Az egyestől a hármasig tartó ciklus az alapelvekre vonatkozik. Ezek az elvek az egy szellemi energiájából erednek, a kettőben szellemmé és energiává válnak szét, és a háromban lehetővé teszik a tudatossá válást.
A négyessel egy egészen új ciklus kezdődik, ami az ötösön keresztül a hatos felé halad. Ami kezdetben erővonalak szellemi struktúrájaként jelent meg, most konkréttá és láthatóvá válik. Formát ölt.
A négyes az a szám, ami az első triád nyomán megtestesült, azaz, ténylegesen megteremtésre került.
A négyes szám az anyagban való megnyilvánulás jelképe. Az anyaggá való sűrűsödés, egészen az anyagi föld megjelenéséig. A hármas, mint impulzust adó tényező, hímnemű számnak tekinthető, míg a négyes befogadó, hordozó tényezőként, a nőnemű minőséget képviseli.
A négyes egy új megnyilvánulási síkot képez. A hármastól a négyeshez való lépés azt jelenti, hogy a lélek egy mélyebb tapasztalati szintre merül le. Ez az újra megtalált és helyreállított egységből való kilépés; ami azt jelenti, hogy az ember tudatára ébred az élet jelentőségének és annak, hogy a földi életet a Szellem határozza meg. Ez azonban veszélyekkel jár, mivel a négyes is egy kettes szám, amihez további erő és képesség járul: 22.
Ha a lélek hagyja, hogy a szellemi rend vezesse és eszerint ölt alakot, akkor egy olyan formavilág alakul ki, ami ezt a szellemi rendet és az egységet fejezi ki. Ha azonban a lélek hagyja, hogy kizárólag a kettő erői vezessék, akkor elveszíti az egységgel való kapcsolatát és a forma világában káoszként fejeződik ki, ahol minden mindennel küzdelemben áll.
Így most már megértjük a „jó és a rossz tudásának fájáról való evés” jelentését. A kettes szám ereje uralkodóvá válik az ember felett.
A négyes számnak az a feladata, hogy az ember a földi világban ismét fölfedezze és megtalálja a Szellem törvényeit és a szellemi életet. Ez ellentmondás szerűen úgy történik, hogy az ember még mélyebben a földre irányul, nem a természet tökéletesítésére, mert az lehetetlen, hanem arra, hogy elkezdje meglátni az összefüggéseket. Ez éberséghez vezet, ami egy olyan szellemi útnak a feltétele, amit senki sem járhat a másik ember helyett. Ahhoz, hogy a földi ember ezt véghez vihesse, látható segítséget kap jelképek, üzenetek és jelek formájában. Hol találunk rá a négyes számra a látható világban?
- Megtalálhatjuk a négy égtájban, a világegyetem hatalmas keresztjében. A négy égtáj a négy évszakhoz és a napszakokhoz igazodik.
- A négyes számban megtaláljuk a tér három dimenzióját, a negyedik dimenzió pedig az idő.
- A négy ismert „alkotóelem”: a föld, a víz, a levegő és a tűz.
- Az egyenlő oldalú négyszög, a négyzet, az első olyan mértani alakzat, ami bármely formában két egyforma részre osztható. Ezért a pitagoreusok a négyzetet az igazság jelképének is tartották.
- Egy háromdimenziós alakzatot négyféleképpen lehet értelmezni: pontok, vonalak, síkok száma és térfogat szerint.
- A négyes számmal kezdődik a megtestesülés. Egy térbeli test felépítéséhez négy kiterjedésre van szükségünk.
- A kocka és a derékszög szintén a négyes számot jelképezi. Ha egy kockát szétnyitunk, egy keresztet látunk, egy olyan jelképet, ami már több, mint 10 ezer éve ismert, nem csak a kereszténység ideje, hanem régmúlt idők óta; a kereszt az anyaghoz való kötöttségre utal. Annak, hogy megszabadítsuk magunkat az anyag börtönéből, az első feltétele az, hogy felismerjük a börtön voltát, a következő lépés pedig a következmények elfogadása, azaz „a kereszt magunkra vétele”.
A héber ábécé negyedik betűje a daleth, ami valami ajtófélét jelent. Ahhoz, hogy a földön az anyag törvénye szerint cselekedjünk, át kell lépnünk a négyes szám ajtaján. A természet, a tudományok és minden gyakorlati tevékenység a négyes számon alapul.
A négyes szám ugyanakkor a tér és az idő keresztmetszete, azaz a Megszabadulás és az igaz emberré válás felé vezető ajtó. A négyes az a szám, amelyben az isteniség megnyilvánul, jobban mondva, képes megnyilvánítani magát! A négyes a föld száma, a földi sík. A valóság a forma által megjelenő élet bizonyítéka.
A négyes szám arra tanít minket, hogy elfogadjuk és megoldjuk a napi élet-feladatainkat. Megtanít minket arra, hogy megértsünk, miszerint mindennek, amivel találkozunk, – bármennyire szentségtelen és utálatos legyen is -, van valamiféle jelentése, amit meg tudunk fejteni, el tudunk fogadni és meg tudunk valósítani.
Amint a három által egy biztosabb, függetlenebb életalapot teremtettünk, a négyes az éppen elért eredményt azonnal vita tárgyává teszi azáltal, hogy szembeállítja az élettel. A kettes számmal megtapasztaljuk, hogy az egész élet ellentéteken alapul; a hármassal megtanuljuk építő módon kezelni ezt a tényt; a négyes számban találkozunk azzal a mélyreható kérdéssel, – az előző egytől háromig terjedő ciklus alapján –, hogy az ember földi életének mi a jelentősége, célja és feladata.
Hogyan működik ez az ember életében?
Életünk során számtalan tapasztalatra teszünk szert a látható világban. Az ember harmóniára és tökéletességre törekszik, de közben azt fedezi fel, hogy semmi sem tartós és minden mulandó. Végül az ember elér egy olyan határt, ahol a szívében megszületik a felismerés! A szív fogékonnyá válik az örökkévalóság hívására. Az emberben felmerül az élet valódi céljának a kérdése és az a vágy, hogy megtalálja ezt a célt, növekszik.
Erre az ötös szám fogja megadni a választ, mert az ötös azt jelenti, hogy az ember tudatosan összekapcsolódott a Szellemmel újra.
Pitagorasz a négyes számot ideális számnak tartotta, ezáltal az egy-kettő-három-négy ciklusára gondolt, amit tetraktisznak nevezett. A négyes az élet látható formájának a jelképe, amelyben az egység, az egyesített kettősség és a Teremtő hármas szüntelenül működik a háttérben. Az élet ebben az értelemben az egynek egy magasabb szintjére, nevezetesen a tízes szám szintjére emelkedik!
1 + 2 + 3 + 4 = 10
(tetraktisz)
Bár a négyes szám megértése által az ember egy ideális állapotot érhet el, a gyakorlati életünk során azonban ettől általában messze távol állunk. A körülöttünk lévő világból származó befolyások az ellentétek szélsőséges kihangsúlyozottsága alapján kényszerítő módon hatnak ránk. Az ellentétek feszültsége oly nagy, hogy két pólus függetleníti magát, mivel az ellentétek nem egyesülnek és nem oldódnak föl az egyben. Az ötös szám jellegéből tanuljuk meg, hogy miért áll az ember az egység és a megosztottság között, és ez milyen lehetőségeket kínál a számára.
(folytatjuk)
——————
Forrás: Michael Stelzner, A halhatatlanság világképlete, 1996
