Egy különös élmény 3. rész: A szerveim és én – egy közös kaland

Egy betegségből való kigyógyulás, amit az orvosok nem tudtak meggyógyítani

Egy különös élmény 3. rész: A szerveim és én – egy közös kaland

Mindig kedveltem a kalandokat. Annyi izgalmas élményt nyújtanak! Aztán jött egy különleges kaland…

Hosszadalmas, krónikus betegségben szenvedtem, ami már az életemet kezdte fenyegetni. Az orvosok a legnagyobb türelemmel próbálták gyógyítani a betegséget, de sajnos nem jártak sikerrel. Így aztán alternatív gyógyítókhoz fordultam segítségért, sokan mindenféle tanácsokkal szolgáltak, amit örömmel meg is hallgattam. A gyógyulás érdekében sok különböző dolgot kipróbáltam – még különlegeseket is. Néhány könyv azt ajánlotta, hogy változtassam meg az életemet, hogy ezáltal a betegség mögött rejtőző lélektani probléma megoldódjon. Szerettem volna meggyógyulni. Azonban semmit sem találtam, ami változtatott volna a helyzetemen.

Végül az orvosom elvesztette a türelmét és azt mondta, hogy ha nem távolíttatom el az érintett szervemet, akkor nem tudja garantálni az életemet és nem volt hajlandó folytatni a kezelésemet. Ide jutottam. Minden „tudás” hiábavaló volt, még az alternatív gyógyítás kíméletesebb módszerei is, vagy az én odafigyelésem, hogy megértsem, miféle személyes lelki háttere lehet a betegségemnek.

A kórházban kijelölték a műtét időpontját. Nem tudtam azonban belenyugodni, hogy valami, ami rezgés útján nyilvánvalóan segítséget kér, eltávolításra kerüljön a testemből. Valamiféle empátiát éreztem a saját lényem iránt. Nehéz volt elképzelni, hogy az elkövetkező éveim során orvosi kezelésre szorulok majd. Arra vágytam, hogy valóban meggyógyuljak. Ehhez a ponthoz érve egy váratlan elhatározásra jutottam:

Lemondtam a műtétet és csendes monológba kezdtem a testemben lévő szervemmel. Ilyesmiket ismételgettem neki:

„Kedves szervem, te a testem része vagy. Noha te és én nem vagyunk jól én olyannak akarlak elfogadni és úgy akarlak értékelni, amilyen vagy. Maradjunk együtt, bármi lesz is. Én örömmel elfogadok bármit. Legyen úgy, ahogy te akarod és ha mondani akarsz nekem valamit, akkor szívesen meghallgatlak.”

Ettől fogva úgy folytattam az életemet, mintha nem lennék beteg. Mivel úgy éreztem, hogy helyesen járok el az állapotomat illetően. Újfajta egyensúly alakult ki az életemben. Legnagyobb meglepetésemre egy évvel később tünetmentessé váltam és azóta is az vagyok. Ennek már 15 éve. Számomra ez egy valóban kalandos élmény. Micsoda hatalmas teremtőképesség lehetősége nyugszik bennünk, emberekben!

Print Friendly, PDF & Email

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: január 16, 2020
Szerző: Claudia Doehring (Germany)
Fénykép: Jadwiga Muzynska

Illusztráció: