Hermész Corpus Hermeticum-beli szavai szerint – Hatalmas vigaszban lehet részünk, mivel létezik egy olyan életerővel teli gyújtópont, ahová az érett lelkek felemelkedhetnek, sőt ahol élhetnek is.
Hol keressük ezt a helyet?
Hová menjünk?
Nem kell sehova sem mennünk, csak belsőleg elcsendesednünk. Nem kell semmit sem elképzelnünk sem elvárnunk.
Az egyetlen dolog, ami fontos, az a lélek érettsége. Akkor a többi természetes, a személyiségünk pedig, a lélek szolgálatára állva, segíteni fog.
A múltban a Grált gyakran tálként vagy kehelyként ábrázolták. Mai nyelven azt mondhatnánk, hogy egy életerővel teli gyújtópont, ami létrejön, bárhol is vagyunk. Vagy inkább megtalál minket.
A Szellem csírája az emberi lélekben vonzódik a Szellemhez.
A lélek, ha úgymond megérett ebben a gyújtópontban, akkor felébred és érzékeli a magasabb szellemi tudatot. Hermész „gondolatról” beszél. Ez egy szellemi energia, szellemi táplálék, ami átitatja azokat a lelkeket, akik egy másfajta életerőre vágynak. Egy olyan életerőre, ami különbözik a dialektikus természet életerejétől. Ez a gyújtópont sohasem merül ki. Senki sem képes kimeríteni ezt a szellemi forrást.
Akik pedig elmerülnek ebben a forrásban, azok egy láthatatlan szellemi ház lakói, egy magas váré, és segítenek terjeszteni és kibővíteni ezt a hatalmas gyújtópontot.
Ez a szellemlelkek munkája, amivel mi, egyszerű emberek „megtermékenyülünk”.
A kehely egyre mélyebbre merül az anyagba.
Bárcsak számtalan sokaság ihatna ebből a kehelyből.
* * *
Íme egy részlet a Corpus Hermeticumból:
HERMÉSZ: Isten tehát, Tát, az értelmet minden embernek kiosztotta, de a Szellemet nem.
TAT: Ó Atyám, Isten miért nem osztotta ki a Szellemet minden embernek?
HERMÉSZ: Azt akarta, fiam, hogy a Szellemkapcsolat minden lélek számára a verseny díja legyen.
TAT: Hogyan hajtotta ezt végre Isten?
HERMÉSZ: Isten egy nagy Keverőedényt küldött le a mélységbe, amit a Szellem erejével töltött meg, és egy követet bízott meg a feladattal, hogy kihirdesse az embereknek: „Merüljetek bele ebbe a Keverőedénybe, ti lelkek, ha tudtok. Ti, akik hisztek és bíztok abban, hogy felemelkedtek Hozzá, aki ezt az Edény leküldte, ti vagytok azok, akik tudják, hogy mi célból lettek megteremtve.”
Azok, akik megszívlelték ezt a nyilatkozatot és megtisztultak azáltal, hogy belemerültek a Szellem erejébe, a Gnózisnak, Isten élő tudásának a részesévé váltak és mivel megkapták a Szellemet, tökéletes emberré váltak. (…)
Akik pedig részesültek Isten adományaiban, többé nem halandók, ahogy ezt a tetteik is bizonyítják, hanem istenemberek, akik a szellemlelkük által megértenek mindent, ami a földön, mennyben és talán azon is túl van.
Azok, akik ily módon felemelkedtek, megpillantva a Jót, megértették, hogy milyen szánalmas dolog itt a földön való tartózkodásuk. Elutasítanak minden anyagi és eszmei dolgot és arra törekednek, hogy elérjék az Egyetlent.
A Szellemlélek megnyilvánulása, az isteni dolgok kialakulása és Isten szemlélése, ezek, ó, Tát, az isteni Keverőedény adományai.[1]
* * *
Hasonló dolog történik Rózsakereszt Krisztiánnal is, aki egy rezgési vizsgán megy keresztül az első napon, amikor azt álmodja, hogy kihúzzák a hatodik kötéllel (ami a hét közül az egyik) a sötét veremből, ami emberek nyüzsgő tömegével van tele, akik a megszabadulásra vágynak. Krisztián egy kövön állt a verem falánál, amikor egy mozgó kötél hirtelen feléje lendült. Nem tétovázott, hanem megragadta a kötelet és az felfelé húzta őt. Amikor felért azt tapasztalta, hogy egy seb van a fején. Miután kikerült a veremből, a megmentettek csoportjával együtt ő is elkezdett másokat menteni.
Jan van Rijckenborgh az Alkímiai menyegzőnek ezt a részét a következő szavakkal magyarázta meg: Úgy kell elképzelniük, hogy hét különböző Szellemi Iskola létezik világszerte (…)
A hét kötelet nem egyszerre eresztik le. Hét különböző mágneses erővonal aktiválódik rendszeresen, egyik a másik után, hogy világosan megkülönböztethetők legyenek egymástól és a dolgok a megfelelő módon fejlődjenek. Ez világosan kiderül abból a kijelentésből, hogy Rózsakereszt Krisztián csak a hatodik kötelet tudta megragadni, mert egy kövön állt a verem fala mellett. Ez azt jelenti, hogy csak a Szent Szellem által tudott kiszabadulni, Krisztus erejében, a szakadatlanul célra irányuló küzdelme folytán (…)
Ha az ember szívében lévő atomot megérinti a Szellemi Iskola új mágneses ereje és CRC-hez hasonlóan a hatodik vérállapot csoportjához tartozik, egy olyan csoporthoz, amelyiknek a legfőbb jellemvonása az emberiség iránti és a felebaráti szeretet, akkor egy „fejsérülés” keletkezik, ami megszakítja a közönséges dialektikus természet mágneses erővonalaival való kapcsolatot.[2]
S ez a történet a hasonlók vonzásának fizikai törvényére is rámutat. Vagyis arra, hogy az emberben rejlő szellemi tényező vonzódik a Szellem iránt, ami az isteni létterületről árad ki és mindenütt jelen van a kozmoszban. Amint a belső szellemi lény erősebbé és érettebbé válik, a rejtett dolgok kezdenek érzékelhetővé válni a számára.
***
Tehát úgy tűnik, sok legenda mesél nekünk erről a vigaszról, például Hermész, a Grál, valamint Rózsakereszt Krisztián az Alkímiai Menyegzőben. Ők valami olyasmiről tanúskodnak, amit ma fizikai, valamint metafizikai törvényként magyarázhatunk. Ez a törvény különösen azok számára érvényes, akiknek a belső kitartása és szellemi késztetése olyan erős mértékűvé válik, hogy a jelenlegi korlátokat meghaladva új távlatokat, új horizontokat és dimenziókat nyit meg.
Illusztráció:nilsmaisel.tumblr.com
[1] Rijckenborgh, Jan van: Az egyiptomi ősgnózis és kiáltványa az örök jelenben, 2. rész, Rozekruis Pers Haarlem, the Netherlands
[2] Rijckenborgh, Jan van: Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője, 1. rész, Rozekruis Pers Haarlem, the Netherlands
