Reggel felkelek – hol vagyok? Ez melyik életem? Hol voltam éjszaka? Kétféle valóság közül választhatok?
Kettős életet élek. Nem, nincs viszonyom! Sem vidéki házam, ahová visszavonulhatok egy hétvégére, hogy ily módon két különböző helyen éljek. Egy testben, egy helyen és egy időben élek. S mégis tudom, hogy két életem van. Az egyiket a mindennapi valóságban, a napi élet hálójában élem, a másikat pedig, ugyanabban a testben, ugyanazokat a dolgokat csinálva – mégis ragyogóan szabadon.
Bármelyikben felébredhetek. Ebben a szakaszban úgy tűnik, az áloméletemtől függ, ami viszont attól függ, hogy milyen élmények, gondolatok és benyomások értek aznap. Valamint sok olyan tényezőtől és befolyástól, amiről nem is tudok. Ébredhetek nyugodtan és békésen, gondok, aggodalmak és zavaró gondolatok nélkül. Vagy a másik lehetőség – amit kevésbé kedvelek – az, hogy belegabalyodok a gondolatok, elképzelések, aggodalmak fojtogató hálójába szó szerint lélegzet után kapkodva.
Egy ideje már a valóságnak ez a váltakozása történik velem. Kezdetben annyira finom, halk és tudtomon kívüli, hogy észre sem veszem mikor kezdődött, – csak amikor már tudomást szerzek róla és megpróbálom reménykedve megérteni belülről, hogy mi történt. Amikor az egyik állapotban ébredek, akkor békesség tölt el, amikor a másikban, akkor mélyről jövő pánik fog el. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Vajon választhatok a kettő közül? Lényegében igen. És meg is teszem, egyre többször, de nagy küzdelem árán. Néha természetes módon békére lelek, erőfeszítés nélkül – egy éber állapot. Néha viszont elkerül a nyugalom és a másik valóság nyer teret. Csak nemrég jöttem rá arra, hogy választhatok. Valahol a lelkem mélyen felfedeztem egy láthatatlan menekülési utat, egy „vészkapcsolót”, aminek a segítségével kiszabadulhatok a mindennapi élet hálójából és belső nyugalomhoz, békességhez juthatok.
A titkos kapcsoló a szívemben van, a belső lényemben. Mindig is ott volt, és ez mindegyikünkben létezik. Mindannyian rendelkezünk vele. Ám ez a pont működésképtelen, alvó állapotban van egészen addig, amíg nagy változások nem történnek az életünkben, a viselkedésünkben, a gondolkodásunkban és az érzéseinkben. A tudatállapotunk elvezet minket a felismerés útjához és a felébredéshez. Erre azonban csak a maradandó változások képesek, a felszínesek nem. Arra ébredünk, hogy két életet élünk, két valóságban vagyunk jelen. Az egyik valóság elhalványulóban van (de mindig képes arra, hogy újra előtérbe kerüljön), a másik pedig felemelkedőben van, életre kel.
A titkos kapcsoló a kettő között helyezkedik el, lehetővé téve, hogy az egyiket, a hétköznapit elhagyjam egy távoli, magasabb szintű helyért, ami szintén bennem van. Egy finom, soha véget nem érő békéért. Az átmenetre való vágyakozás, a belső elmozdulás érzése az, ami működésbe hozza a kapcsolót. Erre azonban csak az őszinte, a szív mélyéről jövő vágyakozás képes. Egy futó gondolat vagy egy hirtelen támadt vágy nem elegendő hozzá. A vágyakozás és összpontosítás, valami belső „dolognak” a megtapasztalása és éltetése kelti életre ezt a kapcsolót.
Akkor hirtelen szabaddá válok. Azután pedig haza érhetek.
