A Gólem – Második rész – A jelen

Ismernünk kell az eredetünket ahhoz, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat. Mit tudunk a mikrokozmoszról, amelyben élünk?

A Gólem – Második rész – A jelen

A cikk első részében láttuk, hogy a személyazonosság és az utánzás témája nagy szerepet játszik az embernek az élet különböző síkjain való hősies utazásában.

Vegyünk egy másik példát a görög mitológiából, ami jól illusztrálja ezeket a témákat. Ezúttal Phaetonról lesz szó, a napisten, Héliosz fiáról. Ez a fiatalember kételkedett abban, hogy Héliosz valóban az apja, ezért elment a palotájába. Sikerült meggyőznie az apját, hogy az egy esküt tegyen. Héliosz megígérte, hogy teljesíteni fog mindent, amit a fia kér tőle.

Phaeton azt kívánta, az apja legnagyobb megdöbbenésére, hogy vezethesse a napisten szekerét egy napig. Héliosz megpróbálta lebeszélni a fiát erről az őrült ötletről azzal, hogy felhívta a figyelmét a veszélyekre. Phaeton azonban ragaszkodott a kívánságához és Héliosznak végül, mivel az eskü kötötte, bele kellett egyeznie a fia kérésébe. Így aztán a fiatalember fogta magát és kivezette a szekeret a Nap keleti palotájának kapuján. Apjának a félelme azonban hamarosan bebizonyosodott, mivel Phaeton nem tudta irányítani a négy tüzes lovat, így a szekér letért az előírt útról.

Ez nagy szerencsétlenséget okozott a földön: hatalmas tüzek keletkeztek és folyóvizek elpárologtak. Ezt látva a Föld istennője a főisten Zeuszhoz fordult. Zeusz fogta az egyik villámát és véget vetett vele Pheaton zabolátlanságának. A fiatalember lebukott az égből és nem élte túl a katasztrófát.

Az egyik dolog, ami megdöbbent minket az, hogy Phaeton kételkedett a származásában. Személyiségzavarban szenvedett, ami egy sor eseményt idéz elő és végül katasztrófához vezet. Tudnunk kell, hogy kik vagyunk ahhoz, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő utat. Ismernünk kell az eredetünket ahhoz, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat. Ezért szerepelt az „Ismerd meg önmagad” alapigazság a delphoi templom elő-udvarában. Éppen az önismeretnek ez a hiánya az, ami egy illúziókkal teli világ hatalmas karjaiba vet minket.

Ismerjük a szüleinket, de nem ismerjük a mennyei Atyánkat. Ismerjük az emberi jogokat, de nem ismerjük az isteni jogainkat. Mit tudunk arról az isteni örökségről, ami mélyen el van rejtve a belső lényünkben? Mit tudunk a mikrokozmoszról, amelyben élünk?

Az említett két görög mítosz az emberiség történetének egy részét meséli el. A mennyei ember egy olyan utat választott, ami az anyag fogságába vetette őt. Többé nem volt képes megnyilvánítani magát, tehetetlenségre ítéltetett és halálos álomba merült. Eladta a mennyei elsőszülöttségének a jogát a folyton változó elemeknek. Talán most azt mondják: „Mi haszna van ennek a régi históriának a számunkra? Nem a jelenben kellene élnünk?” Valóban, abban kellene. A lemúr földrészt már régen elnyelték a hullámok. Ezt az atlantiszi korszak követte, majd az árja kor, amelyben jelenleg élünk.

Azóta évezredek teltek el. A nyers lemúr személyiségek a korszakok folyamán azokká az emberekké fejlődtek, akik ma vagyunk. Kialakult a fizikai személyiség és most már saját intelligenciával és tudattal is rendelkezik. A mai kor büszke embere, – vagyis mi, – „a teremtés koronájának” tartja magát. Ez azonban csak egy durván megmunkált bádogkorona, melyet gyémánt helyett üvegből készült kövek díszítenek. Na és az intelligenciánk? A tudatunk? Talán nem háromdimenziósak, én központúak, nem a saját hasznunkat és kényelmünket szolgálják, nem csupán romokat hagynak maguk után, ahogy Pheaton tette?

Önök talán nem értenek egyet ezekkel a megállapításokkal. Talán túlzónak és sértőnek találják. Azonban már Lemúriában is volt egy olyan csoport, akik felismerték a lefelé tartó fejlődés veszélyét: ezeket hívták a „Világosság Fiainak”. A másik csoport tagjai a „Sötétség Fiai” voltak, akik tovább folytatták a kísérletezgetésüket az anyagi világban. Ők hittek abban, hogy az anyagba süllyedés útja a helyes út.

A sötétség fiai mindig arra törekedtek, hogy létrehozzák a tökéletes anyagi személyiséget. Ne gondolják, hogy a „sötétség fiai” rossz emberek, vagy gonosztevők lennének. Egy részüket a legnagyszerűbb eszmék vezérlik. Például arra törekednek, hogy megszüntessék azokat a betegségeket, amelyek az emberi testet gyötrik. A probléma csak az, hogy a lehetetlent akarják elérni. A mennyet akarják megvalósítani a földön. Ahelyett, hogy a szellemi újjászületést keresnék, még mélyebbre ássák magukat az anyagi világba.

Emiatt a jelenleg is zajló foglalatosság miatt, korunkban a „gólem” ősi könyve egy új fejezettel bővül. Ahhoz, hogy jobban megértsük ezt a témát, tudnunk kell valamit arról a tizenkét erőről, amelyek ezt a világot kormányozzák, amelyben élünk. Ezek az élet anyagi síkjának vezető ideái. Ezeket az erőket a tizenkét eonnak is hívják. Tizenkét elvet, tizenkét illúziót, tizenkét olyan próbálkozást testesítenek meg, ami az anyagi világot paradicsommá igyekszik alakítani.

A cikkünk harmadik részében megpróbálunk mélyebben betekinteni ezeknek az eonikus erőknek a céljaiba, valamint az anyagi világgal kapcsolatos terveibe.

 

(folytatjuk 3. rész)

Print Friendly, PDF & Email

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: február 28, 2019
Szerző: Niels van Saane (Bulgaria)
Fénykép: Pixabay CCO

Illusztráció: