Szemünk a halál árnyékos oldalára irányul. Csak azt látja, ahogy a formák felbomlanak. A finomanyagi struktúrákban zajló folyamatos élet látványa rejtve marad a számára.
Így teremtettük meg a halál karikatúráját, az élet ellentétének képeként, egy árnyképet, amit valóságként élünk meg.
Ó, mily magasztos a Szellem, amelyik a valódi bölcsesség vezetése alatt az élet és a világosság iránt érzékennyé vált szellemi szemekkel tekint önmagára. Az ember Istentől, minden világosság és élet Atyjától született. Ezért az a Szellem, amelyik felfedezi, hogy életből és világosságból teremtették, visszatér az élethez és a világossághoz.
Robert Fludd, 1574-1637
Minden időkben voltak gondolkodók, akik tekintet nélkül a foglalkozásukra és iskolai végzettségük szintjére, arra törekedtek, hogy megértsék az élet és halál valódi értelmét. Az általuk megszerzett ismeretek az elme számára többnyire csak spekulációk. Ez azonban több annál. Mivel pedig mi többek vagyunk az elménknél, ezek a megállapítások rezonanciát kelthetnek bennünk, és belső bizonyossággal tölthetnek el minket. Mert ami mások tudatában felmerült, az bennünk is megérintheti és felébresztheti az igazság rejtett rétegeit. Figyelemre méltó, hogy a legkülönfélébb módon elért belső felismerések mennyire egybevágnak, illetve kiegészítik egymást.
Miért születtem meg, miért kell olyan sok mindennel megküzdenem, hogy aztán egyszer csak meghaljak?
Jelenleg az a tény nehezíti meg az emberek számára a spirituális élet megértését, hogy azok a spirituális érzékszervek, amelyek lehetővé tennék számukra, hogy érezzék és átéljék ezt a [spirituális életet], alvó állapotban vannak.
Omraam Michaël Aivanhov
Egy ragyogó téli vasárnap reggel Berlinben. Egy park mentén sétálgatok, ami a Potsdamer Platzra vezet. Sok a felfedezni való: modern üzletek, futurisztikus építészet…, és mindezek felett a ragyogó kék ég. A kedvem kitűnő, boldog vagyok, és emelkedettnek érzem magam. Eme lelkiállapot közepette egy kérdés villan át az agyamon, a halál misztréiumának kérdése.
A XXI. században élünk és azt vesszük észre, hogy a tudomány számára, minden érdeme ellenére, a halál valódi értelme rejtett marad. Viszont minden kultúrában vannak spirituális tanítók, és ők fontos támpontokat adnak nekünk.
Akárhogy is, minden állandó, fokozatos fejlődésben van, azaz az egész teremtés, az egész univerzum olyan tökéletesség felé halad, ami, ahogy közeledünk hozzá, távolodni tűnik, mert ami egy adott időpontban tökéletesnek tűnik, az egy bizonyos idő után már nem tökéletes.
Sri Aurobindo, Mira Alfassa
A fejlődésre való törekvés minden élőlényben megvan, ha ezt vesszük alapul, akkor eljutunk a létező formák korlátaihoz. Egy bizonyos ponton túl már nem képesek további fejlődésre. Goethe Faustja így szólt a Földhöz: Erőteljes elszántságot ébresztesz és ösztönzöl, / hogy mindig előre törekedj a legmagasabb rendű létezés felé. [szabadfordítás]. A halál valódi funkciója az, hogy megszabadítsa a belső lényt és az általa formált életenergiákat a megszilárdult formától.
Szemünk a halál árnyékos oldalára irányul. Csak azt látja, ahogy a formák felbomlanak. A finomanyagi struktúrákban zajló folyamatos élet látványa rejtve marad a számára. Így teremtettük meg a halál karikatúráját, az élet ellentétének képeként, egy árnyképet, amit valóságként élünk meg. Ez félelmet kelt, és ez a félelem sokféle módon táplálkozik. Hajlamos arra, hogy hatalmat gyakoroljon az emberek felett. Ideológiák, hatalmi rendszerek és gazdasági érdekek egész sora törekszik arra, hogy az embereket a haláltól való félelem csapdájában tartsa.
Valóban mély fájdalmat élünk át, amikor elveszítjük egy szerettünket. Azonban mélyreható bepillantást is nyerhetünk a halál értelmét illetően, ha az elhunyt iránt érzett szeretetünkkel képesek vagyunk az anyagi testet elhagyott lelket még egy darabig elkísérni.
Az anyagnak formát kellett öltenie; az életerők illetve a tudat egyénivé válása és konkrét megtestesülése anyag nélkül lehetetlen lett volna.
