Mi van a Harry Potter könyvekben, ami annyira tetszik az embereknek? Talán a kalandvágy, vagy a rejtélyesség, a hősiesség, a gyakran halálmegvető bátorság, vagy a borotvaélen való táncolás? Esetleg a minden sarkon leselkedő emberfeletti veszélyek? Vagy Harry Potter kalandjai lehetőséget kínálnak arra, hogy a saját sötét tükörképünkre vessünk egy pillantást, amit az ember általában igyekszik elkerülni? Ebben a cikkben a történetet, a gonosszal való találkozásra összpontosítva, megpróbáljuk a tudat és a tudatalatti határterületivel kapcsolatba hozni.
Harry Potter egy varázslócsaládban született. A szülei meghaltak, amikor a leghatalmasabb mágus, Lord Voldemort megpróbálta megölni Harryt, a szülők pedig az útjába álltak. Harryt ezután 15 hónapos korában gyámszülőknél helyezték el. A fiú idegenként nőtt fel a hétköznapi élet világában. Néha kitört belőle a varázslóképessége. Egy állatkerti látogatás alkalmával így került kapcsolatba egy kígyóval – és a legnagyobb meglepetésére a terrárium vastag üvegfala eltűnt és a kígyó kiszabadult. A hét könyv tele van mély jelképrendszerekkel.
Roxfort – a belső terület
Harry tizenegy éves korában kerül a Roxfortba, a varázsló- és boszorkányképző iskolába. A gyámszülőket zavarba ejti az, hogy ismeretlen erők hatolnak be durván a normális világukba. A Roxfortba történő utazás egy varázsexpresszel történik, ami a King’s Cross pályaudvar rejtett vágányáról indul – az emberben lévő királyi származás most utazásra indul egy belső átalakulás felé. Harry az az agyagedény (potter=fazekas), aki a hét év során egy új „edénnyé” alakul át, azaz egy újfajta belső állapotra tesz szert.
A Roxfortban, a kastélyban és annak környékén barátokkal, tanárokkal és ellenfelekkel találkozik, az ismeretlennek egy egész panoptikumával, varázserejű lényekkel és dolgokkal, amelyek fokozatosan ismertté válnak a számára. Mindenekelőtt Dumbledore-ral, az iskola igazgatójával, akinek a neve azt jelenti dongó, azaz egy olyan lény, aki a virágokat beporozza. Aztán ott van Minerva McGalagony, aki Transzfigurációt tanít. Vagyis átalakulástant.
Barátok és ellenségek – az ember számos tulajdonsága
Harry legközelebbi barátai, Hermione és Ron. A Hermione név a hermetikus bölcsességre utal, a rejtett belső tudásra, amit fel lehet tárni. Ehhez a világos gondolkodás a szükséges eszköz. Ron az odaadásával, hűségével, ingatagságával, bátorságával, féltékenységével, törekvésével és végül a teljes áldozatkészségével a szív egész színterét jelképezi. Harry, a hős pedig nem más, mint a tudat, amelyik követi az önismeret útját és átalakítja a belső látképét. Az összes szereplő, aki megjelenik és végül kapcsolatba kerül vele, mind az ő saját nézetei, tulajdonságai, melyek az ember oly hatalmas és talányos mikrokozmoszában találhatóak.
Harry elég bátor ahhoz, hogy megnyissa a belső világát. Születésétől kezdve erre rendeltetett. Mindebben egy olyan háttér játszik szerepet, ami nincs kifejezetten megnevezve: ez az ember legbelső központja, az elképzelések forrása, annak a bátorságnak a forrása, aminek az alapján Harry cselekszik, a varázserő, amiből a varázsló megszületik. Minden embernek az a feladata, hogy ráhangolódjon a szellemi központjára és kifejezésre juttassa azt.
Minden szereplőnek, akik bemutatásra kerülnek a könyvben, megvan a sötét oldala. Draco Malfoy különleges szerepet játszik a sötétség színterén. Ő az a sárkányfejű erő, aki a gonoszságban (mal) lévő hitet (foy) jelképezi. Harrynak az a feladata, hogy amennyire csak lehetséges, fokozatosan integrálja és átalakítsa az önmagában/benne? lévő erőket.
