Azoknak a spirituális jelölteknek a gondolatai, akik másfajta tudatossággal és a létezésnek egy másfajta valóságában születtek, néha teljesen logikátlannak tűnnek az egocentrikus tudat szempontjából.
Ezek a gondolatok azon a Szereteten és Igazságon alapulnak, melyek a lényükben növekvő spirituális elvből sugároznak, és teljesen új, örök mintákat építenek.
Az ezoterikus tudomány azt állítja, hogy a gondolatok élőlények, az úgynevezett gondolatformák. Ezek a gondolati struktúrák az ember gondolkodása folyamán keletkeznek, és az érzései és vágyai által kelnek életre, miközben hozzájuk kapcsolódnak és befolyást gyakorolnak rájuk. Ez abban az energiamezőben kering, ami minden egyént körülvesz. Ha a személy abbahagyja, hogy egy bizonyos irányban gondolkodjon, akkor nem táplálja többé az ennek megfelelő gondolatformát, és az elkezd veszíteni az erejéből, úgymond „éhezik”. Ez arra készteti, hogy megpróbáljon befolyást gyakorolni teremtőjére és „rávegye” arra, hogy ebben az irányban gondolkodjon. Másrészt, minél többet gondol az ember azokra a dolgokra, melyeket fontosnak tart, a hozzájuk tartozó gondolatformák annál erősebbé válnak. Egy bizonyos ponton annyira megerősödnek, hogy kényszerítő hatást gyakorolnak a teremtőjükre az úgynevezett „megszállott gondolatok” formájában, melyektől nagyon nehéz megszabadulni. A feladat annál is nehezebbé válik az által a tény által, hogy az illető gondolatformái energetikai szinten minden más ember hasonló gondolatformáihoz kapcsolódnak. Ily módon egymást táplálják és energiafelhőkbe csoportosulnak, melyek óriási energiára tehetnek szert. A gondolatok kölcsönös támogatása teszi a tiszta gondolkodás feladatát, amire a spirituálisan orientált emberek törekednek, és ami sok ember számára annyira szokatlan, rendkívül nehézzé. Ezért mondják, hogy az embernek azon kívül, hogy önmagán felülemelkedjen, az egész világon is felül kell emelkednie. Ezért van az is, hogy ha a spirituálisan orientált emberek gondolatai tiszták, és a világért és emberiségért végzett munkájuknak szentelik magukat, akkor olymértékű gyógyító hatással vannak a világra – hogy általuk a világ alacsonyabb rendű gondolatainak energiafelhője fokozatosan veszít az erejéből és megtisztul. Mitöbb, az ezekből a tiszta gondolatokból létrejövő energiamező az erejével képes támogatni az egyéneket spirituális útjukon.
Gondolkodásukkal az emberek olyan gondolkodási mintákat építenek fel, melyek különböző célok elérését segítik, illetve szándékokat és vágyakat teljesítenek be. Ezek azon alapulnak, amit az érzékeinkkel fogunk fel, de hogy az információt hogyan érzékeljük és dolgozzuk fel, azt nagymértékben befolyásolja az, hogy milyen a létállapotunk és a tudatállapotunk. Tudjuk, hogy a tudatunk egocentrikus, aminek a legfontosabb nézete az, hogy mi vagyunk a körülöttünk lévő valóság középpontja.
Más szavakkal, az önfenntartás a személyes ego logikus és természetes viselkedési mintája, és ez ennek megfelelő gondolatokkal jár. Természetesen néha áldozatot hozunk a szeretteinkért vagy az ideáljainkért. Mindazonáltal, mivel például a rokonainkkal vérbeli kapcsolatban állunk, ha csupán általunk választott ideálokért vagy emberekért hozunk áldozatot, az nem sokban különbözik az önfenntartás burkolt formájától, mert a valódi Szeretet senkit sem zár ki.
Az ismert egocentrikus tudaton túl minden nemzet Szent iratai, egy másik tudat létezéséről is tanúskodnak, gyakran rejtett módon, amelyik még nem nyilvánult meg, még látens állapotban van az emberben. A biblia például több helyen is a bennünk lévő Isten Királyságról beszél, ami pontosan a bennünk lévő spirituális (isteni) lényre, ennek a tudatnak a hordozójára utal. Ez az alvó tudatosság a mindenütt jelenlévő tudat, ami pontosan az ellenkezője az egocentrikus tudatnak, mert egyszerűen fogalmazva mindenben és mindenütt jelen van. A spirituális irányulású embereknek, ahhoz, hogy felébresszék ezt a tudatot, meg kell tanulniuk megérteni és követni a belső csend hangját, ahogy Helena Petrovna Balvatsky nevezi, ennek a fokozatosan ébredező tudatnak a hangját, ami nem hangokkal beszél, hanem képekkel, benyomásokkal, érzésekkel, amit intuíciónak neveznek. A magasabb intuíció vezetésével megtanuljuk megváltoztatni a mindennapi életünk irányát és elkezdünk a spiritualitás felé fordulni. Továbbá megtanulunk megérteni és elfogadni minden embert, beleértve önmagunkat is, olyannak, amilyen, kritika vagy ítélkezés nélkül, eltávolítva ezáltal az egocentrikus tudat által emelt korlátokat. Ez teret biztosít az ébredő spirituális elv számára, hogy az éretté váljon, növekedjen és a személyiségtől zavartalanul sugározza a Szeretetet, azt a szubsztanciát, amiből született. Ez a viselkedés azonban csak aktív spirituális elven alapulhat és nem lehet az egocentrikus tudat alapján erőltetni, mert az erőltetés feszültséget teremt, ami előbb-utóbb a szokásos módon, érzelmi kitörésekként fog feloldódni. Végül azok, akik aktív, mindenütt jelenlévő tudatossággal rendelkeznek, a Mindenséggel, mindennel és mindenkivel való egységet fogják átélni. Ezeknek az embereknek nincs szükségük vér szerinti kapcsolatra ahhoz, hogy szerves rokonságot érezzenek másokkal. A Mindenséghez kapcsolódva élnek és nem tehetnek mást, mint hogy a Mindenségért dolgozzanak. Ezért van az, hogy azoknak a spirituális jelölteknek a gondolatai, akik másfajta tudatossággal és a létezésnek egy másfajta valóságában születtek, az egocentrikus tudat számára néha teljesen logikátlannak tűnnek. Ezek a gondolatok azon a Szereteten és Igazságon alapulnak, melyek a lényükben növekvő spirituális elvből sugároznak, és teljesen új, örök mintákat építenek. Így fokozatosan új Bölcsesség keletkezik, ami a Világegyetemet egészen új módon és teljesen új érzékekkel érzékeli. Egy megvilágosodott embernek az a feladata, hogy az elvont isteni impulzusokat és elképzeléseket mindennapi élete valóságává tegye. Végül ez a Szeretetben és Igazságban végzett munka olyan alapvető belső változáshoz fog vezetni, ami mindenkinek és az egész Mindenségnek is a hasznára válik.
