A bölcsesség nyelvén néha azt mondják a tanítványnak: „Irányítsd a tudatodat a föld szívére.” Ez a kijelentés összekapcsolja az emberi tudatot a bolygóval, melyen élünk.
A következőkben először valami új dolgot fedezhetünk fel a Földről. A cikk további részében ez a felfedezés az emberi valósághoz, valamint az emberi tudat feladatához kapcsolódik.
A Föld kérge rázkódik. A tudósok a krízist kihasználva megvizsgálják a Föld szívét. Megmérik, hogy a szeizmikus hullámok milyen sebességgel és milyen mélyen hatolnak be a Föld belső magjába. A tudósok nemrégiben így fedezték fel, hogy létezik egy másik belső mag is, amely szintén egy szilárd gömb, de különbözik attól, amelyik körülveszi. És ez globális hírré vált. A Föld modelljét módosítani kell. Ha tovább szeretnél olvasni, képzeld el a Földet egy tudatos lényként, melynek a tudata azonban egészen más természetű, mint az emberi tudat.
A Föld egy gömb. A klasszikus model négy szférát különböztet meg egyazon középpont körül. Kívülről befelé haladva: a kéreg kristályos szerkezetű. A köpeny félig szilárd anyagból áll, ez az a terület, ahol a gyémántok keletkeznek. Az alatta lévő külső mag folyékony állapotú. A közepén lebeg egy szilárd belső mag. Ezt a belső magot az 1930-as években fedezték fel ugyanazzal a módszerrel, mint amit a földrengéshullámok terjedésének vizsgálatára használtak.
Ebben a tanulmányban meglehetősen sok mérési pontot használnak a Föld felszínén. Körülbelül kétszáz földrengés szeizmikus hullámait elemezték. Ezek a hullámok közvetlenül áthatolnak a Föld középpontján, amíg el nem érik a földgömb ellenkező oldalán lévő pontot, az antipódot, majd visszatérnek a kiindulási pontjukra. A technikát mostanra annyira finomították, hogy a szeizmikus hullámokat akár ötszörös visszaverődésük közben is megfigyelhetik a Föld átmérője mentén.
A kutatás középpontjában az irány fogalma áll. Bizonyos fizikai tulajdonságok, mint például az, hogy a hullám milyen sebességgel hatol át az anyagon, az átmenő hullám mozgásirányától függően változik. Egy egyszerű kép az ötlet alátámasztására: amikor az emberek sorokban állnak, gyorsan át lehet sétálni a sorok között, de nagyon fáradságos munkával jár megpróbálni egyenesen áthaladni rajtuk. A Föld belső magja vas-nikkel vegyületekből áll. A hullámkutatás és az irány befolyásának megfigyelése azt mutatja, hogy a legbelső belső mag (angol rövidítése IMIC) kristályszerkezete valószínűleg eltér a belső mag külső rétegének szerkezetétől. A belső mag külső rétegében a vaskristályok észak-déli irányban helyezkednek el. Az IMIC-ben viszont a kelet-nyugati tengely mentén.
Következésképpen egy történet épült ezek köré a megfigyelések és az azonnali következtetések köré. Az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatói [2] azt feltételezik, hogy a Föld evolúciójának idővonalán valamikor egy nagyobb globális esemény történt, amely jelentős változáshoz vezetett a Föld belső magjának kristályszerkezetében. A belső mag így a Föld történetének időkapszulájává, egy fosszilis lerakódássá válik, amely kapuként szolgál a bolygó távoli múltjának eseményeihez.
„Szeretem a belső magot egy bolygón belüli bolygóként tekinteni” – mondja az egyik kutató, Tkalcic. „Egy szilárd gömb, körülbelül Plútó méretű, egy kicsit kisebb, mint a Hold. Ha valahogyan képesek lennénk szétszedni a Földet a köpenye és a folyékony külső mag eltávolításával, a belső mag olyannak tűnne, mintha egy csillag lenne. Hőmérséklete hasonló a Nap felszínéhez.” Képzeljük el ezt a képet: a Föld szíve egy Nap! Ezen a szíven belül aztán van valami más, a legbelső belső mag, amely szerkezetileg eltér a belső mag külső részétől.
„A látens hő, ami a Föld belső magjának nagyon lassú megszilárdulása és egyben növekedése folytán keletkezett, hőmérsékletfüggő áramlatokat mozgat a folyékony külső magban, ami létrehozza a Föld mágneses mezejét. Ez a mágneses mező védi a földi életet a káros külső kozmikus sugárzásoktól.” A Föld így teszi lehetővé a rajta levő életet.