Az úgynevezett tüske, ami kierőszakolja az átalakulást, Voldemort. Kezdetben még alakja sincs és csak árnyként van jelen. Ám amikor egy személy fejleszti a belső képességét, a gonosz is vele növekszik. Ez a gonosz a tudatalatti sötétségből ered, és kénytelen megjelenni a szellemi úton. Az ember nagysága a legmélyebben fekvő lényében van elrejtve. Az ember énje árnyként épül e köré, és ez különösen akkor igaz, amikor magának követeli a belső nagyságot. A Voldemort név magában rejti az önző akaratot és a halált. Voldemort Lucifer egyik cimborája.
Roxfort varázslatos kastélya, páratlan módon, az ember oly rejtélyes, összetett lényének a jelképe. Vannak benne csapdák, tornyok, varázslatos ajtók és szobák, álomszerű termek, mélységes pince és egy csomó lény, amit csak a legvadabb képzelet képes megragadni. Mind állandó átalakulásban van és meglepő oldalakat fed föl. A tudat a varázskastélynak csak egy apró részét képezi és mégis neki kell feltérképeznie és egyre inkább feldolgoznia az egészet. Harry útja az utolsó kötetben éri el a csúcspontot, a Roxfortért, az emberért vívott csatában. A tét mindent vagy semmit.
A filozófusok köve és a titkok kamrája
Az első kötet címe Harry Potter és a filozófusok köve, már érzékelteti a történet fő mondanivalóját: az átalakulás lehetőségét és szükségszerűségét. Az alkímiában a filozófusok köve az örök élet és az örök bölcsesség legfontosabb szimbóluma, az ember isteni lényegéhez vezető átalakulás ereje. Tehát mondhatnánk, hogy a Harry Potter könyvekben egy opus magnum, az alkímia Nagy Műve van készülőben. Világos, hogy Voldemort a filozófusok kövét magának szeretné megszerezni. Az én, amivel naponta találkozunk, valójában az ember sötét oldala, ha arra törekszünk, hogy felemelkedjünk és világos lénnyé változtassuk magunkat.
A második kötetben Harry belép a Titkok Kamrájába. Ezt a kamrát a Roxfort egyik alapítója hozta létre, amikor a kastély épült „1000 évvel ezelőtt”. Csak a mítoszok képesek pontosan meghatározni az ember mélységeinek a dimenzióit. Ha az ember nem vállalja az egészért való felelősségének a ráeső részét, akkor létének szakadékai megnyílnak az énközpontúsága, az legbelső központtól való elválasztottsága által. Ebből adódóan az én halálos igyekezettel azon munkálkodik, hogy övé legyen a vezető szerep. Embertelen arrogancia és ridegség kíséri az egót. Ezt jelképezi a baziliszkusz története, a kígyóé, ami már a közvetlen pillantásával is öl.
Hermione vezeti Harryt a helyes útra. A titkok kamrájában Harry találkozik a fiatal Voldemorttal, akit gyerekkorában és az iskolai évei alatt még Tom Riddle-nek hívtak (a magyar változatban Tom Denem). Harrynak semmi esélye se lenne a baziliszkusz ellen, de Dumbledore főnixmadara a segítségére siet. A bátorságnak megvan az a varázslatos hatóereje, hogy emberfeletti erőket képes magához vonzani segítségül.
A főnix aztán megvakítja a kígyót. Itt a paradicsomi mítosszal való párhuzammal találkozhatunk, ami azt mondja, hogy amikor eljön az idő, Krisztus el fogja taposni az emberben lévő kígyó fejét.
Hogyan került Harry a titkok kamrájába? Tom Denem, az ego fiatal nézete, Harry női oldalához találta meg a hozzáférést Ginnyn keresztül, aki szereti Harryt. A lélek női oldala a befogadó rész, ami sok minden számára megnyílik. Még a paradicsomi történetben is a női nézet az a kapu, amelyen keresztül azok az erők, amelyek el akarják választani az embert a legbelső lényétől, behatolnak, hogy uralkodjanak az ember tudatán.
Mi tehát a jó? És mi a gonosz?
(folytatjuk)
