Azok a kortársaink, akiknek elegük van már a mindennapi versengésből, valamint az újabb és újabb eredmények szüntelen hajszolásából, olyan útmutatást keresnek, ami segítségükre lehet egy újfata, helyes életút megtalálásában.
Először azokat a hagyományos szövegeket tanulmányozzák, melyek egy másfajta világról, másfajta életmódról tanúskodnak. A szent iratok legismertebb gyűjteménye a Biblia. Sajnos az Írások szó szerinti értelmezése gyakran félrevezető lehet a sok nyilvánvaló ellentmondás, kétértelműség és következetlenség miatt. A próbálkozások nyomán különböző bibliamagyarázatok keletkeztek, beleérteve azt a feltételezést is, hogy létezik valamiféle különleges kulcs, ami megnyitja a titkos információk kincses kamrájának ajtaját.
Vajon a modern, de titkos kódokban járatlan, hétköznapi ember ihletet meríthet-e a Bibliából, ha egy újfajta életutat szeretne találni? Megpróbáljuk bebizonyítani, hogy az alapműveltség és az egyszerű gondolkodás bőven elegendő egy mégoly nehéz szöveg megértéséhez is, mint a Biblia, főleg, ha némi ezoterika iránti fogékonyság is párosul hozzá.
Ezt két híressé vált példabeszéd segítségével fogjuk bemutatni. Az egyik a talentumokról, a másik a Galilea-beli kánai menyegzőről szól. Ezeket a történeteket nagyon gyakran szinte szó szerint értelmezik, ám egyes, nehezebben emészthető részeit egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Szeretnénk rávilágítani arra, hogy egyetlen részlet sem hanyagolható el, mert valójában ezek adják a kulcsot az említett történetek ésszerű magyarázatához.
Ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy ezeknek a példázatoknak többdimenziós és többrétegű szerepük van, semmiképpen se korlátozhatóak kizárólag az alábbi magyarázatokra. Az általunk kínált magyarázatok csupán azt mutatják, hogy a biblia némely részei egyszerű módon is értelmezhetőek és akkor is ihletet keltőek, ha nem ragaszkodunk a szó szerinti megértésükhöz.
Olyan gondolkodásmóddal közelítjük meg az értelmezést, ami analógiákkal dolgozik (nevezhetjük asszociatív vagy összefüggéseken alapuló gondolkodásnak is.) Ennek a megközelítésnek nem a valóság tanulmányozása a célja, és ezáltal analitikus következtetések levonása egy bizonyos, abszolút igazság elérése érdekében, mint például a bibliai események történelmi igazolása. Hanem azt a belső tudást (nevezhetjük lélektudásnak) kívánja ösztönözni, amivel minden ember rendelkezik.
Olyan összefüggések példáival szolgálunk, melyek a kereső embernek segíthetnek abban, hogy beillessze ezeket a példabeszédeket az élet értelméről alkotott saját elképzeléseibe. Egy ilyesfajta kép akár olyan hitbeli felfogáshoz is juttathatná az embert, ami a Kifürkészhetetlen Atyától jövő hívásnak tekinthető [1]. Ezt a hívást a Fiú magyarázza meg nekünk a lelkünk segítségével. Ezt a magyarázatot a szív ismereteként fogjuk fel.
A hívás olyan elképzelést tartalmaz, amit az embernek meg kell valósítania, amit rendszerint sürgetésnek érez arra, hogy a lét valódi okát keresse, és ezt nehéz pontosan ábrázolni. Ennek a törekvésnek az értelmi fókuszát néha tévedhetetlen irányulásnak nevezik és az egyszarvú szarvával jelképezik.
Kezdjük azzal a Máté evangéliumbeli (25:14–30), egyszerűbbnek tűnő példabeszéddel, ami a tálentumokról szól. Emlékeztetőül alább idézzük a szöveget rövid és egyszerűsített formában.
Egy ember részt ad a vagyonából három szolgájának, mielőtt elutazik. Az egyiknek öt tálentumot ad, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet. Az első két szolga megduplázza a kapott vagyont, a harmadik viszont elrejti a tálentumát, hogy el ne veszítse. Amikor a gazdájuk hazatér, azt a két szolgáját, akik megsokszorozták a pénzt, megjutalmazza, a harmadik szolgát pedig megbünteti a hanyagságáért és az ostobaságáért.
Nagyon helyesen gondolják, hogy a történet mindenféle kezdeményezőkészséget megjutalmaz, akár földi vagyonról (a két talentum azt a lelket jelképezi, aki a dialektikus világban keresi a boldogulását, ahol a jó és a rossz ellentétben áll egymással), akár szellemi vagyonról (az öt talentum a pentagrammát idézi, ami annak a léleknek a jelképe, amelyik a szellemmel való kapcsolatra vágyik) van szó, a passzivitást és a félénkséget pedig megfeddi, elmarasztalja.
Tegyük hozzá, hogy sok európai nyelvben van egy szó, amit ugyanúgy, vagy hasonlóan betűznek, illetve hasonlóan hangzik, és ugyanazt jelenti, mint az angol talent szó, vagyis az ember veleszületett, ösztönös készségét, képességét. Ezért gyakran azt hiszik, hogy ez a történet az ember saját képességeinek a felismerését és fejlődését bátorítja.
