A kezdet kezdete óta a természet misztériumai számok, mértani alakzatok és jelképek formájában lettek lejegyezve és elmagyarázva az emberiség számára. A régi időkben az emberek a számokat olyan szellemi minőségként fogták föl, aminek alapján megérthették annak a szervező erőnek a működését, amivel a kozmosz, a földünk és az ősi alkotóelemek fejlődtek. A szent geometria egy olyan tudomány, amiről az emberiség most ismét tudomást szerez. Ennek a geometriának, ami teljesen különbözik attól, amit az iskolában tanultunk, a lényege a természeti formák és arányok nyelvének tanulmányozása. Számos tudós és filozófus a világegyetem ősi nyelveként tekintett és tekint mai is a geometriának erre a „szent” nyelvére. A régiek azért hívták szentnek, mert a kiindulópontjai mindig változatlanok maradtak. A tudósok azért tanulmányozták a törvényeit, hogy megtalálják a kozmosz ősi alapját, illetve arányait.
Napjainkban a számok valami olyan absztrakt, józan dolognak tűnnek a számunkra, amivel nem kell foglalkoznunk. Sok embernek a geometria és a matematika nem igazán a kedvenc tárgya, de mi itt nem arra a geometriára gondolunk, amit az iskolában tanítottak nekünk. A modern ember számára, tekintve, hogy sok dolog elvonja és megosztja a figyelmét, a számok eredeti jelentése elveszett. Ha azonban nekünk sikerül felfednünk ezt a jelentést, akkor egy egészen mély tudással kerülünk kapcsolatba. A számok mögött, a szellemi világ belső struktúrájához és törvényeihez való hozzáférés rejlik. Ezek a törvények a szellemi hierarchiáknak, valamint a lélek fejlődési folyamatának a tükröződései személyes téren éppúgy, mind az emberiségnek, mint egésznek a szempontjából.
A számok az anyagra éppúgy vonatkoznak, mint a szerkezeti felépítés szellemi folyamataira. Ebből próbálunk valamit megmagyarázni ebben a cikkben.
A szám nem csak számol, hanem számot is ad és számon is tart, vagyis elmond, elmesél dolgokat, tehát beszámol. A számolás és az elbeszélés (beszámolás) között lévő összefüggés nem csak az angol nyelvben található meg (counting, recounting), hanem a hollandban (tellen, vertellen), a németben (zählen, erzählen), a franciában (compter, raconter) és más nyelvekben is.
A nullától kilencig terjedő számokra az angol nyelv a cipher* (számjegy) szót használja, ami a héber nyelvből ered, a sephira szóból, ami eredetileg valami olyasmit jelent, hogy világos, fényes. A sephira többes száma sephiroth. A tíz Sephiroth a tíz ősi elvet képviseli a kabbalában. Ezek az úgynevezett isteni kiáramlások, ami által a világ keletkezett. Ebben az értelemben a cipher szó, ami az arab sifr és a latin cifra szavakon keresztül jelent meg az angol nyelvben, a világosságból való származásra utal, valamint arra, hogy a számok isteni-szellemi eredetűek. A franciában a chiffre szó még napjainkban is valamiféle titkos kódot, egy titkos kulcsot jelent. Ez azt mutatja, hogy a szavak számokból állnak.
A szó és a szám között fennálló szoros kapcsolat alapvető fontosságú ahhoz, hogy sok régi nyelvet, többek között az Ó- és az Újszövetség, valamint a Tóra nyelvezetét jobban megértsük. Egy írói módszer által, amit gemátriának neveznek és ami elterjedt volt a régi világban, a szavakat és a mondatokat számértékekhez kapcsolták, hogy ezáltal bizonyos fogalmakat titkosítsanak.
A számok rejtett erők, amelyek megmutatják az élet ősi képeit és felfedik az élet és a tudat történetét. Elmesélik azt. Ha megértjük a számokat, akkor azok megmutatják nekünk az élet ismeretét, az ember származását, fejlődését és sorsát. A számok jelképes nyelvezete segít nekünk abban, hogy felismerjük és megfejtsük az élet útjelzőit. Ebben az értelemben a számok minden rejtett dolog kulcsai lehetnek.
A számok történetéből egyben kiolvashatjuk a fejlődésünk történetét is. Számunkra a számok lényege megváltozott: eredetileg szellemi minőséget képviseltek, most azonban – növekvő, illetve csökkenő – anyagi mennyiségeket mérnek.
Ha mennyiségi szempontból közelítjük meg a számokat, akkor egy egységhez egy második, illetve harmadik elemet adunk hozzá, hogy azok egymás mellett álljanak és ezáltal egy szám mindig nagyobbá vagy kisebbé válik, mint a mellette lévő szám. Ennek az a lényege, hogy megszámlálható és megmérhető mennyiségeket határozzunk meg aszerint, hogy melyik a nagyobb vagy a kisebb, melyik a több vagy a kevesebb, illetve melyik a többé vagy kevésbé értékes. Ez egy olyan szemléletmódra utal, ami összehasonlítja a többet és a kevesebbet, ami „birtokolni akar”, mennyiségek és méretek szerint tekint a világra és megméri, illetve felbecsüli azt.
A mennyiségi szemléletmód:
1: I————– I
2: I————– I———— I
3: I————– I———— I————-I
Kezdetben az emberek nem összeadó módszer szerint számoltak, hanem felosztó, osztályozó elv szerint, aminek folytán az ember nem kerül az egységen kívülre, amikor kettőt, hármat, stb. használ. Ebben az értelemben a számok az egység, az egész részei, illetve nézetei. Mindig összefüggenek egymással és jelentésüket az egésszel való kapcsolatból nyerik. Ez a minőségi szemlélet minden lényt, minden személyt az egész részének tekint, és az egyéniséget egyedül az összefüggés és a mindenséggel való kapcsolat alapján ismeri.
A minőségi szemléletmód:
1: I———————————————I
2: I———————I———————–I
3: I————–I————–I—————I
Ebben a cikksorozatban a számok minőségi szemléletmódjával fogunk foglalkozni.
A NULLA
A nulla egészen a tizenkettedik századig nem volt bevezetve és nem volt használatos nyugaton. Eredetileg nem tartozik a számokhoz, mivel ha egy számhoz hozzáadjuk, illetve egy másikból kivonjuk, nem változtat a szám értékén. Egy szám mögé írva azonban jelentőséget ad az illető számnak: dinamikusabbá teszi a számot és különleges értéket ad neki. A nullát általában csak egy másik számmal együtt használjuk, amit eléje írunk.
A nulla egyszerre jelképezi a teljességet és az ürességet.
Szellemi nézőpontból tekintve a nulla arra vonatkozik, ami abszolút, Isten kimondhatatlan rejtélyességére, mielőtt megjelent volna a világban. Az őséjszakából, az időtlen ősanyagból először a formának és az életnek kellett megfogannia.
(folytatjuk 2. rész)
Források:
Ernst Bindel: A számok szellemi alaptana
Michael Stelzner: A halhatatlanság világképlete
—————–
* A magyar ‘cifra’ szó viszonya a ‘cipher’ szóhoz:
Eredet: [cifra < ómagyar: cifra (dísz, minta)
< középkori latin: cifra (zero, nulla, számjegy)
< arab: sifr (jel, szám < zérus)]
forrás: WikiSzótár – Magyar értelmező szótára (a fordító megjegyzése)