A mag, ami több mint ötezer kilométer mélyen a Föld kérge alatt fekszik, körülbelül egymilliárd éve kezdett megszilárdulni és még most is növekszik, évenként kb. 0,5 milliméterrel. Ha a legbelső mag vaskristályai teljesen „elferdültek” a külső belső magban lévőkéhez képest, akkor valami nagyon lényeges dolognak kellett történnie ahhoz, hogy a mag iránya elforduljon. Ebben az esetben a változás egy külső okkal hozható kapcsolatba. Egy tudatos, belső változás nem tekinthető lehetségesnek.
Van ennek a szeizmikus hullámokkal kapcsolatos tanulmánynak még egy következtetése: úgy tűnik, a Föld belső magja lelassította saját forgását, úgy hogy most lassabban forog, mint a köpeny. Ez többek között hatással van a Föld mágneses mezejére és a nap hosszára (évente ezredmásodpercekben mérve). Megdöbbentő módon, itt egy belülről kiinduló változásról van szó.
A Föld szilárd belső magja a folyékony külső magban lebeg és így a forgása eltérhet magának a Földnek a forgásától. Forgását a külső mag mágneses mezeje határozza meg és a köpeny gravitációs hatásai tartják egyensúlyban. Ez egy olajban lebegő iránytű mágneses tűjének képét idézi fel, ami akadálytalanul észak felé mutat. Iránymutatóként.
Mit látunk – láthatunk még –, ha a Föld említett modelljét egy kicsit távolabbról vizsgáljuk? Kialakult egy kéreg, amely a környezettel, a Naprendszer terével kölcsönhatásban lévő határfelületet alkotja. Ez a kéreg befelé fordul, egyfajta vegyes formába, amelyben még mindig van némi mozgás, lassú áramlatok. Aztán van olvadékkal, folyadékkal teli zóna, amelyben a hőmérséklet-különbségek miatt jelentősen több az áramló mozgás. Ebben a középponthoz közelebb lévő mag lebeg és mozog. Magán a maggömbön belül van egy még kisebb gömb, amely eltérő szilárd szerkezetet mutat. A különbség főként valami olyasmiben van, ami az irányhoz köthető. A modell egyik további, tervezett kutatási lépése egy űrszonda küldése a ’16 Psyche’ nevű aszteroidához. Ez a csillagpordarab főként vasból áll, és olyannak tekintik, mint amilyen egykor a születőben lévő Föld potenciális belső magja volt. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy Psyche-nek hívják!
Azt mondják, hogy a Föld magja, a Nap felszínéhez hasonlóan sugárzik, mivel nagyon magas a hőmérséklete (nagyon magas nyomás alatt).
Mi emberek, a Föld részei vagyunk. És a Földet saját valóságunk metaforájaként is értelmezhetjük. Egy tanuló ember szívében állítólag egy rendhagyó atomszerkezettel és nagy sugárzó erővel rendelkező isteni szikra lakozik. Ha felszínre hoznák: egy napot látnánk! Körülötte koncentrikusan helyezkednek el az emberi psziché különböző zónái. Például egy vegyes ezoterikus modellben, az asztrális testet tekinhetjük a külső magnak. Az aura folyton változó áramlatok aktív mintázatát, színes kavalkádját mutatja. Ezen kívül található az étertest és a kéreg, a fizikai test, valamint az a pszichés páncélzat, amit embertársainkkal való érintkezésünk nyomán fejlesztünk ki, hogy megpróbáljuk fenntartani az identitás illuzórikus magjait – a fizikai testét, az étertestét és az asztráltestét. Ez tehát az emberi lét különböző szinteken való önfenntartása.
Tekintsünk ismét a Földre ennek az emberi modellnek az alapján. A Föld tudata a magból terjed szét az egész bolygón és a Föld kérgén túlra. Lásd ebben az összefüggésben a Föld mágneses mezőjét, auráját. Ebben a tudatfelhőben fejlődik az élet, valamint az emberiség. Amikor az ember kifejleszti a gondolkodási képességét, elfelejti az anyaföldjét.
Lényében a tudat központja a gondolkodó fej felé mozdul el, már nem a szívatomhoz kapcsolódik, már nem a középpontban van. A Földön egy középpont nélküli tudat van jelen az emberekben, ami elszakad a magtól. Minden időkben minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy az embereket ösztönözzék, kerüljenek újra összhangba a Föld szívével és saját szívük rózsájával. Vegyék fel újra a kapcsolatot a szívükkel. Hagyják, hogy tudatuk fejlődésének, mozgásának irányát a magon belüli mag határozza meg. Az alapvető megfordulás újrafogalmazva azt jelenti: a kifelé irányuló, egyre szilárdabb kéregen létező állapotból befelé – a szív, a mag felé – irányulóvá válni.
——————————-
Források:
[1] Various internet publications and videos [különböző internet publikációk és videók] (beleértve: VRT News; Vice; CNN)
[2] Thanh-Son Phạm és Hrvoje Tkalčić, researchers at The Australian National University [az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatói]
[3] Terra – (publication Nature Geoscience) [A Nature Geoscience kiadványa]
