Megkovácsoltuk a saját gyűrűnket, ezzel néha elnyomtunk másokat. A magasabb értelemben vett szabadság csak a karmikus szövevényeken át vezető hosszú, kimerítő utazás során érik meg.
(vissza az 1. részhez)
Tolkien árnyalt, meglehetősen unortodox nézetet vall a gonoszról. A gonosz önmagában véve nem létezik a könyveiben, hanem valami olyasmiből keletkezik torzulás vagy elfajulás révén, ami eredetileg jó volt. Így a Gyűrűlidércek valamikor nagyhatalmú emberek voltak, Szarumán (Szauron szolgája) főrangú varázsló volt, Gollam pedig korábban hobbit volt. Tolkien műveiben a gonosz inkább olyan, mint egy láthatatlan parazita, ami gazdát keres ahhoz, hogy befolyást gyakorolhasson a világra. Csak döntés kérdése, hogy hagyjuk-e a benne lévő feneketlen mélységet elhatalmasodni magunk felett.
Az író azzal sem foglalkozik, hogy elítélje a gonoszt. A Gollam által szimbolizált földi hatalomvágy és kapzsiság együttműködése nélkül a Gyűrűt nem lehetett volna elpusztítani. Amíg a gyűrű létezik, az öncélú akarat iránti vágy is létezik. Csak miután Gollam a gyűrűvel együtt a mélységbe zuhan, akkor ér véget. A mélység végül elpusztítja önmagát, és ezáltal megváltáshoz jut.
Frodót az általa vállalt feladat arra készteti, hogy legyőzze az ellenállást, világosan lássa a dolgokat és belső erőt gyűjtsön. A gonosz valami jónak a forrásává válik. Az út végéhez érve a cimboráknak sikerül elpusztítaniuk a Gyűrűt, és Szauron serege porrá omlik. A gyűrű visszatér a Végzet Hegyének tüzébe, amelyből Szauron kovácsolta. Ebben a pillanatban egy új tudatállapot jön létre – egy olyan tér, amelyben az ember először valóban szabad lehet.
A belső átalakulás
A történet hőse, Frodó kezdetben nem rendelkezik a szükséges erényekkel. Hagynia kell, hogy ezek kifejlődjenek és megérjenek benne a történések során. Frodó utazása az átalakulás és megvalósítás belső folyamatának prototípusaként értelmezhető.
Vajon követhetjük-e mi is ezt az utat?
Kalandos utazásra indulhatunk belső lényünkbe azáltal, ha elhagyjuk a komfortzónánkat és egyre jobban felfedezzük saját alvilágunkat (Mordorunkat). Lényünk mélyéről a szabadság sejtelmei tudatunk felszínére emelkednek. Ezeket az impulzusokat eddig legtöbbször öncélú akarattá alakítottuk át. Megkovácsoltuk a saját gyűrűnket és ezzel néha elnyomtunk másokat. A magasabb értelemben vett szabadság fogalma csak a karmikus szövevényeken keresztül vezető hosszú és kimerítő utazás során érik meg.
A Végzet Hegyén kialakult helyzet a döntés és a felszabadító cselekvés különleges pillanata. Lehetőséget kapunk arra, hogy átadjuk akaraterőnket, öncélú akaratunkat egy magasabb szükségszerűség érdekében és ezzel örök szabadságot nyerjünk. Itt a szabadság kétféle fogalma közötti különbségtételről van szó: szabadság számomra és az enyémek számára vagy szabadság mindenki számára azáltal, hogy a saját akaratomat feláldozom. A valódi szabadság nem tűri az elnyomást. Kivezet minket az elszigeteltségből a teljességbe és azt jelenti, hogy véglegesen átadjuk magunkat a szabadság magasabb rendű eszméjének.
Azt is felismerjük, hogy a valódi változás csak bennünk kezdődhet. Aztán felfedezzük a megszabadító lehetőségeket és többé nem hagyjuk, hogy akadályok megállítsanak bennünket. Az önbizalom és optimizmus kialakulásához szükség van arra, hogy ne engedjük el azt a kezet, ami világosságot nyújt a számunkra, bármilyen veszedelmes és komor legyen is néha a sors belső hegyéhez vezető út. A minket kísérő világosság erőssé tesz bennünket és felemel mindent, ami együtt rezeg vele – akárcsak Galadriel lámpásának erőt adó hatása. A rejtettben – a tudatalattiban – működő erők akkor felismerhetők és megválthatók.
Az átalakulás útja alkalmazkodással kezdődik és a lemondáson keresztül a győzelemig vezet. Amikor Frodó elhagyja a Végzet Hegyét, belsőleg megváltozik. Elnyerte a szabadságot: egy magasabb szintű teljességet. Mi hosszú fejlődési utakat követünk. A fejlődés egyik szakaszából a másikba való átmenet során gyakran akadályozó erők lépnek fel, mint amikor a madárfiókának át kell törnie a tojás védelmező héját. A kemény és visszatartó erők hosszú ideig védelmező és gondoskodó szerepet töltenek be; amikor azonban meghaladják a kívánt mértéket, „gonosszá” válnak. A kör (illetve gyűrű) valójában az egység és tökéletesség isteni jelképe. Szauron a Hatalom Gyűrűjét a Kezdet Tüzében kovácsolta. Az isteni erőket azonban a fejlődés egy alacsonyabb szintjén használta. Azáltal, hogy egyénileg és együttesen legyőzzük az ellenállás erőit az evolúció útján, a gyűrű jelképét ismét a teljesség fenséges és isteni szimbólumává emeljük.
A beteljesedés
A történet végén Frodónak érdemei jutalmaként megengedik, hogy Valinorba, a Valarok, azaz tünde istenek honába utazzon, abba a világba, ahol a tündék örökké élnek. Valar a Valhallával, a skandináv mitológiabeli Istenek Csarnokával rokon. Valinor a tiszta szellemi világot szimbolizálja, ahol sötétség nem létezik. Frodó életútjának ez a hely a végcélja.
