Az ember isteni terve
Az egész világmindenségre úgy tekinthetünk, mint ami egy dinamikus isteni szerveződés, egyúttal olyan eleven összhang, ami nincs tudatában önmagának és olyan megnyilvánulásokból és mozgásokból áll, melyek se nem teljesen „gonoszak”, se nem tökéletesen „jók”. Ezt mutatják naprendszerünk ellentétes irányban forgó égitestei is. Az univerzumban ezeknek az ősi természetüknél fogva tökéletesen összehangolt, békés ellentmondásoknak a kulcspontja nem egy elvont dolog: ennek képviselője az Ember! Úgy is mondhatjuk: az Ember, mint isteni terv, a világ kulcspontja – miképpen a személyes ego az ember mikrokozmoszának a kulcstényezője. (az idea szó görög szótöve valami képi jellegre utal – egy ábrázolás: eidea/eido – eidea/eidos – idea/kép). – Azért nevezik a világot kozmosznak, mert a rend, erő és szépség tökéletes kifejezője, ami a háttérben álló, egyetlen, mindent átfogó Jóság által bontakozik ki, és amit rendíthetetlen, szeretetteljes igazság sugároz szét és hat át.
Azt lehet mondani, hogy napjainkban minden embert magával ragadott egy kór, miáltal szinte teljesen lemondott isteni eredetéről. Ez a makrokozmikus, kozmikus és mikrokozmikus törvények alapvető harmóniájától, más néven az ok és okozat törvényétől való meggondolatlan eltávolodás hatása.
Ezt a törvényszerűséget, amit általában karmának hívunk – sajnálatos módon a legtöbb ember valamiféle büntető vagy bosszúálló erőnek tartja. A karma valójában a Szeretet egyetemes isteni törvénye, ami nem csupán a mi kozmoszunk, hanem az egész univerzum egyensúlyát fenntartja.
A modern emberiség sajnos nincsen tudatában ennek a harmóniának mindaddig, amíg jól mennek a dolgok. Folyton megzavarja ezt a harmóniát, s azután panaszkodik az elkerülhetetlenül fájdalmas következmények miatt. Mivel az emberi tudat az Ember isteni ötletét nem táplálja, az ’éhezik’, azaz felemészti önmagát, mint a jelenlegi Covid vírusfertőzés esetében. [i]
A kozmosz jelentése a görög nyelvben rend, szépség, ékesség. Ezért mondja a Corpus Hermeticum (ii), hogy az isteni akarat elképzelte – látomásban látta a gyönyörűséges Világot, először mint teremtő ősképet, majd pedig, mint anyagban megnyilvánult univerzumot – melyben téridőn belül és kívül minden alkotórész, faj és dimenzió leírhatatlanul harmonikus együttműködésben létezik. Teremteni azt jelenti: formát ölteni.
Már a bibliai Teremtéstörténetben is szerepel ez az elképzelés. A teremtő istenek ’saját képüket és hasonlatosságukat’ akarták megalkotni. – Miért? – Mert minden teremtő arra vágyik, hogy elfogadják, és ezáltal ismertté váljon és sokasodjon. Ez a ’kép és hasonlatosság’ először a Világegyetem, másodszor a kozmikus életterület, harmadszor az Ember. Mondhatnánk úgy is, hogy az Univerzum az Istenség megnyilvánult köntöse, aki valójában láthatatlan, megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan marad, ám megnyilvánulásai által megismerhetővé teszi magát mindazoknak, akik buzgósággal és igaz hittel kutatnak ennek a legbelsőbb erőnek a megismerése után.
Értsük és éltessük a tervet!