Sri Aurobindo, Mira Alfassa
Ha valaki csak az árnyékot, a történtek fizikai oldalát látja, a halál valódi jelentésével ellentétes képet hoz létre. Belső lényünk a szép, harmonikus és örökkévaló eszményét közvetíti nekünk. Úgy tűnik, kívülről egyre inkább a rúttal, a fenyegetővel és az elmúlással szembesülünk. A csalódás ereje, bizonyos események katasztrofális jellegének – sőt, a gonosznak – az érzékelése csak a bennünk élő idealizált kép fényében (annak tükrében) magyarázható. A kegyetlenség, sivárság és értelmetlenség, amivel a beszámolókban, filmekben és könyvekben, valamint az életünkben is találkozunk, úgy tűnik, mintha gúnyos nevetést fejezne ki velünk szemben. Egyszer biztosan zavarni fog téged az istenszerűséged, mondja Mefisztó, az ellenlábas szellem Goethe Faustjában.
Az egésztől, különösen az élet spirituális oldalától való elzárkózás az, amiből a tömeges illúziók, a létért folytatott küzdelem, a hatalomra vágyás, az önpusztítás és mások bántalmazása, valamint a háborúk születnek. Az emberek létük meglévő, szűkös kereteihez ragaszkodnak, és azért harcolnak. Ily módon akadályozzák saját lényük továbbfejlődését.
Az élet tiszta energia, és a szellem, a lélek és a test, – a lét, a tudat és az üdvösség egységessé tételére törekszik. A megtört tudatban – a „boldogtalan tudat”-ban, ahogy Hegel nevezi az önmagával meghasonlott tudatot – a test, lélek és szellem hármas egysége nem jöhet létre. Számtalan ember elméje hódol a végzet filozófiájának. Ez azonban megfosztja a halált megújító erejétől, elveszi a teret átalakító erejének kibontakozásától. Az emberek halálfélelmükben hozzák létre a dualizmust. Pedig az életnek nincs ellentéte. Az élet mindig magában foglalja egyidejűleg a születést és a halált is, mintegy szüntelen folyamatként.
A fájdalomnak két alapvető formája létezik a kozmoszban: az a fájdalom, amikor az energia az anyaghoz kötődik, és az a fájdalom, amikor az energia az anyagtól elválik.
Robin Kaiser nyomán
A perifériához kötjük magunkat, és ahogy Galahad, mi sem lépjük át a Grálhoz, a szellem-lélek dimenziónkhoz vezető keskeny hidat. Pedig a testünk és a világunk anyaga bizonyosan nyitott egy effajta útra. Fizikai adottságunk szempontjából „világosságra hivatott” lények vagyunk.
A anyagnak van egy alapvető tulajdonsága, az, hogy tele van véglegességgel, és lehetséges gyümölcse még rejtve van.
Ernst Bloch
Rudolf Steiner anyaggal kapcsolatos magyarázata a következő:
Az anyag a Szellem romhalma. Rendkívül fontos észben tartani magát a definíciót: az anyag a Szellem romhalma. Az anyag tehát valójában szellem, de összetört Szellem.
Van egy kép erre a zsidó miszticizmus írásaiban, a Kabbalában. Az első teremtés során, ami a magasabb spirituális világokban zajlott, az első formák, amelyekben az életnek meg kellett volna jelennie, összetörtek. A kabbalisták „összetört edényekről”, illetve „az ősi királyok haláláról” beszélnek. Az első finom(anyagi) formák nem bírták el a beléjük áramló energiamennyiséget. Az éteri formák töredékei messzire a mélybe hullottak, és végső soron ebből keletkezett a jelenlegi durva anyagi világ. Mi magunk ezeknek a töredékeknek a megtestesülései vagyunk. Azáltal váltjuk meg őket, hogy megteremtjük a megfelelő spirituális–lelki [szellemi-lelki] struktúrákat a valódi énünk számára – azaz a „bennünk rejő ősi király” számára. Ekkor a magasabb világokban való élet ismét lehetővé válik.
Steiner szerint, amikor egy spirituális forma, egy éteri őstípus „széttörik”, számtalan egyéni, térben és időben felfogható, hasonló fizikai formában jelenik meg és válik valóssá, melyek mind az éteri formaképzésnek ugyanazt a törvényét követik, a sugárzásszerű elemi részecskéktől kezdve az atomokon, molekulákon és kristályokon át egészen a bonyolultabb fizikai formákig.
Ez számos analógiát teremt a biológiai, az átmeneti és a transzcendentális, azaz örök között. A filozófus és tudós Robert Fludd minden földi növényhez hozzárendelt egy univerzumbeli csillagot. A művész Anselm Kiefer, Joseph Beuys egyik tanítványa, saját munkáiban Fludd egységfogalmát ábrázolta.
