>> út a belső szabadsághoz <<
Minden a vággyal kezdődik: „Azt tehetek, amit akarok”. Ez az impulzus végtelen lehetőségeket kínál, az egység megélésétől egyre távolabb, konfliktusokhoz, az eredeti teremtő forrástól való eltávolodáshoz vezet.
Sok kultúrának és kornak megvan a hősi mítosza – olyan hősről szóló történetek, aki elhatározza, hogy megküzd a gonosszal és kivívja a szabadságot. Az angolszász és germán régiókban ismerjük Artúr király és Parszifal lovag történetét, valamint a Szigfridről szóló mítoszokat, aki megöli a sárkányt.
J.R.R. Tolkien története, a Gyűrűk ura egy modernebb meseként veszi fel a hősmotívumot. A szerző ebben a történetben a főszereplő, Frodó megrendítő és figyelemre méltó küzdelmét ábrázolja, amit az elnyomástól és az erőszakos hatalomtól való megszabadulásért folytat, melyet Mordor, a Hatalom Gyűrűje és az ellenlábas Szauron jelképez. Korunk számos kiábrándító forgatókönyvével szemben Tolkien optimista módon a sötétség és az elnyomás felett aratott végleges győzelem útját mutatja be. Ennek során lehetővé teszi, hogy az ember belső elvei és nézetei szimbolikus módon, cselekvő szereplőkként jelenjenek meg a könyvben. Amikor a történet időtlenségét és jelképességét nézzük, akkor a benne szereplő események hirtelen nagyon is valóságosnak és időszerűnek tűnnek.
Távozás a Megyéből
A történet azzal kezdődik, hogy Frodó a Megyében él, ahol a hobbitok népe lakik. Ez a hely kellemes szokásokat szimbolizál, és beleillik a mi komfortzónánkba, amelyben megtelepedtünk és biztonságban érezzük magunkat. Az angolban a „hobbits” szó a „habits” szóval rokon, ami szokásokat jelent.
Frodó egy aranygyűrűt kap a bácsikájától, Bilbótól, ami meghatározó szerepet játszik a történet további menetében. A gyűrű a hatalmi őrület és uralkodni vágyás sötét vonzerejének a jelképe. Olyan hatalommal rendelkezik, ami mindent elpusztít, ami jó, igaz és szép.
A gyűrűn a következő felirat olvasható:
Egy Gyűrű mind fölött, egy Gyűrű kegyetlen,
Egy Gyűrű a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.
A Hatalom Gyűrűjének birtokában Frodóra fontos és nehéz küldetés vár, mert ha a gyűrű a sötét nagyúr, Szauron kezébe kerül, akkor egész Középföldére rabszolgaság és pusztulás vár. Frodó és társai vállalják a gyűrű elpusztításának feladatát. Elhagyják a Megyét és küzdelmekkel teli utazásra indulnak, ami Völgyzugolyon, Lothlórienen és Rohanon keresztül Mordorba vezet, hogy végül elpusztítsák a gyűrűt a Végzet Hegyének tüzében. Az út során a gyűrű nehéz teherré válik Frodó számára. Társaival együtt sok veszéllyel néz szembe, többször súlyosan megsérül, és majdnem megölik. A gyűrű által kifejtett kísértések pedig belső konfliktusokba sodorják.
Itt felismerjük az áldozat motívumát, ami a megszabadulás és beteljesülés előfeltétele.
Az áldozat motívuma mellett a bűntudat szempontja is megjelenik a történetben. Egykor Isildur királynak, Aragorn (Frodó egyik társa, később Gondor királya) egyik ősének az volt a feladata, hogy elpusztítsa a gyűrűt a történelem előtti időkben. Ő azonban nem volt hajlandó megtenni ezt és engedett a hatalom kísértésének. Isildurt később megölték és a gyűrű egy időre eltűnt, míg Szméagol meg nem kaparintotta, aki (később Gollam néven) sötét barlangok mélyén rejtőzött vele, végül aztán Bilbóhoz, majd Frodóhoz került.
A történet során Aragorn, Isildur leszármazottjaként arra kéri a halottak szellemeit, hogy vegyék fel a harcot Szauron ellen Pelennor mezején, hogy ezáltal jóvátegyék korábbi bűneiket. Ebben a bűn megbocsátásának és jóvátételének motívumát ismerjük fel, ami az átalakulás előfeltétele.
Frodó szem előtt tartja a célját, súlyos nehézségeket él át és legyőzi az ellenállást. Legfontosabb társa Samu. Támogatja Frodót és mindig mellette van. Samu a bátorság, hűség és bizalom jelképe. A szabadulásra vágyó keresőnek, bármilyen sötét és fenyegető helyzetbe kerül is, sohasem szabad elvesztenie a jó végbe vetett bizodalmát.