Az ember tehát nemcsak azért létezik ebben az univerzumban, hogy szaporodjon és uralma alá hajtsa a Földet (Genezis 1-2.), hanem főként azért, hogy Istenhez hasonlatossá váljon, ahogyan azt a Kígyó jövendölte a Genezis 3. részében. A tudás megszerzéséhez kötött feltétel – a “halálnak halálával halsz’ – nem büntetés, hanem elsősorban kegyelem: hiszen a testi ’halál’ és az azt követő ’szünet’ nélkül, amikor feldolgozza a fizikai létidő során összegyűjtött tapasztalatainak lényegét, a lélek nem tanulhatna, és így nem tudna felnőni legfőbb céljához – a mindenhatósághoz és a mindenütt jelenvalósághoz – hogy ezáltal hasonlóvá váljon Istenhez. Ez az egyetlen módja annak, – ahogyan valaki találóan megállapította – hogy ’Az ember egy közösség névtelen tagjából fejlődése által eljusson egyéni létének megvalósításához, és ezáltal egyre nagyobb tudatosságra ébredjen’.
A látható világ tehát az Istenség köntöse – egyben annak összefoglalása. Az ember pedig a világ összefoglalása – ezért nevezik mikrokozmosznak. S vajon mennyit értünk mi, emberek, ebből a ’kis világból’? Szinte semmit, az űrutazás és az atomi felbontású mikroszkópok ellenére!
Ezen a ponton hangsúlyoznunk kell egy fontos tényt: minden megnyilvánult ’dolog’ vagy ’lény’ kezdetben tiszta ideaként – tiszta Szellemként létezik. Ez az idea, többnyire idővel, ritkán egy pillanat alatt, éteri formát ölt, ami azután fokozatosan sűrűsödik, mígnem fizikai, majd végül anyagi megnyilvánulási formát kap. A világegyetem tehát Isten legnagyobb eszmeképző erejének megnyilatkozása fizikai, még inkább anyagi szinten: olyan nagy, hogy azt felfogni sem tudjuk. Lao-Ce írja a Tao Te King 41. aforizmájában:
’Egy nagyméretű edény sokáig készül. Egy nagyon nagy (vagyis mély) hang alig hallható. A legnagyobb elefánthoz semmi nem fogható’ (iii)
Az Ember isteni ötlete a legnagyobb csoda, a felfoghatatlan és kezdetben tisztán szellemi ’csoda-terv’, aminek Univerzum a neve’! Ezen a megnyilvánuláson belül pedig a legpompásabb – legalábbis eredetileg az volt – az Embernek nevezet fizikai jelenség, mely ráadásul a legmagasabb rendű, istenihez hasonló tulajdonságokkal és erőkkel lett felruházva. Intuíciója, értelmi képessége és teremtő ereje folytán minden más teremtménytől különbözik. Ő az ötödik birodalom a ’közismert’ négy – elemi-, ásványi-, növényi és állati – birodalmon fölül. Amiben az ember mégis leginkább különbözik, az annak a lehetősége, hogy képes magasabb tudatosságot elérni. Ez az a csíra, ami által istenivé válásra rendeltetett.
A csoda romokban
Az ember – sajnálatos módon – rendkívül messzire távolodott isteni, kiváltságos helyzetétől, mert elhanyagolta adottságait, azokat eredeti céljukkal ellentétesen használta és használja.
Testét a természetellenes táplálkozás és fizikai lustaság következtében hagyta leépülni; lelkét és szellemét negatív gondolatokkal, érzelmi eltévelyedésekkel, gyötrelmes elmezavarral és tudatlansággal nyomorította meg. Hol vannak ma a szárnyaló költészet bizonyítékai, a zseniális zeneművek, az ihletet keltő műalkotások? – Hol vannak a közösen énekelt népdalok, az emlékezetben megőrzött költemények és balladák? – Hol van a mítoszok és tündérmesék kincsestára – vagy legalább egy esztétikailag felemelő stílusú otthon?
S mi lett az ember legfenségesebb adományával: az értelemmel, a teremtő gondolattal és a magasabb rendű emberi tudatossággal? – Hivatalos intézmények útján károsítják rendszeresen és módszeresen a legkisebb gyerekkortól kezdve a sírig: iskolákban és egyetemeken, politikailag és gazdaságilag, egészségkárosító gyógyszerekkel, halálos vakcinákkal, lélekbutító médiával és tömegkommunikációval!
