A Berbie palotához tartozó Rózsakert jó állapotban megőrzött turistahely Albi városában, Franciaország déli részén. Albi utóbb A Rózsa neve című regény nyomán került a figyelem középpontjába. A könyv cselekményét áthatják a középkori Európa eseményei, melyek kapcsolatban állnak a katárokkal, akiknek a legkiemelkedőbb képviselője Foix hercegnője.
Esclarmonde de Foix nem olyan hercegnő volt, mint akik a tündérmesékben szerepelnek, inkább a romantikus szerelem múzsájának tekinthető: ő volt az a Hölgy, akihez a provence-i trubadúrok szerelmes verseket költöttek és énekeltek a középkorban. Neki ajánlották fel feltétlen hűségüket, noha ritkán nevezték néven (Ferreira Filho & Souza, 2016, 25. o).
A provance-i trubadúrok a Hölgy nevével valójában egy tabu témát palástoltak: a Szeretet Egyházába vetett hitet, vagyis a katárok hitét. A katárok egy olyan beavató közösséget alkottak, amelyik, a nyugati történelem során először, mindenki számára nyitva állt (Salomó, 2018, 93. o). Hitük azonban eretnekségnek számított és máglyahalállal büntették. Hogy kockázat nélkül gyakorolhassák hitüket, a költők szerelmes énekeket költöttek, melyek valójában a Szeretet iránti misztikus, szent imádat kifejezői voltak. Ily módon énekelhettek a várakban, ahol a mesterek ugyanezt a hitet terjesztették, a Szeretet Egyházához kapcsolódó közösségek erősítésére.
Anne Baring szerint a trubadúrok történelmi szerepe lehetővé tette, hogy a költészeten keresztül olyan kulturális légkört teremtsenek, melyben a nők és a nőiség iránti szemlélet megváltozhatott. Egyben „megeleveníthették a Küldetés eszméjét: a szellemiség iránti kutatást a materialista szemlélettel szemben”. A trubadúr számára a szeretett nő az Isteni Bölcsességet jelképezte és egyetlen vágya az volt, hogy őt szolgálja.
Esclarmonde tehát azt a Hölgyet személyesítette meg, akinek a trubadúrok tiszta érzelmeiket romantikus szerelem formájában ajánlották fel. A hozzá írott versekkel és dalokkal saját lelkük bölcsességét, az isteni szellem bölcsességét idézték fel, ami minden emberben él. Az Esclarmonde-hoz írott vallomások ilyenformán ahhoz a belső munkához szóló imák voltak, amit ő képviselt.
Esclarmonde emberiségért végzett munkája
„A rózsádra fordított idő volt az, ami fontossá tette őt a számodra” mondta a róka a Kis herceg című történetben. Esclarmonde hercegnőnk teljesen a rózsájának szentelte magát, belső munkájának, szívének, olyannyira, hogy a katárizmus megtestesítőjévé vált. Számára a szív rózsája volt a legfontosabb dolog.
Esclarmonde az időtájt született Foix városában, amikor az a francia katárság egyik legfőbb központja volt a 11. és 12. században. 12 éves korában a katár nemesség legtöbb gyermekével együtt a Szent Szellemnek szentelték fel. 26 éves volt, amikor Pamiers vidékén a komoly üldöztetés sokak halálával a tetőpontjára hágott felégetett földeket és lerombolt házakat hagyva maga után. Esclarmonde összegyűjtötte a terület lakosságát, melynek férje volt az ura – aki az idő tájt távol volt – és Corbières vadonjába vezette őket, hogy biztonságban legyenek. Ez volt az első ismert tevékenysége.
Miután megözvegyült, teljesen a katárizmusnak szentelte magát. Fanjeaux várában megkapta a konszolamentum szentségét, ami egyenlő a Megvilágosodással, és Perfektté vált, ahogy azokat a katárokat nevezték, akik elérték a szellemi felemelkedést (Ferreira Filho & Souza, 2016, 37. o).
Hosszú ideig élt Foix erdős hegyeiben és völgyeiben más asszonyokkal együtt, betegeket ápolva, gyerekeket és felnőtteket tanítva az iskolákban és katár szertartásokat gyakorolva. A Szeretet Egyházában nők és férfiak egyaránt végeztek papi munkát.
Esclarmonde egyike volt azon katár műhelyek és rendházak alapítóinak, melyek később mintául szolgáltak a katolikus rendházak számára. Olyan helyek voltak ezek, ahol az asszonyok druida gyógyítást tanultak és olyan munkát végeztek, ami abban a korban fontos volt a gazdaság számára, például szőnyegszövést és gyertyaöntést. Munka után a nők ott maradtak, hogy a hely eredeti céljának megfelelően a szellemnek szenteljék magukat. Amikor a katárizmus az albigens kereszteshadjárat célpontjává vált, az inkvizíció olyan hévvel pusztította ezeket a házakat, ami nem hagy kétséget a felől, hogy ezek óriási szellemi szerepet töltöttek be (Salomó, 2018, 81. o).
Esclarmonde részt vett teológiai vitákon, amikor csak férfiak gyakorolhatták azt. Volt egy eset, ami híressé vált és feljegyzésre került Guillaume de Puylaurens krónikájában: 1206-ban, a pamiers-i kollokvium (a katolikus és a katár egyház közötti vita – fordító megj.) során történt, hogy egy dominikánus barát ingerülten jegyezte meg: „Asszonyom, jobban tenné, ha távozna és a szövéssel foglalkozna. Ön nem vehet részt ilyen vitákban!” (Salomó, 2018, 99. o). Azt mondják Esclarmonde beleegyezett és csendben visszavonult mondván, a szövőszék sokkal érthetőbbé teszi számára a világot.
A kereszteshadjáratok győzteseinek elmondása szerint Esclarmonde Montsegur-ben halt meg a tűzben, az albigensek ellen indított hadjárat során 1244-ben, amikor körülbelül 200 katárt végeztek ki, és nem tanúsított semmiféle ellenállást. Ez azonban vitatható, mivel ismert, hogy Foix grófja, Esclarmonde testvére, 1215-ben a Brass Council (a bencés rend IV. lateráni zsinata – ford. mj.) előtt kijelentette, hogy Esclarmonde már távozott ebből a világból.
Lelke azonban a máglyára menő Perfektek énekét kísérve Montségur-ben maradt a katárizmus utolsó pillanatáig és 700 éven keresztül őrizte a „Katárok kincsét”. Nincs azonban mód rá, hogy olyasmiről szerezzünk bizonyságot, ami a fátyol mögött történik.
Esclarmonde tovább él, akként az asszonyként, aki egy szellemileg egyedülálló népet vezetett és ezáltal a nyugati kereszténység nagy beavatottjainak egyikévé vált.
Esclarmonde, aki kétségtelenül a katár egyház ihletője és ellenállásának középpontja volt, Ariège népének emlékezetében halhatatlanná vált ugyanúgy, mint az a galamb, amelyik a Szent Szellem Egyházának jelképe. Valóban Esclar Mond, „a világ világossága” és a középkor egyik legkiemelkedőbb nőalakja.
Ugorjunk most 702 évet és térjünk vissza a Tarn folyó partján lévő Rózsakerthez, ami annak az időnek a légkörét idézi, amikor a katárok templomszolgálataikat tartották ezen a helyen.
Közelebbről szemlélve a helyet, látjuk Jan van Rijckenborgh-ot és Catharose de Petri-t, akik azzal a céllal vannak ott, hogy helyreállítsák az előző transzfigurisztikus Testvériség, az úgynevezett Albigens Testvériség szerepét, amelyik felöleli a Szeretet Egyházát (Huijs, 2017, 39. o). Elragadtatással szemlélik a virágokat.
Aztán eszünkbe jut Exupéry könyvének egyik mondata:
Nem az a szeretet, amikor egymást nézzük, hanem amikor együtt ugyanabba az irányba nézünk.
És szemük a Szeretet Egyházának tekintetével találkozik…
Hivatkozások
BARING, Anne. Esclarmonde de Foix – Her Story. https://www.annebaring.com/anbar49_esclarmonde.html 22/04/2020 21:04:02
FERREIRA FILHO, Benjamin Rodrigues; SOUZA, Shirlene Rohr de. A dama e o amor: Cortesia e heresia na poética medieval. Revista Transversos. “Dossiê Resistências: LEDDES 15 anos”. Rio de Janeiro, nº. 08, pp. 25-45, ano 03. dez. 2016.: https://www.e-publicacoes.uerj.br/index.php/transversos/article/view/26531
FONTENELLE, Débora. Entrevistas concedidas a Ana Carolina Ciabotto e Márcia R. Intrabartollo. Jarinu, 2018-2019.
Antonin Gadal: Az egyetemes gnózis diadala, kiadó: Lectorium Rosicrucianum, 2011
HUIJS, Peter. Chamados pelo Coração do Mundo. Jarinu: Pentagrama Publicações, 2015.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
SALOMÓ, Eduard Berga. O Catarismo na Tradição Espiritual do Ocidente: uma aproximação ao pensamento cátaro. São Paulo: Publicações Civitas Solis, 2018.
