A mesterséges intelligenciát egyre többen olyan fejlődésnek tekintik, ami valószínűleg világméretekben meg fogja határozni az életünket. Vajon felmerül akkor annak a lehetősége, hogy a lelkünket „eltéríti”?
Ugyanez a kérdés vetődött fel a nyomtatás bevezetésekor is. A potenciálisan halhatatlan lélek kezében van a kulcs az autonóm és önmegvalósító út követéséhez. Ez talán nem szuperszámítógépek sebességével fog zajlani, de olyan megszabadulási útnak fog bizonyulni, ami egy független belső királysághoz vezet.
Vannak intelligens emberek, akik elutasítják a mesterséges intelligenciát: számukra az intelligencia meghatározás szerint nem mesterséges, nem lehet mesterséges vagyis nem hozható létre mechanikusan, technológiailag vagy automatikusan. Véleményük szerint minden előre programozott dolog egy algoritmikus rendszerezés eredménye. Az úgynevezett önfejlesztő számítógépeket végső soron szintén ellenőrzik, ezért nem felelnek meg a független, autonóm működés kritériumának. Minta (mátrix) szerint vannak tervezve, hiányzik belőlük a valódi intelligencia és az ihletett függetlenség tudata.
Mások azonban úgy vélik, hogy a dzsinn kiszabadult a palackból, most, hogy a számítógépes programok néhány másodperc alatt kész sztorikat tudnak alkotni, olyan munkákat hozva létre, melyeknek a minősége aligha rosszabb, mint azoké az íróké, művészeké, történészeké, zenészeké, sőt tudósoké, akik órákon és napokon át dolgoznak egy művön. Egy olyan alkalmazás, mint a ChatGPT, csak egy „sztochasztikus papagáj” (egy papagáj, amely véletlen egybeesésének mentén működik). A készülék nem teljesen megbízható. Érvel, de semmit sem ért. Tényeket hallucinál.
Ha a nyelvi kifejezőkészségünk mélységét és változatosságát arra a szintre csökkentjük, amiben a számítógépek jók, akkor lemondunk magunkról
– mondja Siri Beerends, kultúrszociológus.
Christian Kromme, a Humanification – go digital, stay human [Emberiesítés – légy digitális, maradj ember] szerzője azt mondja:
2030 körül olyan GPT-nk* lesz, amelynek az IQ-ja eléri a 800-at, képes lesz értelmi szinten megtenni mindent, amire az ember képes és rendelkezni fog mindennel, amivel az ihletett költők és a legjobb zeneszerzők rendelkeznek. Ennél azonban nem fog többet tudni. A mesterséges intelligencia csak azt tudja kreatívan variálni, amit belé programoztak, de nem képes semmi olyasmit létrehozni, amivel meghaladja önmagát.
Úgy tűnik tehát, hogy nagyon gyors eredmény érhető el mindazzal, amit a “felhőbe” juttatunk információk formájában, beleértve az aktuális véleményeket, nézeteket, valószínű fejleményeket és feltételezéseket a – néha legfrissebb – közelmúltból. Ez egy „magasfokú” elrendezés spekulatív módon való létrehozása, vagyis a „termék” [eredmény] összerakásának sebessége olyasvalami, amivel egyetlen ember sem versenyezhet azonos körülmények között. De továbbra is mesterséges.
Néha az intelligenciát úgy értelmezik, mint egy új entitás összefüggéseinek az értelmezésére vagy a tudatosítására való képességet. Nevezhetnénk ezt „szellemi munkának” is; vagyis az intelligencia szellemi képességnek tekinthető. Felmerülhet a kérdés, hogy az A.I., a „palackból kiszabadult dzsinn” vajon „intelligensnek” tekinthető-e és van-e öntudata?
Egyes IC [integrált áramkör] szakértők (köztük Kurzweil) szerint, az A.I. technológiai és társadalmi szempontból egy kívánatos szellemi munka. Azt jósolják, hogy rövid időn belül egy újfajta szellemiség fogja átvenni az irányítást és a vezető szerepet – a globális társadalom minden szintjén. Egy olyan fejlődés, amely technológiai és társadalmi szempontból jelentős előnyökkel jár. Noha ez a szellemiség a mesterséges, „manipulált” intelligencia eredménye, amint azt a fejlett technológiának (az algoritmusoknak) köszönhetően eddig láttuk, implicit módon mégis az emberi tevékenység eredménye marad. De az említett előnyök ismeretében semmi ok sincs arra, hogy elutasítóak legyünk ezzel a „szellemi működéssel” szemben.
A nagyobb fellendülés – a kielégíthető szükségletek számát és az ehhez szükséges nagy kiadási kapacitást tekintve – nem jelent automatikusan nagyobb jólétet. Nézzük a hátrányait: sok újfajta szükségletkielégítés életmódbeli betegségeket és rendellenességeket okoz, és inkább egy degeneratív „fejlődési” vonal felé mutat: a fizikai test elhízása, cukorbetegség, stimulánsoktól való függőség felé, de a játékok és képernyők világának negatív mellékhatásai felé is.