Miért tárgyaljuk ezt a gyalázatot részleteiben? Mert mindezeket a mérgeket, a valódi jól-létnek és a valódi egészségnek minden téren való elfojtását nem csak az egyén szenvedi el, sem csupán a még gyógyítható emberi közösség, hanem az egyetemes isteni Ember-eszmény is kárt szenved, amelyből pedig a fizikai formában megnyilvánult Emberiség ténylegesen él, ahogyan a gyermek él anyja kebelén – bár ennek nincsen tudatában.
Ily módon a Föld nevű élőlény rendkívül szenved, létének mind a hét ’tagjával’ együtt – anyagi, éteri és szellemi vonatkozásban – az érzéketlen emberiség elviselhetetlen mértékű kínzása miatt! Az így megkínzott Föld látható, érzékelhető és legvégső figyelmeztetése, mentális és szellemi kínjának mintegy kivetülése az emberiség testi megbetegedése, – például a Covidnak nevezett világjárvány útján.
Megfigyeléseinkkel eddig a borús mélypontig jutva önkéntelenül fölmerül bennünk a kérdés: van egyáltalán bármilyen orvosság e Föld nevű, súlyosan sérült élőlény számára? Mit tehet egy ember egyénileg – és mit kell a közösségnek tennie – gondolkodás, érzés és cselekvés terén, hogy – a Szellem és az Anyag törvényeinek engedelmeskedve – valamiféle pozitív változás történhessen?
Intelligens átalakulás
A válasz a legtöbbünk számára a lehető legkellemetlenebb:
Igen, egészen a legutolsó pillanatig fennáll a megmentés lehetősége – ahogy a Lótról és családjáról szóló bibliai elbeszélésben áll. Ehhez azonban az szükséges, hogy a lehető legtöbb ember gondolkodásában egyértelmű változás történjen – az egészségtelen gondolkodástól az egészséges mentalitás felé: mentalitás – a latin Mens szóból ered, ahogyan a Human szó is – azaz a földi ember. Beleértve a szellemet és az elmét is.
Minden egészséges embernek az értelemből kellene élnie – bárcsak elegendő lélek-víz, elegendő szellem-levegő és elegendő tudat-tűz tudna növekedni az emberben, ahogyan ez a középkorban egészen természetes volt, s ahogyan ezt a reneszánsz kor az egyetemeivel előmozdította! – A találmányok, felfedezések és a teremtő emberi lét minden nagyszerű alkotása ebből az értelemből született – a zenében, a szépművészetben, a költészetben és így tovább: bőségesen áradt az öntudatos termékeny energia, virágzott a szárnyaló fantázia és intuíció által, érlelődött a termékeny kutatás és elmélkedés által: az igazán isteni dimenziók emberi alkotásai az alkotó teremtés iránti önfeledt odaadásból eredtek. A dinamikus folyamat volt a lényeg, a törvényszerű végeredmény pedig az ebből született munka, és „alkotójuk” mindkettőnek névtelen szolgálója volt.
Később azonban ez a teremtő gondolkodás eltorzult: az egyéni ego, ez a szabad személyes dinamika összeomlott, hogy a mesterséges intelligencia önteremtő akaratává váljon.
„Az ember képességei határtalanok, amennyiben igazán akarja!”, mondta Gottfried Keller (1819-1890), és teljesen igaza volt: csak azt nem mondta, hogy ez az akarat egy kétélű kard: ha intelligensen és bölcsen használják, akkor segít az embernek a legnagyobb tetteket véghez vinnie. Ha azonban megfelelő tudatosság nélkül húzzák ki hüvelyéből, akkor a legmélyebb kárhozatba vezet. A vak becsvágy és a hatékonyság rögeszméje, a lehetőség, hogy az ember bármit elérhet, ha akarja, odáig vezetett, hogy az ember a felmagasztalt akadémiai „tudásban” hitt – egy olyan tudásban, ami szükségszerűen mindig féligazság és tartalmatlan marad, amíg az emberi tudat lépést nem tart a magasabb tudati lehetőségekkel. Az igazi jól-léthez – az emberiség valódi egészségéhez, ezáltal a megújult kozmikus isteni Ember-eszményhez való visszatérés egyetlen kulcsa a tudatosság!
