Sok szívdobbanás után megszületik egy olyan ember, aki elkezd kérdéseket feltenni, érdekelni kezdi, hogy mi is az életének az értelme. Aztán jön egy másik, aki nagyon aktívan kutatni kezdi a válaszokat. És végül…
Sok éve gondolkodom már azon, hogy ez a világegyetem olyan briliánsan van megtervezve, hogy megvédi magát az ember meggondolatlan tetteivel szemben. Például, noha a kozmosz csillagok milliárdjaival van tele, közelebbről megvizsgálva a dolgot kiderül, hogy az egyes csillagok közötti távolságok olyan óriásiak, hogy valójában fényévekben mérhetők. Ez az emberi lényt gyakorlatilag tehetetlenné teszi. És bár más naprendszerekbe, sőt más galaktikákba való utazásról álmodozik, – ami nagyon jól tükröződik a tudományos fantasztikus irodalom hatalmas mennyiségében, – ezek az álmok a beteljesületlen vágyak birodalmában maradnak. Mert mit látunk, ha belemélyedünk ebbe az irodalomba? A más bolygók lényeivel való kapcsolat mindig fegyveres konfliktusokkal végződik. Az ember vágyik erre a kapcsolatra, mégis jobban fél tőle. Ezért jobb is, ha beteljesületlen álom marad. Szerencse, hogy a modern embert évmilliók választják el a dinoszauruszok korától, mert ha másképp lenne, az álom, hogy ezeket a történelem előtti hüllőket újrateremtsék – ahogy az a „Jurassic Park” című filmben látható – nagy valószínűséggel valóra válhatna.
Az ember tetteit illetően egy játszadozó, tudatlan gyerekre hasonlít, aki különböző tárgyakkal kísérletezik, hogy lássa, mi lesz a játékának eredménye. Olyan, mint a varázslótanonc, aki olyan erőket hív fel, amelyekről semmit sem tud.
Mindazonáltal minden úgy van elrendezve, hogy a veszélyes tárgyak ne legyenek elérhetők a gyermek számára.
Igen, szerencsére a veszélyes tárgyak a gyerek számára elérhetetlenek, de egy csillagos ég végtelenjében függő, fejlődő emberi embrió képe jelenhet meg a szemünk előtt. Az apró, fénylő alakban egy dobogó szívet és az erek vérvörös hálózatát láthatjuk. És mit látunk? Ami azonnal a szemünkbe ötlik, az a jelenség, hogy ez egész keringési rendszer – különösen a kisvérkör – minden szívdobbanásnál sugárzó fénnyel izzik fel. Ugyanebben a pillanatban egy fényes szikra gyullad a gyerek fejében, ami szinte azonnal ki is huny. Vessünk egy pillantást erre a jelenségre közelebbről és lassítsuk le egy kissé az időt. A szikra erős fénnyel gyullad fel, ami egy ideig tart, azután elveszti az erejét és lassan kialszik. Tágítsuk ki még egy kicsit jobban az időt. Mi ez a szikra, mi a célja, ha mindjárt ki is huny, miután meggyulladt? A lelassított idő lehetővé teszi, hogy mindent jól megfigyeljünk.
A szikra meggyullad – egy ember született – fénnyel, energiával és örömmel telve. Gyarapszik a fény sugárzásában, ami megtölti, tele van energiával, számára minden csodálatosnak, érdekesnek és megismerésre méltónak tűnik. Szeretne mindent megérinteni, megvizsgálni és megérteni. Minden tevékenységét öröm kíséri. Amit nem ért, az az, hogy a körülötte lévő felnőttek miért olyan komolyak és miért nem osztoznak a lelkesedésében, sőt inkább visszatartják magukban a lelkesedést és az érdeklődést. Arra gondol, hogy jó lenne minél előbb felnőttnek lenni, mert senki sem akar egy gyerekre figyelni és arra a sok dologra, amit egy gyerek meg szeretne magyarázni. És végül eljön a pillanat – a felnőttkor. Ez az a pillanat, amikor egy csomó dolog történik – állás, fontos változások a családi életben, egy felnőtt, érett személy döntései; de valami más is történik, valami, amit a fiatal ember még csak fel sem ismer. A szikra halványulni kezd. A fiatal ember szemében még látható. Lassan azonban kezd belemerülni a kötelességek, szabályok, tiltások és szokások hálójába. A fény lassan kialszik. Az ember napi élete során ránéz a gyerekeire, aztán az unokáira, megcsóválja a fejét és csodálkozik, hogy honnan van annyi energiájuk és örömük, már nem emlékszik rá, hogy kezdetben ő is ugyanolyan volt. A fény kialszik, az ember meghal anélkül, hogy bármit is megértene, és anélkül, hogy elgondolkodna az élet sokféleségén.
És újra látjuk, hogyan születik a következő szívdobbanással egy újabb emberi lény. Azt gondolhatnánk, hogy ez a körforgás a végtelenségig ismétlődik, de valami mégis változik. Sok szívdobbanás után megszületik egy olyan ember, aki elkezd kérdéseket feltenni magának, érdekelni kezdi, hogy mi is az életének az értelme. Aztán jön egy másik, aki nagyon aktívan kutatni kezdi a válaszokat. És végül egy szikra fényesen felragyog, és a fénye robbanásszerűen kiterjed és betölti az egész fejet. A gyerek szeme kinyílik és a szája lélegzetet vesz, az újszülött, új ember első lélegzetét.