Ha elsősorban saját szellemi lehetőségeinkre vagyunk kiváncsiak, akkor a fenti példabeszéd emlékeztetőként szolgálhat arra, hogy itt az ideje rátérni a belső fejlődés útjára; felhívásként szolgál arra, hogy ne a megfelelő időre várjunk, illetve ne rejtegessük szellemi készségünket, hanem haladék nélkül próbáljuk meg gyarapítani azt. No de az a kérdés: hogyan csináljuk ezt hatékony módon?
Tájékoztatásként megjegyezzük, hogy a talentumot (a latin talentum szó a görög tálanton szóból származik, ami súlyt jelent) a legnagyobb tömegmértékegységként és pénzként használták Asszíriában, Babilóniában, az ókori Görögországban és Palesztínában, főleg arany vagy ezüst mérésére. Így a példabeszédben szereplő szolgák vagyoni részüket az adott korban ismert, lehető legnagyobb mérték szerint kapták.
Ismereteink szerint 1 talentum kb. 34 kg súlynak felel meg. Feltételezhető tehát, hogy jelentős mennyiségű aranyról volt szó – ami a szellemi energiát jelképezi – vagy ezüstről – ami a lélekerő jelképe. E szerint az a képzettársítás merül fel az emberben, hogy a példabeszédben említett talentumok olyan erőteljes impulzusokra utalnak, melyek lelki és szellemi szintről származnak és az ezekkel a területekkel való tudatosabb kapcsolatra buzdítják az embert. Személyiségünk úgy értelmezi ezt, mint a helyes életcél keresésének mielőbbi szükségességét.
A szolgák olyan formában kapták ezt a hatalmas energiakincset, ami lehetővé tette a számukra, hogy a másokkal való hétköznapi ügyleteik során – igen nagymértékű cseréket hajtsanak végre. Ketten ilyesfajta cserék által sokszorozták meg a vagyonukat és jutalmat nyertek. Ezzel azt mutatták, hogy képesek elfogadni a fennálló társadalmi szabályokat és ügyesen használják azokat magasabb célokra. A harmadik szolgát viszont megszidták és megbüntették, mert vagy félt effajta tevékenységbe kezdeni, vagy nem akart dolgozni a fennálló valóságban. Itt az egy talentum utalhat arra, hogy az ember csak önmagára összpontosít és elkerüli a többi emberrel való közelebbi kapcsolatot, mert az sokféle kellemetlenséggel járhat, vagy arra, hogy a társadalmi szabályok túlságosan bonyolultak az illető számára.
Pontosabban fogalmazva, az öt talentum egy olyan helyzetet jelent, ahol a kapott inspirációk hatására képesek vagyunk a lélek szintjén cselekedni másokkal együtt és a fennálló szabályoknak megfelelően, ami megfelelő elégedettséget eredményez. Ez arra a jól ismert felfogásra emlékeztet, hogy: Add meg a császárnak, ami a császáré, és istennek, ami istené. (Mt. 22, 21). [2]
A két talentum azt az állapotot példázza, amikor másokkal együtt dolgozunk, de tetteink hatásai csak a hétköznapi világ szintjére és problémáira korlátozódnak. De még ezt a látszólag egyszerű feladatot is megjutalmazzák és megsokszorozzák, ha azoknak az erőknek a hatására történik, melyek a lélek és a szellem magasabb dimenzióiból származnak.
Míg az egy talentum annak a helyzetnek a példája, amikor valaki a kapott impulzusok hatására visszahúzódik önmagába és kerüli a másokkal való kapcsolatot attól félve, hogy azok hátráltatni fogják a belső fejlődését. Az ilyen emberek egyedül, mintegy a saját hasznukra, próbálnak kapcsolatot teremteni a szellemi erőkkel. Ekkor a kapott energiák idővel elkorcsosulnak, ami a példabeszédben leírt következményekhez, vagyis a kapott inspiráció elvesztéséhez vezet.
Hol történhet meg a szellemi energiák megfelelő cseréje? Természetesen egy szellemi iskolával való kapcsolat során, ami nagyban megkönnyíti az effajta munkát, mert olyan hely, ahol az emberek a belső átalakulás valódi összpontosulására törekszenek.
(folytatás a 2. részben)
[1] Max Heindel szerint: a nyugati bölcsességtanításban a Szaturnusz korszak legmagasabb beavatottját nevezzük Atyának (…) „akit soha senki se látott”, akit pedig a „Világ világosságának” nevezünk, az a Fiú, aki a Napkorszak legmagasabb beavatottja. (Max Heindel, Szabadkőművesség és katolicizmus, A Rózsakeresztes Társaság, 11. kiadás, 7. oldal)
Azokat a lényeket, akik a Szaturnusz korszak során voltak emberek, az Elme Urainak nevezzük. A Napkorszak emberei jelenleg Arkangyalok. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a Hold korszak emberiségének legmagasabb beavatottja a Szent Szellem (illetve Jehova); ezek a lények jelenleg angyalokként ismertek. (ua., 7-8.oldal)
[2] King James-féle Biblia, első angol nyelvű bibliafordítás, „Hivatalos változat” néven is ismert.