Ám mi lehet az a legmagasabb tudatosság, amit képes elérni az ember – sőt, amit az egész emberiségnek el kell érnie? Ez az az isteni egyetemes erőről való tudás, amit minden kor bölcsesség-tanítói Szeretetnek hívtak, s ami a mai világ számára – történelemtől, kultúrától, fajtól és vallásos meggyőződéstől függetlenül – a Krisztus. Ez a legmagasságosabb Isten tiszta szeretet-ereje: ami mindenütt, minden ember számára ugyanaz, s ennek megvalósítása csak tudatos emberek által lehetséges (és szükséges!). Ez teljesen független attól, hogy a jelenlegi világjárvány természetes vagy mesterséges módon, akaratlanul vagy szándékosan tört-e ki: azért törhetett ki és ki kellett törnie, mert az Ember nevű kozmikus terv belülről – testi mivoltából kiindulva – éppúgy fölemésztette önmagát, ahogyan egy vírus falja föl áldozatát. Átfogó tudatosság nélkül, ami valóban méltóvá teszi az Ember névre, az emberi faj nem tehet mást, mint hogy belülről fölemészti önmagát. Ez azonban azt jelentené, hogy az Ember, mint kulcstényező, mint tengely megsemmisülne és ezáltal a Föld bolygó fölöslegessé válna. Nem maradna más számára, minthogy feloszlassa önmagát – először éteri felhővé alakulva, aztán fokozatosan elhalványuló – vagy egy teljesen új „Ősképpé” válva.
Ha azonban az ember megtalálja ehhez a magasabb tudathoz vezető utat, most, akkor az egész emberiség magasabb szintre emelkedik – egy olyan szintre, amit ma csak kevesen tudnak elképzelni. A megújult emberiség fizikai megnyilvánulásának részévé válik a Szellem és a lélek, majd egészséges létezésével beleszövődik a valódi egyetemes Krisztus tudat. Ez a gyógyító és szentelő erő akkor a gondolkodás, érzés, képzelet és ihlet új dimenzióit nyitja meg szabad akaratot és működést biztosítva az embernek, hogy ez a jelenleg bestiális módon viselkedő humanoid faj végre kiérdemelje az Ember nevet!
Amit most tehetünk, az az, hogy segítsünk sokaknak megértetni az Ember ideáját, hogy az végre helyére kerüljön, mint embrió az anyaméhben, valódi emberi tudatossággá érlelődjön. Mindenekelőtt hinnünk kell abban, hogy amikor újra a közösségi élet kap teret a Covidnak nevezett világjárvány sokrétű hatása után, talán megtanuljuk a leckét és nem térünk „vissza a szokásainkhoz” – ami azt jelentené, hogy „Vissza a szokásos tudatlansághoz!”
Akkor véget érnek az önzés évszázadai, hogy egy valóban emberi közösség ember-isteni sugárzása (ahogy az kezdetben volt) új harmóniában és új köntösben virágozhasson Isten, a Világ és egy valódi Emberiség új tudatossága által!
[i] Max Heindel: A egészség és gyógyítás okkult elemei.
[ii] Corpus Hermeticum, Marsilio Ficino (1468) latin fordítása in its incunabulum 1503-as incunabulum (ősnyomtatvány), jelenleg facsimile. Latin és német tükörfordítás, illusztrált. – ISBN: 9783-952 4262 41.
[iii] Lao-Tse: Dao-De-Ging (Tao-Te-King) – A gnózis a régi Kínában. – kínaiból németre fordította, korunk számára három szinten magyarázta és jegyzetekkel látta el Pierre Martin
A Tao Te King 41. verséből vett idézet: „A végtelen edény készen soha sincsen, a végtelen zengésnek hangja nincsen, a végtelen képnek formája nincsen…” [Weöres Sándor ford.]
