Az ember örömtelen vendég marad
Ezen a nyomasztó világon,
Ha sohasem foglalkozik a
Halál és az újjászületés kérdésével!
Goethe
A szív egy cserélhető szivattyú csupán?
A modern kardiológia néhány meglepő kórmeghatározó módszert fejlesztett ki, ami a szív- és érrendszer minőségéről és annak működéséről ad nekünk információt. E gigantikus fejlődés ellenére a halálesetek legtöbbjét szív- és érrendszeri betegségek okozzák, különösen a mi nyugati világunkban.
A helyreállító és működést segítő technikákat is csodálatos módon tökéletesítették, így a hibás szívbillentyűket ki lehet cserélni, az érelzáródás kitérőkkel megjavítható, ha a szívizom nem működik, ideiglenes műszív helyezhető a testbe, mesterséges ritmusszabályozó irányíthatja a szívverést, végül pedig idegen szív átültetésére is van lehetőség, ha a szerv teljesen működésképtelenné válik és nem képes többé önállóan dobogni.
Ennek a hatalmas fejlődésnek az a mechanikus-fiziológiai elképzelés az alapja, hogy a szív egy ritmikusan működő szivattyú, ahogy azt William Harvey már 1628-ban megállapította.
Az emberi szív ilyenfajta tüneti és pusztán gépies megközelítése folytán azonban az emberi szív valódi megértése és jelentősége, valamint a szívbetegségek okai továbbra is ködösek maradnak.
A szív intelligenciája
Az utóbbi pár év során az ember energetikai téren való vizsgálata teljesen új felfedezéseket tett, amit azonban még mindig nem nagyon vesz figyelembe a hagyományos szívgyógyászat.
A szív rezgésszámának és a rezgésszám finom változékonyságának a mérése által többet tudtunk meg erről a különleges szervről és sokféle életfunkciójáról. Ez azt mutatja, hogy a szívünk sokkal többre képes, mint csupán arra, hogy a vért a test érrendszerébe pumpálja. Ez a testünk közepén lévő szerv olyan, mintha egy második agy lenne. A szív idegrendszere kb. 40 ezer neuronból áll, különböző szinteken kapcsolódik az agyunkhoz és életfontosságú információkat cserél vele. A magasabb agyterületekhez hasonlóan ellenőrzi a gondolkodási és érzelmi információkat. Szoros kapcsolatban áll az amigdalával, az agyunk központjával, ahol az ember minden érzelme, félelme és ösztöne megítélésre és feldolgozásra kerül. Ily módon megállapíthatjuk, hogy a szív képes a „gondolkodásra”.
Szívünk „intelligenciájának” vizsgálata azt is kimutatja, hogy az olyan érzések, mint az öröm, a szeretet és a hála mérhető módon hatást gyakorolnak a szív és a légzés ritmusára, ami ilyenkor rendezett és harmonikus, míg a harag, a stressz és a félelem megzavarja ezt az egyensúlyt.
A kutatás során világosan kiderül, hogy ezeknek a pszichoszomatikus ritmusoknak az összhangja illetve zavara, az összehangoltság vagy a káosz szerepet játszik az egészségünk szempontjából, különösen ami a biológiai öregedési folyamatot illeti, amit mindeddig nem nagyon vettek figyelembe.
A csavartorsó alakú izomsejtek rezgési viselkedése az egészséges szívben, melyek a szinusz csomó impulzusa nyomán mind egyszerre húzódnak össze, egy gazdaságos és az egészséget elősegítő együttműködés szép példája. Ez a viselkedés egy halraj szinkronmozgására emlékeztet minket.
Szívünk a szeretetteljes viselkedésről mutat példát nekünk egészen az utolsó sejtig. Kivétel nélkül minden sejt segíti a másikat és a kezdő impulzust valamennyien a központból kapják. Ez az egészséges szívsejtek esetében természetes jelenség. Egy kísérlet során láthatjuk, hogy két különböző szívveréssel rendelkező szív sejtjei rögtön szinkronba kerülnek, amint egymáshoz közelítjük őket, még mielőtt érintkeznének.
Tehát világossá válik, még sejti szinten is, hogy fásultak vagyunk-e, vagy egy élénk szív dobog-e a keblünkben.
