázisok mögé próbálják rejteni a tudatállapotuk korlátozottságát. Mindenesetre, a szavaik mosolyt keltőek.
De nincs igaza mindkettőnek? Mindketten igazat mondanak. A történet sokféle változatban és különböző szereplőkkel jelenik meg számos kulturális összefüggésben. Tehát valami másnak, valami mélyebb értelemnek is lennie kell e mögött. Legyen szó a kövér, nevető Buddha szentről, aki a zen kóanokat tanítja a hétköznapi emberek számára az ősi kínai kocsmákban, vagy a zsidó humor kiemelt figurájaként szolgáló Rabbiról, vagy az indiai szent emberről, aki amikor megkérdezték tőle, miért csak két tanítványa van – ez valójában nem éri meg a fáradtságot –, azt válaszolta higgadtan: „Egyszer, egy nap mindenki el fog jönni.” – Ők valamennyien annak a kívülállónak a kancsintó szemével néztek a világra, aki egyidejűleg van a világban és még sincs a világban; ők valamennyien kedélyesen, örömmel – sőt vidáman fogadták a kortársaik kérdéseit. És az csak természetes, hogy az okos emberek nevet is találtak a cikk elején közölt történet kóanja számára. Tetralemmának nevezik, arra a dilemmára utalva, amiben akkor találjuk magunkat, amikor nem tudjuk, hogy ténylegesen mi a helyes, és a két lehetőség közül melyiket kellene választanunk.
A híres indiai szent Nágárdzsuna, aki a II. században a mahájána buddhizmus egyik úttörőjeként élt, szintén áthatolt ehhez. Az ő szövegkörnyezetében a jelenséget Catuskotinak* hívják, ez egy „döntési négyzet”. Azt mondja: 1) nem így van, 2) és nem is másként, 3) egyik sem így van vagy másképp, végül 4) sem nem így van, sem nem úgy.
Ezt tekinthetjük szőrszálhasogatásnak vagy puszta játéknak a szavakkal. De az a tény, hogy ilyen gondolatalakok ennyire eltérő kulturális környezetben jelennek meg, nem egy olyan igazságra utal-e a világgal és önmagunkkal szemben való nézőpontot illetően, ami kívül esik a fáradságos mindennapjainkon?
A lényeg úgy tűnik, abban a világnézetben rejlik, hogy amit látunk és érzünk, az nem minden, van valami azon túl és azon felül is, vagy egyszerűen csak egy olyan (gondolkodási) szint, amely elkerüli a racionalista életszemléletünket – ami, mint tudjuk, egyébként is illúzió.
Van valami egészen más a vidám derűben, mint egy rezignált „na és…” vagy annak az embernek a cinizmusa, aki a legrosszabb helyzetekben is képes viccet csinálni másokból (vagy önmagából). A derűs vidámságban mindig benne van az illető saját énje, és jóindulatú. Az ilyesfajta attitűd a maga részéről a saját éntől való távolságtartást feltételezi. Hiszen hogyan gondolkodhatna egy ego nyugodtan a világról, ha nem lát túl a saját tányérja szélén és annak tartalmán? Ebben rejlik a vidámság helyzetmegváltó ereje, ragadós és felszabadító hatásával. Goethe dióhéjban így fogalmazott:
A vidám embert szeretem
a legjobban a vendégeim közül:
Aki nem tudja kihozni magából a legjobbat,
az biztosan nem tartozik a legjobbak közé. [2]
A derűt nem lehet tanulni, de nem is velünk született dolog. Ez összesűrűsödött élettapasztalat és énünk azon oldalán alapul, ami csak akkor válik láthatóvá, amikor az értelmes énünket egy kicsit félretesszük – ezt a nézetet a spirituális dimenzióval is kapcsolatba hozhatnánk. Tehát többnyire arról van szó, hogy egyszerűen nem vesszük magunkat olyan komolyan.
Jobban mondva: a nagy képről van szó, vagy ahogy egy keleti hang sokkal egyszerűbben fogalmaz:
Miért vagy boldogtalan? Mert mindennek, amit gondolsz és teszel, 99.9 százaléka önmagadért van, és ilyen nincs. [3]
_______________________
Fordító megjegyzése:
* Catuskoti – Angolul: Wikipedia
Források:
[1] Aldinger, Marco (1992): Bewusstseinserheiterung. [A tudat megvilágosodása] Freiburg: Marco Aldinger publishing house. P. 76.
[2] Goethe, Johann Wolfgang von (1982): Sprüche [Beszédek] – Hamburger Ausgabe Band 1. Munich: dtv. P. 318.
Az angol fordítás [ami alapján a magyar fordítás készült] a cikk szerzőjének a fordítása. Az eredeti: »Ich liebe mir den heitern Mann / am meisten unter meinen Gästen: / Wer sich nicht selbst zum besten haben kann, / der ist gewiss nicht von den Besten.
[3] Wei, Wei Wu (2002): Ask the Awakened: The Negative Way. [Kérdezd meg a felébredtet: A negatív út] Boulder: Sentient Publications. P. 7. Wei Wu Wei volt az álneve Terence James Stannus Gray-nek (1895-1986).
