A francia vegyész, Pierre Baranger professzor (1900-1971), aki főként növényekkel kísérletezett, 1959-ben így nyilatkozott ezzel kapcsolatban:
Az eredményeim hihetettlennek tűnnek, de valóságosak. A legnagyobb körültekintéssel jártam el: számtalanszor megismételtem a kísérleteimet és rengeteg elemzést végeztem az évek során. Az eredményeimet olyan kívülállók is megerősítették, aki nem tudták, valójában min dolgozom. Többféle módon is megközelítettem a témát, cseréltem a kísérletet végző személyeket, ám az eredmény mindig ugyanaz maradt. Meg kell hajolnunk a tény előtt: a növények ismerik az alkimisták ősi titkát. Napról napra, a szemünk láttára változtatnak át elemeket. [6]
Figyelembe véve Planck, Steiner és Dürr korábban idézett, az atomok természetével kapcsolatos megállapításait, a Baranger által leírt, a tudomány számára mindeddig megmagyarázhatatlan jelenség teljes ellentmondásban áll az atomról alkotott mai elképzeléssel. Ám ezt többé nem lehet egyszerűen félresöpörni, Palmström mottója szerint: „aminek nem szabad léteznie, az nem is lehetséges”. A felvázolt állítások elfogadásához, előfeltételként egy újfajta tudatosságra, az élőlények világába való belépésre van szükség:
Nincs élettelen anyag – minden anyagi jelenséget áthat a szellem. Az atomok az univerzumban lévő isteni terv eredeti hatóerejének – a bölcsességnek, a szeretetnek és a beteljesedésnek a koncentrációi.
Az atomok átalakulása
A biológiai transzmutáció nem többet és nem kevesebbet jelent, mint bizonyos atomok másfajta atomokká való átalakulását az élőlényekben. Ez azonban nem önkényes módon, hanem pontos szabályok szerint zajlik, ami Baranger szerint az atomról alkotott hagyományos fogalmak és elképzelt modellek mentén kiválóan megmagyarázható. Az átalakulás protonok cseréje alapján megy végbe. Ahhoz hasonlóan, ahogy az atomok elektronok cseréje által kapcsolódnak össze molekulákká, a biológiai transzmutáció célja az, hogy protonok cseréje által más elemeket hozzon létre. A folyamatban a protonok, neutronok és elektronok teljes száma változatlan marad, tehát az atom energiája (nagymértékben) megmarad.
Például, ha a tyúktojás héjában lévő kalcium mennyiségét vesszük, a hagyományos kémia útján nem tudjuk megmagyarázni a csirkeembrió csontjaiban váratlanul megjelenő kalciumot, ha a csirkék csak kevés kalciumot fogyasztanak a táplálékukkal, e helyett viszont sok szilíciumsav vegyületet.
A francia természettudós C. L. Kervran (1901-1983) pontosan ezekkel a jelenségekkel foglalkozott és úgy találta, hogy az egyetlen meggyőző magyarázat az atomok átalakulása. Véleménye szerint a szilíciumsavból Si(OH)4 származó szilícium szénnel vegyülve alakul át kalciummá [7]:
28Si + 12C := 40Ca.
A vegyjel előtti számok a kerekített atomsúlyt jelentik. A transzmutáció által való átváltozásra Kervran a := jelet használja, arra utalva, hogy az átalakulás nem jelenti automatikusan az energia-egyensúly fennmaradását is. Az átalakulás tehát lehet endoterm (energiafelvétellel járó) vagy exoterm (energiaveszteséggel járó).
Már a 19. század során voltak ezirányú kutatások és felfedezések. A német Albrecht von Herzeele báró megállapítása szerint pl.: „Nem a talaj hozza létre a növényt, hanem a növény hozza létre a talajt.” Baranger egyébként maga is hivatkozott Herzeele úttörő munkájára.
Rudolf Hauschka (1891-1969) kutatásai során szintén utalt Herzeele-re, és a Substanzlehre (Az anyagok tanulmányozása) c. műve függelékében közöl is néhány részletet Herzeele eredeti megfogalmazásában. (Zur Entstehung der unorganischen Stoffe – A szervetlen anyagok eredete) [8], [9], [10].
A fenti kutatásokat mai értelemben vett tudósok végezték, őket semmilyen körülmények között sem lehet összefüggésbe hozni a középkori aranycsinálók áltudományával, akik szintén használták a transzmutáció kifejezést. A biológiai transzmutáció eddig megállapított legmagasabb atomszámmal rendelkező eleme a vas (56Fe). Ennél fogva fel sem merülhet a „biológiai aranycsinálás” lehetőségének akár csak a gondolata is.
Annál inkább hasznos lehet pl. a szén és a fluor foszforrá való átalakulása a mezőgazdaság számára, hisz az emberi táplálkozás szempontjából elengedhetetlen vegyület csak korlátozott mennyiségben található meg a természetben.
Az anyag természetének egyre mélyebb megismerésével az elemek átalakulásának természetes útját is jobban megérthetjük, hisz a növények láthatóan képesek erre.
Az anyag természete tehát akár a következőképpen is felfogható:
Kezdetben a szellem megalkotja és útjára bocsátja az élet magját.
Vagyis az élet egy szellemi impulzus kibontakozása, míg az anyag az élet eredménye.
Rudolf Steiner ezt így fejezi ki: Az anyag összesűrűsödött kozmikus tevékenység.
A biológiai transzmutáció valódi megértésének kulcsa az Egység, Bölcsesség és Szeretet megtalálásában, megértésében és megvalósításában nyugszik, vagyis egy olyan felébredés következménye lehet, amit a Rózsakeresztesek a következő szavakkal fogalmaztak meg az 1615-ben megjelent Confessio Fraternitatis R.C című munkájukban:
… miután a világ kiheverte a méreggel és mákonnyal teli pohár tartalmát, korán reggel nyílt szívvel, hajadonfővel és mezítláb, boldogan és örömmel fog a felkelő nap felé menni.
________________
Forrásmunkák:
[6] Pierre Baranger: Interjú a Science et Vie (Tudomány és Élet) című folyóiratban, 1959
[7] C.L. Kervran: Biologische Transmutation (Biológiai transzmutáció). Edition Fahrenheit, 1. kötet, Archive Publisher Agraffe, Basel 2016
[8] Rudolf Hauschka: Heilmittellehre. Ein Beitrag zu einer zeitgemäßen Heilmittelerkenntnis (Gyógyászati tanulmány – hozzájárulás a gyógyszerek jelenlegi megismeréséhez), Vittorio Klostermann, Ffm 2004 (86. kiadás, 76. old.)
[9] Albrecht von Herzeele: Vegetabilische Entstehung des Phosphor und des Schwefels (A foszfor és a kén növényi eredete), Berlin, Peters 1880.
[10] Néhány megfigyelt jelenség, ami kizárólag csak biológiai transzmutációval magyarázható meg:
40Ca := 28Si + 12C 23Na := 7Li + 16O
31P := 24Mg + 7Li 31P := 12C + 19F
32S := 16O + 16O 35Cl := 16O + 19F
19F := 12C + 7Li 14N2 := 12C + 16O
56Fe := 55Mn + 1H
[11] J. van Rijckenborgh: A Rózsakeresztes Testvériség hitvallása, Haarlem 1980, VIII. fejezet