A szív eredetileg az egyéni életünk teremtő kapuja
Ha mélyebben beletekintünk a szívünk misztériumába, néhány olyan lenyűgöző folyamatot találhatunk az embrionális fejlődés során, amitől még a lélegzetünk is eláll. A terhesség harmadik hetében a szív a leendő fej helye fölött fejlődik ki. Ez az eredeti szív. Ez olyan vérsejtekkel telik meg, melyek kialakulása korai és amelyek furcsán viselkednek. A magzati szívfolyadék hirtelen teljesen nyugalmassá válik kb. 48 órára. Dinamikus csenddel töltődik föl. Olyan, mintha ez alatt a csendidőszak alatt egy szellemi szeretet- és bölcsességmagot vetnének el a szívbe. Ez az eredeti szív még egységes, csak egy kamrából áll. A 48 óra eltelte után az eredeti szív elmozdul a fej feletti helyéről a fejlődő magzat testének közepe felé. (lásd Michael Shea és Erik Sliepen: „Embrionális fejlődés. Biodinamikus észlelések kutatása”).
Az egykamrás szív a születésig egységben marad. A magzati fejlődés ideje alatt csak egy szívkamra és egy keringési rendszer van. Születéskor, amikor először veszünk levegőt, a szív megnyílik és kétkamrás rendszerré válik, és ekkor alakul ki a nagy keringési rendszer, ami a vért a belső szervekhez és az egész test minden részébe továbbítja, valamint a tüdő kisebb keringési köre is ekkor lép működésbe. Csak a születésünk során lépünk be a kettősség világába, akkor, amikor felsírva először veszünk levegőt.
Ha a látókörünket ily módon kiszélesítjük, akkor világossá válik, hogy a szív a szervezetünk életmeghatározó központja.
A szív az anyagba lépés, valamint az anyagból való kilépés kapuja. Valójában akkor lélegzünk utoljára, amikor a szívünk megáll, függetlenül a klinikai halál megállapításától.
A szív érzéseink rendkívül érzékeny műszere
Az anyagi szív szervezetünk egyensúlyban tartásának fiziológiai irányítóközpontja. Ugyanakkor egy olyan eszköz, melyen keresztül felfogjuk és kifejezhetjük az érzéseinket.
Mindannyian tudjuk tapasztalatból, hogy a szívünk gyorsabban ver, amikor egy szeretett személyt látunk. Azt is tudjuk, hogy a szívünk megáll egy pillanatra és összevissza kezd verni, amikor valamiféle hirtelen sokkhatás ér minket.
Amikor hirtelen és fájdalmas veszteség ér minket, úgy érezzük, mintha a szívünk „megszakadna”. Az ismételt támadások vagy csalódások pedig megkeményítik a szívet az ego önvédelmének érdekében.
Most már megértjük, hogy a szívproblémák oka egyben mindig a szív problémáinak az oka.
A szív a lélek temploma
A szívnek van egy még nagyobb jelentőségű szerepe annál, hogy az érzelmeinkkel áll kapcsolatban, nevezetesen az, hogy a szív a lélek, a valódi önvalónk temploma.
A szívben, a szervezetünk közepén, a bennünk lévő isteni fényszikra megérinti a biológiai lényünket. Az örökkévalóság belép az időbe. A szellemi önvalónkkal való találkozás a szívünk csendjében történik meg. Ez a tiszta, lelki intuíció szülőméhe. Egyben egy személyiségen túli tudati térben való végső felébredésnek téren és időn kívül álló kapuja.
Értelmes énünk logikai tudását az érzékek világában szerzett tapasztalatai alapján gyűjti össze, amelyek azonban csalókák. A szív, ami a csendes jelenlétnek szenteli magát, tud és megért. A szívnek megvan a saját bölcsessége, ami messze meghaladja az észbeli tudást.
Sri Aurobindo azt írja „Isten órája” című füzetében: „Tartsd távol a lelked a zajos éntől, ha csak egy kis időre is, akkor megtapasztalod a váratlant, a kifürkészhetetlent, ami a világi okoskodás hátterében áll.”
A csend eme pillanataiban a szívünkben meghallhatjuk a kozmosz szívdobogását.
(folytatjuk)