A nyugati beállítottságú ember évszázadok óta a külső, érzéki tapasztalatok világa felé fordítja a figyelmét, és elvész benne. Most azonban eljött az ideje annak, hogy befelé forduljon, felfedezze a szívében rejlő belső univerzumot, és megkezdje a hosszú és izgalmas utazást a legbelsőbb központ felé. Ehhez képest a Hold és a bolygók kutatása gyerekjáték.
Bede Griffiths
A kozmosz tele van éteri, mennyei (égi) régiókkal. Ezeknek a lakói, mentesek az olyan fizikai buroktól, amilyennel mi rendelkezünk. Néhányan közülük azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy megőrizzék bolygónkon az életerő és az élet bőségét. Hierarchikus kapcsolatban életenergia struktúrákat alkotnak felülről lefelé, a finomanyagitól a durvább felé, és alulról felfelé. Jövőbeli testeink, ami az alulról felfelé vezető úton lesz elérhető, elvileg már készen állnak a számunkra. Azonban újfajta gondolkodási, érzelmi és cselekvési módra van szükség a megvalósításukhoz, hogy a transzformáció útján egyesüljünk velük.
Egy alapos mentális vizsgálódás egyértelműen megmutatta, hogy ezen a természetrenden kívül van egy eredeti birodalom, egy birodalom […] amely nagyon határozottan elhatárolódik ettől a két szférából álló természettől.
Jan van Rjickenborgh
Főleg a gnosztikus csoportok rendelkeztek és rendelkeznek azzal a tudással, hogy az emberi „mikrokozmoszok” nem állnak összhangban az isteni-szellemi makrokozmosszal. Az albigensek vagy katárok, a bogumilok és az esszénusok, a manicheusok és a druidák, mind hagytak hátra ezzel kapcsolatos tudást. Úgy tekintettek a mikrokozmoszra, különösen annak spirituális és mentális szférájára, mint ami szó szerint „halálos álomba” merült. Jan van Rijckenborgh dolgozta ki azt az elképzelést, amely szerint a világosságerők csoportos tevékenység révén történő összpontosításával belső ébredés idézhető elő, és lehetővé válik új lélekstruktúrák kibontakozása. A transzfigurált, új forma számára nem létezik halál. Sri Aurobindo szintén az új forma szükségességét hangsúlyozza:
Az egyre növekvő egyenlőtlenségben – abban a fokozódó ellentmondásban, amely a forma és a rá ható erő között feszül – elérkezik az a pillanat, amikor a forma teljes felbomlása elkerülhetetlenné válik. Új formát kell létrehozni. Új harmóniának és új egyenlőségnek kell ismét lehetővé válnia. Ez a halál valódi értelme és haszna a természet számára.
Sri Aurobindo, Mira Alfassa
_______________
Divine Wisdom – Divine Nature. The Message of the Rosicrucian Manifestos in the Visual Language of the 17th century, In de Pelikaan, 2014 (on Robert Fludd)
Magyar nyelvű könyv:
Isteni bölcsesség – Isteni természet. A rózsakeresztes kiáltványok üzenete a tizenhetedik század képi nyelvén, José Bouman és Cis van Heertum szerkesztésében, Kiadó: Aquarius Kulturális Alapítvány / Bibliotheca Philosophica Hermetica, 2017
Omraam Mikhaël Aivanhov, Thoughts for the Day [Napi gondolatok], edition 2024, Prosveta Verlag, Dietingen
Sri Aurobindo, The Mother (Mira Alfassa), Death and Rebirth [Az Anya (Mira Alfassa), Halál és újjászületés], Sri Aurobindo Digital Edition, 2020
Robin Kaiser, BewusstSein: Der Weg zum EinsSein (Consciousness: The Path to Oneness) [Tudat: Az egységhez vezető út], eBook
Ernst Bloch, Das Materialismusproblem, seine Geschichte und Substanz (The Problem of Materialism, its History and Substance) [A materializmus problémája, története és lényege], Complete Edition, Volume 7, 3rd edition, Suhrkamp, 2015
Rudolf Steiner, Die Welt der Sinne und die Welt des Geistes (The World of the Senses and the World of the Spirit) [Az érzékek világa és a Szellem világa], Complete Edition, Volume 134, Dornach
Gershom Scholem, Die jüdische Mystik in ihren Hauptströmungen (Jewish mysticism in its various forms) [A zsidó miszticizmus különböző formái], Suhrkamp, 1980
Jan van Rijckenborgh, The Universal Gnosis. Rozekruis Pers, 1995
Magyar nyelvű könyv:
Az egyetemes Gnózis, J. van Rijckenborgh, Catharose de Petri; Kiadó: Lectorium Rosicrucianum, 1997
