A karácsony, mint belső ünnep – a koronavírusra adott válasz (2. rész)

A vírus, ami jelenleg fizikailag megbetegít minket, belső lényünk betegségének a tükröződése.

A karácsony, mint belső ünnep – a koronavírusra adott válasz (2. rész)

A központ, a hosszú ideje rejtett, eltemetett, figyelmen kívül hagyott központ ébredezik. Életünk a dolgok külső oldalán zajlik, és ezen a téren idegenek vagyunk egymás számára. Ha azonban a központ felébred, a szívünkben találkozunk egymással.

A koronajárvány és minden egyéb csapda, amivel találkozunk, a külvilágban található. Felkavarják a hullámokat, félelmet keltenek, ezért nem vagyunk képesek megtalálni a központot. A központ üzenete, a bennünk lévő isteniség üzenete csak a belső csendben hallható meg.

 

A teremtő tevékenység

Az isteni szellemiség teremtő tevékenység. A természet alapvető formáiban és az ember alakjában mutatkozik meg. A teremtő impulzusok csendben dolgoznak, formát öltenek, serkentőleg hatnak. Amikor belső terem megnyílik, és fénye betölti a tudatomat, megnyílhatok feléjük, sőt meg is tapasztalhatok valamit belőlük. A szellemi impulzusok szellemi fények. Folyamatosan áradnak a szellemi univerzumból, és tudatosak, teremtő munkájuk végtelen. Ez az evolúció alapvető hajtóereje, motorja.

A természet anyagi formáiban a szellemiség önmagával szembesül. Felismeri magát bennük, tükröződik bennük, és arra ösztönzi a teremtményeket, hogy még tökéletesebb tükörképeivé váljanak a szellemi forrásnak. A természetben ez kiválasztódásként, alkalmazkodásként jelenik meg, a túlélés jobb vagy rosszabb lehetőségeiként lát napvilágot. A teremtő eszmék ezekre hatással vannak, élet, és ezáltal lélek áramlik az anyagba. Mi emberek, elhidegülünk és terméketlenné válunk, ha nem találjuk meg az életnek a szellem-lélek forrásával való kapcsolatát önmagunkban és mindenben.

Most megtapasztalhatjuk, hogy egy vírus, a legkisebb élőlény, beleszól az életünkbe. Megmutatja, hol tartunk. Az erők vírusok formájában is megtestesültek. Miféle erőkről van szó?

Nézzünk csak magunkra. Impulzusok áradnak belőlünk, s ezek hatnak a természetre. Immár a teremtés társ-felelőseivé váltunk. Az ember társ-felelőssége, ez a gondolat vált a 21. század vezérelvévé.

Ha helyesen akarjuk végezni a feladatunkat, akkor változtatnunk kell a természethez való viszonyunkon, új alapokra kell helyeznünk azt. A materialista szemlélet már teljesen idejét múlt. Bele kell illeszkednünk az élet áramlatába. Az egységes élet sokféle teremtményben nyilvánul meg, teljes összhangban azokkal az impulzusokkal, melyek az élet áramlataiban működnek.

Minden impulzus tükröződik az anyagban, a természet formái minden lélekerőt elnyelnek és megkötnek. A természet egyetlen impulzust sem kerülhet el. Mindent meg kell testesítenie, ami lélekerő formájában behatol a terébe. Formát ad neki, és ezáltal felismerhetővé teszi az alapul szolgáló erőt.

 

A vírusok hozzátartoznak az életünkhöz

Az újabb kutatások szerint a vírusok hozzátartoznak az emberi létezéshez. A vírusok voltak az első élőlények, melyek megjelentek az élővilágban. A vírusok szinte teljesen az élet alapvető építőelemeiből állnak és genetikai információt közvetítenek az élőlények sejtjei számára.

A vírusok nagyon dinamikus lények, állandó változásban vannak, és mindig alkalmazkodnak a környezetükhöz. Jelentős mértékben hozzájárulnak az élő formák fejlődéséhez.

Minden emberi szervezetben számtalan vírus él, mégsem okoznak betegséget, hanem a többi mikroorganizmussal együtt folyamatosan gondoskodnak az egyensúly fenntartásáról, különösen a mi anyagcserénkben. És mindig keletkeznek újabb vírusok.

Ha figyelembe vesszük, hogy a vírusoknak szabályozó szerepük van az élő szervezetekben és az egész környező világban, akkor nyilvánvalóvá válik az a feltételezés, hogy mi magunk vagyunk azok, akik megzavarjuk az egyensúlyt, és a SARS-Cov 2 koronavírus azért fordul ellenünk, hogy megakadályozza a zavart.

Környezetromboló életstílusunkkal és viselkedésünkkel sok állat lakóhelyét tönkretesszük. A mezőgazdaságot is gépesítettük. Most tehát azok a vírusok, melyek az állatokban élnek és szerves egyensúlyukról gondoskodnak, közelebb kerülnek hozzánk. Amikor belénk hatolnak, betegséget okozó baktériumokká válnak.

A vírusok belső lényünknek megfelelően viselkednek bennünk. Alkalmazkodnak hozzánk, gondolatainkhoz, érzéseinkhez, érzékelésünkhöz és akarati tevékenységünkhöz. A vírus, ami jelenleg fizikailag megbetegít minket, belső lényünk betegségének a tükröződése. Ez az ember jelenlegi társadalmi alkotótevékenységének egyik eredménye. Belső lényünk valamilyen formában nyomot hagy benne.

Bizonyos mértékig szabad kezet kaptunk abban, hogyan éljük az életünket, mi pedig visszaélünk ezzel a szabadsággal.

 

Az információ korának következménye

Az információ korában élünk. A média lehetővé teszi, hogy a gondolatok és érzelmek világméretű szinten felhalmozódjanak és koncentrálódjanak. A politikai, gazdasági, kulturális, sport és egyéb téren zajló események kollektív módon felkorbácsolják az emberi érzelmeket, és lángba borítják a föld lélektereit. Hová kerülnek ezek az erők, hol halmozódnak fel? Megtöltik a Föld légkörét. Pál ezt már 2000 évvel ezelőtt is látta, és azt mondta: ezek mennyen kívüli fejedelemségek és hatalmasságok (Ef. 6).

A Föld légköre elnyeli a kollektív lélekenergiákat. A gondolatok és érzések, melyekben az én játszik központi szerepet, az anyagra való irányulásunk, a szellemiségről való megfeledkezésünk és más életformák semmibevétele olyan energiák keletkezéséhez vezet, melyek a természetes élet ellen irányulnak. Az egyoldalú anyagi gondolkodás túlságosan eltávolodott a szellemiségtől. A természetnek helyre kell állítania az egyensúlyt. A természet újra és újra arra törekszik, hogy helyreállítsa az egyensúlyt.

Az erők először felhőkként gyűlnek össze. Aztán amikor elérik a telítettségi szintet, beáramlanak a természeti birodalmakba. A természetnek úgy kell befogadnia és megjelentetnie őket, ami megfelel az impulzusok természetének. Az állatok és növények belélegzik ezeknek az erőknek a nagy részét, ennek következtében megváltoznak, és nem pozitív módon. Egy idő múlva mindazt átadják az embereknek, amit már nem tudnak tovább asszimilálni magukba.

Így jutnak el hozzánk a vírusok, mint helyreállító tényezők. Mindez világméretű szinten zajlik manapság, mert az impulzusok és azok következményei egy olyan emberiséget sújtanak, amelyik az egész bolygót uralja. Mindannyiunknak viselni kell a hatásaikat, mivel azok az emberiség karmájának részét képezik.

Amit az ember elkövet, az végül visszatér hozzá. A belőlünk áradó romboló energia egyensúly-helyreállító erőként zúdul vissza ránk. Akár el is pusztíthat minket annak érdekében, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Mi azonban tudatosan is helyreállíthatjuk az egyensúlyt azzal, ha változtatunk a viselkedésünkön. Áldássá is válhatunk a világ minden élőlénye számára.

A külvilág környezeti problémái teljesen világosak. Okai a belső szférában találhatók. A minket támadó vírus segítségével felismerhetjük magunkban vírushoz való hasonlóságunkat.

Sokan reménykednek a vakcinákban. No, de mit érnek a vakcinák, ha a gondolkodásunk mit sem változik?

A vírusok folyton mutálódnak, így mindig új vakcinákra lesz szükségünk. Ha közelebbről nézzük a dolgot, meg kell állapítanunk, hogy az önmagunkkal való szembesülésünk egyre fájdalmasabb lesz. Egészen addig, amíg fel nem ébredünk, amíg végül el nem kezdünk látni.

 

Felelősségünk felismerése

A dolog a felébredésünkön, a teljessé válásunkon múlik, és annak a felismerésén, hogy nagymértékben felelősek vagyunk Földünkért, a természetért és az emberi életért. Az isteni élet forrása bennünk van. Lehetővé teszi számunkra, hogy csatlakozzunk a teremtő életáramlatokhoz. A bennünk lévő isteniség olyan lélektereket akar megalkotni, melyek által gyógyító hatást fejthetünk ki a természetre: újfajta gondolatokkal, minden élőlény iránti együttérzéssel és egy újfajta érzékeléssel, a mindennel való mélységes kapcsolat érzékelésével.

Amikor legnagyobb a szükség, a megoldás is közel van. A bennünk lévő isten ébredezik, és arra vár, hogy megismerjük. Nyissuk ki hát a szívünk ajtaját!

Miért ne ünnepelhetnénk a karácsonyt végre annak igazi értelme szerint? A belső csillag fénye belénk vetül. Megáldhatjuk az éjszakát, megszentelhetjük magunkat azáltal, hogy felébredünk. Belső fényünk átölelheti a többi embert, a természetet,  Földünket. A természet megnyilvánítja majd az áldásunkat.

Fényre, eddig még sohasem tapasztalt Világosságra van szükségünk ahhoz, hogy emberek lehessünk.

Ez a fény a csendből, a világ mozgalmasságától távol születik meg.

Ilyen karácsonyt kívánjunk egymásnak!

Print Friendly, PDF & Email

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: december 21, 2020
Szerző: Gunter Friedrich (Germany)
Fénykép: Marion Pellikaan

Illusztráció: