Áldott vagy te, aki a határon haladsz előre, a borotva élén egyensúlyozva. Érzékeid kifinomultak és tudatában vannak a finomabb eledeleknek – többé nem kápráztatja el őket a kultúrád hivalkodó fénye és csillogása. Átlátsz a tömegmédián. Külső dolgok nem tudják kielégíteni a törekvéseidet. Olyanná váltál, mint az idegen, ismeretlen vagy a világ számára. Többé nem fürkészed lelkesedve a területedet; a visszanyert függetlenségedre összpontosítva deríted fel azt. A talaj, amit megmunkálsz a tapasztalatok földje, melyen olyan minőségeket termelsz, ami lehetővé teszi, hogy abszolút szabadságban élhess. Te vagy a király bolondja, aki a szemére vetheti a dőreségét. Te vagy a tükre, ő pedig a tiéd. S a te királyságod az ő világának a másik oldalán van.
Áldott vagy te, aki erővel tárod ki a juhkarám ajtaját azoknak, akik alszanak, hogy beszívják az éjszaka tiszta levegőjét.
Áldott vagy te, aki az álmaidat és vágyaidat táplálod, eszményeidet és utópiáidat élteted, mivel előbb vagy utóbb, ahogy Goethe mondja, életre kelnek.
Áldott vagy te, aki megszabadulsz a félelemtől, és nem vagy többé robot a társadalom gépezetében, egy értelmetlen klón, aki engedelmesen mások ütemére masírozik.
Áldott vagy te, aki búcsút mondasz az Emberek Karneváljának, leveted a kényszerzubbonyt és megpillantod a belső szépségedet.
Áldott vagy te, aki nem hagyod magad bolondítani többé, hanem inkább megvizsgálva az anyagiasság és a gondolkodás nézeteit rájössz, hogy Maja a tudatlanság alapja.
Áldott vagy te, akiben az eszményi szülőhaza hitként emelkedik föl, ami a szív mélyén szóló hívás nyomán tör elő, egy új és termékeny birodalomba hívogatva téged.
Áldott vagy te, aki végül, belsőleg vezetve szóval és tettel, harmóniába kerülsz ezzel a birodalommal, minden illúziótól és szóbeszédtől szabadon.
Áldott, igen, áldott vagy, testvérem és nővérem, hogy nyitva tartod a szemed, hogy mások is újjászülethessenek a látszat mögött lévő valóságban.
Igen, járjuk örömteli tudásban a határt, az erős szélben, a nyílt tenger mentén!