Nyilvánvalóan egy „Szellemért való harc” folyik. Figyelmünk olykor nem más, mint egy ingerre reagáló gép, amely védtelenül ki van téve a Big Tech** értesítéseinek, piros golyóinak és YouTube-beli nyúl üregeinek. Azt a helyzetet, amely a viselkedés és a közvetlen érzelmek automatikus befolyásolására irányuló pszichológiai ösztönzők hatására alakult ki, „algoritmikus pszicho-hatalomnak” nevezhetjük.
Ha ezt a gondolatmenetet meg tudjuk cáfolni, akkor teret adunk a technológiával való interaktív kapcsolatnak. Akkor kiszabadulhatunk abból az emberiségről alkotott képből, amely továbbra is elősegíti a digitális világunk mögött meghúzódó bevételi modellt, és megtörhetjük az „algoritmikus pszicho-hatalmat”. És tudatunkat ismét olyan fellendülésben határozhatjuk meg, amely elősegítheti a jólétünket.
Úgy tűnik, hogy a technológiai cégek képesek megállapítani, mit jelent az intelligencia. Siri Beerends, a Szilícium-völgy vezető mesterséges intelligencia-szakértője egy veszélyes, körkörös érvvel rendelkezik:
1) mi vagyunk az agyunk
2) agyunk egy számítógép
3) a Big Tech jobb számítógépeket gyárt
4) a „humánus” technológiai ipar jobb számítógépeket gyárt.
Ma már világos, hogy a nem nyugaton élő emberiség is határozottan a nyugati társadalom jóléti szintjére törekszik. Amikor az A.I. hasznos szerepet játszhat a jólét egyre magasabb szintjének elérésében, akkor egy óriási méretű energiaellátást (különösen villamosenergiát) és elegendő nyersanyag-utánpótlást (gyakran „ritka-földfémeket”) kell biztosítani.
De ha egyidejűleg a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának jelentős csökkentésére törekszünk, akkor új válság fog kialakulni, és úgy tűnik, Michael Ende [1] vagy Tonke Dragt [2] könyvéhez jutunk el. A villamosenergia-igény észrevehetően növekszik; az új eszközök áramellátást “igényelnek”; miközben a villamosenergia termelése egyre problematikusabbá válik. Még az atomenergia növekedése sem nyújt kellő enyhülést a hatalmas áraméhség kielégítésére. Egy sci-fi forgatókönyv áll elő: az egyén szabadságjogainak korlátozása (az energia területén) egészen az állam vagy a mesterséges intelligencia által generált rendszer teljes társadalmi kontrolljáig.
Ez előnyös lehet a szenvedélybetegségek, a társadalmilag nemkívánatos magatartás, a fölösleges és nem kívánt kiadások, az egészségtelen életmódbeli szokások, az ellentmondásos viselkedés és az ellentmondásos gondolkodás visszaszorításának szempontjából, ugyanakkor megtakarításokat érhet el a villamosenergia-vezérelt termelésben.
Nyugaton jelenleg nincs társadalmi és politikai többség egy ilyen megfigyelt társadalom számára, Kínában azonban már létezik egy olyan társadalmi-kreditrendszer, amely a teljes kontroll jellemzőivel rendelkezik. Sőt, Európában, Amerikában és Ausztráliában már készülnek egy ilyen rendszer bevezetésére. Gondoljunk csak a CBDC-re (a digitális fizetőeszközre), az arcfelismerő rendszerekre, az előkészítő törvényekre, a digitális útlevelekre és így tovább. Ily módon – a mesterséges intelligencia utópistái szerint – elfogadható szintű jólétet lehetne elérni, amit ők humánusnak neveznek.
Az, hogy ez csökkenti-e az áramszükségletet, erősen kérdéses. Ha ily módon a szellem és a gondolat szabadsága is egy mesterséges intelligencia által generált rendszer kezébe kerül, az végső soron a cselekvési szabadságot is jelentősen csökkentené. Cselekvési szabadságunk ezután azt jelenti, hogy azt „választjuk”, amit az A.I. szelleme javasol „a saját jólétünk érdekében”.
Hogy a tárgyalt energiafelhasználás bomlasztó hatással lehet a földre és a természetre, azt a legtöbben tudják, de azt nem, hogy az elektromosság előállítása és felhasználása aláássa az emberi lélekpotenciálokat és a szellem működését. A bennünk rejlő potenciálisan halhatatlan lélek energiaellátását, „táplálkozását” nem alapozhatjuk olyan profitorientált étererőkre, amelyek maguk is haladásra és gyarapodásra törekszenek. Ezért mondta nemrég egy amerikai őslakos, bölcs asszony, hogy nekünk, emberiségnek fel kell hagynunk a „haladás” társadalmi és gazdasági kiindulópontként való alkalmazásával, mivel az végső soron nem csak a természetre van pusztító hatással, hanem a saját belső ügyeinkre is.
A „tüzes étererő”, az ötödik vagy tűzéter***, Uránusz-erőként a szabadsághoz kapcsolódik, végső soron a szellem szabadságához, így elsődleges és kiemelkedő ereje nem az egyén saját gazdagságát és jólétét kívánja növelni, hanem a szellem-lélek növekedését kívánja lehetővé tenni mindenki számára. Uránusz, mint az elektromossághoz kapcsolódó bolygói erő, a szabad elektromosság képződését serkenti, ami szükséges táplálék a lélek számára. Ez nem a fosszilis tüzelőanyagok által termelt villamosenergia, de még csak nem is a szélturbinák és napelemek által termelt energia.
A tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején végzett tudatfejlesztési kísérletek során még a szabad Uránusz-energia egy eszközzel (!) történő előállítása dominált, amelyben egy ilyen eszköz egyik terve oxidált urán (Pitchblende/szurokérc/ vagy UO2) felhasználását jelentette.
Az Uránusz energiája és az urán elem erős elektromos hatást fejt ki. De ez szabad energia, ami egyben azt is jelenti, hogy az embereknek joguk van szabad akarat szerint feldolgozni és felhasználni. Franciaországban például azt látjuk, hogy urániumra van szükség az atomenergia előállításához, és ezzel a hatalmas villamosenergia-szükséglet kielégítéséhez. Ez társadalmi és gazdasági célok iránti elkötelezettség.
Ami gnosztikus, keresztény értelemben számít, az az, hogy az ember szabad energiát tudjon generálni saját lényében a szellem-lélek folyamat javára. A kozmikus fejlődésben ez a nélkülözhetetlen következő lépés. Ez nem humánus a szó hagyományos értelmében, se nem „transzhumán” az A.I. által támogatott új világrend értelmében. A kozmosz a felelősséget önmagunkra, mindannyiunkra hárítja. Ez pedig túlmutat a hagyományos tudományon, a hagyományos valláson és a haladás hagyományos növekedési gazdaságtanán.
Mert a létező, különleges természetű éteri erők, amelyben (még) élhetünk, nem vezetnek evolúciószerűen, többé-kevésbé automatikusan a felszabadulás útjához, a bennünk lévő szellem tevékenységéhez. Elvisznek minket egy bizonyos határig, ahol az Uránusz-korszak szabad energiáját, ami végső soron Krisztus Szeretetereje, egy igazi endúrára használhatjuk, amelyben az én aláhanyatlása és az önmegvalósítás új inspirációban egyesül.
(folytatás a 2. részben)
_______________
A fordító megjegyzései:
* – A GPT a Generative Pre-training Transformer [generatív előtanított transzformátor] rövidítése. Lényegében a GPT egyfajta mesterséges intelligencia (AI) nyelvi modellek egyik típusa. Ez egy mesterséges neurális hálózat, amelyet a gépek természetes nyelvi feldolgozásában használnak, és képes új, emberszerű tartalmat generálni. (Forrás: Wikipédia)
**– a Big Tech általában az Egyesült Államok öt nagy informatikai / technológiai vállalatára utal. (Forrás: Wikipédia)
*** – A tűzéter, vagy elektromos éter – azaz az ötödik éter [alapvető energia]. Az anyagi világban az ötödik éter elektromosság formájában jelenik meg. Ez az energia, mely mindenekelőtt a modern ipari országokban meghatározza a mindennapi életet, valójában az asztrális erő anyagiasult formája…Tudományos szempontból az elektromosság az anyag egyik formája, az anyag pedig az elektromosságnak egy formája… Aki képes az elektromosság lényegét kideríteni, az felfogja az anyag lényegét is. [Az ötödik, avagy elektromos éter c. Pentagram cikk alapján, 1999/2]
(Forrás és bővebb információ: rozsakereszt.hu)
Források:
[1] Michael Ende – német fantasy és gyerekkönyv író. Egyik műve A végtelen történet.
[2] Tonke Dragt – holland író, aki a tér-idő határait kutatja. Többek között az Levél a királynak és A Hetedik Út titka című művek szerzője.
A legtöbb hírolvasóhoz hasonlóan Zae-In is mikrofont visel a gallérján, és egy köteg jegyzetet tart a kezében – de a legtöbbjüktől eltérően az arca teljesen utánzat. Zae-In, a dél-koreai Pulse9 mesterséges intelligencia-cég által tervezett „virtuális ember” idén öt hónapot töltött azzal, hogy élő híradásokat olvasson az SBS nemzeti műsorszolgáltatón. Ez van, gondolhatja az ember. Egy másik animált hírolvasó szavait kölcsönözve: „Üdvözlöm új, mesterséges intelligencia feljebbvalóinkat.” A jövő most van. A világ a mesterséges intelligenciával rendelkező embereké, és a Hírek soha többé nem lesznek a régiek. (Amelia Tait, The Guardian)