A pozitív átalakulás másik motívuma az együttérzés és az irgalom. Azáltal, hogy Frodó (és előtte Bilbó) együttérzést mutat Gollam iránt, képes életben maradni és társait a Végzet Hegyéhez vezetni. A maga módján Gollam is hozzájárul a gyűrű előre nem látható végzetéhez.
Világos és sötét erők
Tolkien számára munkája a jó és a rossz természetéről is szól. A világosság erői (melyeket a varázsló, Gandalf, a tündék, Galadriel és Elrond, valamint a sas, Gwaihir képvisel) segítenek, támogatnak és váratlan távlatokat nyitnak a szabadság számára. Nem tudják azonban felmenteni Frodót az ösvény nehézségei alól. Amikor az útitársak búcsút vesznek a tündéktől Lothlórienben, Galadriel egy fénnyel teli fiolát ajándékoz Frodónak. Ez a fiola bátorságot és önbizalmat ad hordozójának a legnagyobb szükség pillanataiban. Galadriel azt mondja Frodónak: „Minél sötétebb körülötted az éjszaka, annál tisztább fénnyel világít. Fényeskedjen neked a sötétben, mikor minden más fény kialudt.”
Tolkien a következőképpen írja le azokat az elemeket, amelyek pozitív átalakuláshoz vezethetnek:
– bizalom, bátorság és optimizmus
– odaadás, áldozatkészség és szerető támogatás
– kegyelem, együttérzés, bűnbocsánat
– elszántság, kitartás, önuralom
– egység
Tolkien művében a sötét erők a személyes gyengeségeket veszik célba és próbálják megkísérteni. A gyűrű különleges képessége abban áll, hogy eltorzítja és felerősíti viselőjének az erejét. Valamint felkínálja a titokban való cselekvés lehetőségét. A gyűrű nemcsak láthatatlanná teszi Frodót (amikor az ujjára húzza), hanem el is szigeteli őt az emberektől és láthatóvá teszi Szauron Szeme, valamint az őt szolgáló Gyűrűlidércek tekintete számára. Tolkien olyan mágikus tárgyként jellemzi a gyűrűt, ami magában hordozza alkotója akaratát és hatalmát. A gyűrű ereje a Mindenhatótól való elszigetelődést jelképezi. Szauron a korlátolt világ ura lett; saját lényének magasztosságától elszakadva az elválasztó és megtévesztő elemek szolgálójává vált. A gyűrű egyrészt elszigetel, másrészt megnyílik és védőteret biztosít mindannak, ami a hatalmába kerül – beleértve a feneketlen mélységet is.
A gyűrű a szabadság egy bizonyos módon való értelmezésére való csábítást szimbolizál, ami megfelel annak az egyéni vágynak, hogy „azt tehetek, amit akarok”. Ez az indíttatás végtelen lehetőséget sugall és az egység megélésétől egyre távolabb, konfliktusokhoz és az eredeti teremtő forrástól való eltávolodáshoz vezet. Az ember szellemi-lelki egyensúlya felborul, amikor enged a kísértésnek. Kifejlődik a magasabb szellemi lénytől való elválasztottság tudata, valamint a hiány, aggodalom és félelem illúziója. Ebből csírázik ki az a birtoklás, hatalom és ellenőrzés iránti vágy, ami pótolni akarja a hiányt. Ez a vágy összetűzésbe kerül mások hasonló törekvéseivel, konfliktust és küzdelmet teremt. Az eredmény bűntudat, a bűntudat kivetülése („mások tehetnek róla”), törvény, ítélkezés és büntetés. Az ember ily módon végül teljes tudatlanságba süllyed és elfelejti valódi természetét. Dominóhatáshoz hasonlóan egy láncreakció keletkezik – amikor az első kő feldől, sorra dől a többi is. Az első kő az a látszólag ártalmatlan gondolat volt, hogy az ember azt tehet, amit akar.
A gyűrű erős varázzsal rendelkezik. Még Frodó társát, Boromirt is megkísérti:
– Különös a sors, hogy ennyi félelmet kell kiállnunk. Egy ilyen apróság miatt. Egy apróság miatt.
(folytatás a 2. részben)
__________________
[1] J.R.R. Tolkien, Lord of the Rings, HarperCollins ebooks 2005, part 1: The Fellowship of the Ring
[magyarul: J.R.R. Tolkien: A gyűrűk ura, 1. könyv: A gyűrű szövetsége [első magyar kiadás: Gondolat kiadó, 1981]
A cikkbeli magyar nyelvű idézetek a filmben elhangzottakat követik.
