Keveset publikáltak a kelta nép spiritualitásáról és pontosan ez az, amire szeretnénk felhívni a figyelmet.
A keltákról sok mindent írtak már és ezekben az írásokban bizonyára mindenki talál valami számára vonzó dolgot.
A kelta nép lelkének szellemi fejlődése – 1. rész
Cikk-sorozatunk tartalma:
- Kelták
- Hiperborea
- Trotten misztériumok
- Druidák
- Triádok
- Spiritualitás
- Druidák és kőkörök
- Righ nan Dul
- Kegyhelyek
- Kelta nagykeresztek
- Bárdok
- Az ige
- Váteszek
- A másik világ
- Osszián
- Cormac Mac Art beavatása
- Hu, Ceridwen és Hibernia misztériumai
- Taliesin
A nagyvilág dala (részlet)
Imádni fogom az Atyát,
Istenemet, aki erőt ad nekem,
Aki betöltötte az elmémet,
Hogy lélekként vezessen engem.
Aki nekem adományozta
A hét képességet:
A tűz, és a föld,
A víz és a levegő,
A köd és a virágok,
Valamint a déli szél felett.
( Taliesin könyve [1])
Bevezetés
A keltákról sok mindent írtak már és ezekben az írásokban bizonyára mindenki talál valami számára vonzó dolgot.
Annál kevesebbet publikáltak azonban a kelta nép spiritualitásáról és pontosan ez az, amire szeretnénk felhívni a figyelmet.
A kelták heves vérmérsékletű, harcias emberek voltak, de volt egy egészen másfajta oldaluk is: rendkívül spirituális gondolkodásúak is voltak. Azonban ahhoz, hogy pontosan megértsük mentális állapotukat, számításba kell vennünk azt a tényt, hogy a tudatuk nagymértékben különbözött a ma élő emberek tudatától. A kelta nép szellemi vezetői egy hosszú felkészülési időszak után képessé váltak a tisztánlátásra. Kapcsolatba tudtak lépni az istenekkel templomaikban, melyek gyakran a tölgyerdők magaslatain helyezkedtek el. Azt is figyelembe kell venni, hogy írott nyelv még nem létezett.
Mindent megjegyeztek és mindenre emlékeztek, és ezt sajátos módon tették, amire később majd kitérünk.
Mindaz, amit a keltákról tudunk, lényegében a bárdoknak köszönhető, akik a későbbi időkben a kelták számos himnuszát, dalát és imáját lejegyezték.
A kelták
A kelta nép indo-germán eredetű, és fajuk közeli rokonságban állt a germánokkal.
A „keltoi” az ősi ír „celt” szóból ered, ami azt jelenti „köpeny”, illetve „felöltözött”, ami megkülönböztette őket Közép- és Nyugat-Európa, nem árja származású, félmeztelen népeitől.
A kelták eredetileg magas, vékonytermetű, szőke vagy vörös hajú, kékszemű emberek voltak.
Eljutottak a Dunához és a Fekete tengerhez, Görögországba, a Balkánra, Itáliába, Spanyolországba és Portugáliába. Elfoglalták egész Franciaországot (Galliát) és Ibéria egy részét, terjeszkedésük átnyúlt a tengeren Britanniába és Írországba is. Noha Írországban kisebbségben voltak, aktív tevékenységük a sziget „elkeltásodásához” vezetett.
Elvileg az ősi kelta nép képezi egész Európa népességének alapját és az európai vér mindenütt őrzi az ősi kelta örökséget.
A kelták mindig bizonyos tiszteletben tartották a helyi vallási hagyományokat és időnként át is vettek belőle valamit saját kultúrájuk számára. Így a kelták képzeletgazdag, fogékony kultúrája saját druida tanításait átültette Nyugat-Európa régebbi, megalitikus kultúrájú népeibe. Hogy ez az „átültetés” gyümölcsöző volt, azt abból a hatalmas kulturális virágzásból is következtethetjük, amit a kelták véghez vittek.
A kelták csak i. e. 1000 és 500 körül jutottak el a nyugati területekre. I. e. 800 körül érkeztek Dél-Franciaországba és Spanyolországba. Kb. 500 körül érték el Britanniát és a következő századokban kiterjesztették határaikat Skócia, Wales és Írország felett. A nyelvi különbségek ellenére Nyugat-Franciaország, Írország, Anglia és Skócia népei egy nagy kelta egységet alkottak.
Hétköznapi életüket tekintve a kelták mérhetetlenül heves természetükről voltak ismertek: az életnek kevés értéke volt a számukra, egyedül a hősi halált becsülték. A legkisebb dolgokért is harcoltak. Az ír királyok hősi korszaka például a kölcsönös háborúk egyetlen hosszadalmas litániája, és ez valamilyen módon magyarázatot ad a mai Írország harci szellemére.
Nagy Sándor egyszer azt kérdezte a keltáktól, hogy mitől félnek a legjobban. Mire ők azt válaszolták,
Semmitől. Egyedül attól, hogy ránk szakadhat az ég.
Ez egyáltalán nem volt túlzás, mivel tényleg semmi mástól nem féltek, csak az ég csillagaitól, valamint a naptól és a holdtól. Ugyanilyen mértékben féltek a földtől, a víztől és a levegőtől is, mivel ismerték a csillagos ég hatalmas erőit éppúgy, mint a földi világ elemeit. A druidák tudásukat és tapasztalataikat arra használták, hogy megszelídítsék és megbékítsék ezeket az elemeket, és ahol lehet, az emberek szolgálatába állítsák. A keltáknak volt azonban egy másik oldaluk is, ami merőben eltért harcias természetüktől: rendkívül spirituális gondolkodásúak voltak [2].
Ahhoz, hogy pontosan megértsük a keltákat, tanulmányoznunk kell ennek a népnek a szellemi vezetését, amit egy tanult beavatottra, a Druidára bíztak. A druida olyan hatalmas volt, hogy a király felett állt! Tehát a legfelső hatalom a druidák uralkodó osztályának kezében volt és ez sokat elmond a kelták szellemi beállítottságáról!
A kelták között voltak olyanok, akik úgy voltak képesek érzékelni az elemi természetlényeket, mint ahogy mi ma az anyagi világot. A víz és a föld elementál világa, nem volt ismeretlen a számukra és az emberek közvetlen módon érintkeztek a természetszellemekkel, akikről úgy tudtak beszélni, mint mi a fákról, a növényekről, a hegyekről és a felhőkről.
Az Atlantisz utáni második és harmadik kulturális korszakban, az emberiség hajdani vezetői mind képesek voltak érzékelni a finomabb, éteri természetet, mivel saját étertestüket el tudták választani a fizikai testüktől. Ez az éteri test aztán bizonyos transzcendentális erők hordozójává vált, ami ahhoz a tisztánlátáshoz vezetett, amit a kelták szellemi vezetői, a druidák gyakoroltak.
Talán kíváncsiak arra, hogy a kelta druidák honnan merítettek ihletet, erre fogunk magyarázatot adni a következő részben.
(folytatás a 2. részben)
______
Hivatkozások:
[1] Marged Haycock, [kiadó és fordító], Legendary poems from the Book of Taliesin, Aberystwyth: CMCS Publications, 2007
(Legendás költemények Taliesin könyvéből, Aberystwyth: CMCS Publications, 2007)
[2] Rudolf Steiner: Az ember összefüggése az elemi világgal, GA 158 (1993), (Angolul: rsarchive.org) és Okkult témák a Márk-evangéliummal összefüggésben GA 124 (1995), (Angolul: rsarchive.org)
