Részlet a Rózsakereszt Alapítvány internetes videoanyagából, a „Rózsakereszt Krisztián és a Fama Fraternitatis” című sorozatból, mely a youtube-on megtalálható.
A színhely Damaszkusz a XVI. században.
D (arab): Ön kicsoda?
RK: Az én nevem Rózsakereszt Krisztián.
D: Nem érzi jól magát?
RK: Ó, de igen. Éppen most látogattam meg az önök nagy mesterének Ibn al-‘Arabi-nak a sírját.
D: Nem néz ki valami jól. (Egészen elzöldült az arca.)
RK: Igaza van. Már megint nem vagyok egészen önmagam.
E (arab): Tessék, barátom. Igyon egy csésze teát és mesélje el, hogy mi történt.
RK: Ott álltam az önök nagy tanítójának sírjánál… egy hihetetlen építmény… sok muzulmán is volt ott. Teljesen magamba mélyedtem.
* * * * *
RK: Aztán hirtelen… egy erő megmozdított. Valahogy önmagamon kívül kerültem… már nem én voltam… tudatában voltam önmagamnak… de egészen másképpen, mint korábban. Valami olyasmit tapasztaltam, amit azelőtt soha… egy egészen más világban voltam.
E: Barátom, talán Chidr-el találkozott. Hát persze, hiszen… a nagy mester sírjánál volt. Ibn al-‘Arabi pedig időről időre kapcsolatban állt a Chidr-el. Chidr volt az ő legjelentősebb tanítója. Igyon még egy teát és egyen egy pár falatot – aztán folytassa a történetét. Ön egy különleges személy lehet.
RK: Kivel találkoztam? Ki az a Chidr?
D: Ő az az ember, aki kinyitotta a halhatatlanok világának kapuját a mi mestereink számára. Ő az, aki átvezette őket a szellem hegyén, Qaf hegyén.
E: Chidr a Szent Szellem szolgája. Legtöbbször nem látható, de néha láthatóvá teszi magát. Nagy segítséget jelentett sok hívő számára, akik rászorultak.
RK: Kiemeltek önmagamból, egy másik világba, amivel már találkoztam korábban, de… sohasem ennyire részletekbe menően. Úgy éreztem, mintha kézen fogva vezetnének. Láthattam az okát mindazoknak a dolgoknak, amik idelenn történnek… Vannak olyan szférák, amelyek tele vannak élettel, magasabb rendű életterületek. És alacsonyabbak… sőt, sötétek is…
* * * * *
E: Kedves barátom, Chidr volt az, aki kézen fogva vezette önt.
RK: A felsőbb életterületeken voltam… szerettem volna ott maradni, de ez nem volt lehetséges. Még nem voltam teljesen felkészülve rá. Láttam valamit, tisztábban mint azelőtt. Az embernek sokkal nagyobb feladata van, mint ahogy azt mi gondolnánk. Azután hirtelen megint Ibn Arabi sírja előtt álltam.
D: Még a végén muzulmánná válik.
RK: Nem, azt nem hiszem, de rájöttem, hogy önöknek vannak olyan mestereik, akiktől tanulhatnék. Én keresztény vagyok és az is maradok, de most már tudom, hogy önöknek vannak olyan mestereik, akik meg akarnak tanítani nekem valamit.
D: Ibn Arabi azt írja, hogy ő rendelkezett Chidr öltözékével, vagyis egy halhatatlan testtel.
RK: Nem voltam képes mindent megérteni, amit láttam…, de a szívem szélesebbre tárult, mint valaha. Tudom, hogy az ember képes a szívével látni. Lehetséges egy egészen más látásmód és megértés.
E: Akkor nem hiába jött ide.
RK: Más dologra is rájöttem. A lélek magasabb rendű életterületein az iszlám és a kereszténység között nem áll fenn semmiféle harc. A különböző utak ott találkoznak egymással. Alapvető kapcsolatban állnak egymással. Nekünk azonban mégis be kell járnunk ezeket az utakat…
D: Önt elhívták, barátom. Chidr ajtót nyitott az ön számára. Chidr – azaz Illés, a halhatatlan, aki ivott az élő vízből, és másokat is elvezet (ugyanahhoz) a forráshoz.
E: Azt mondják, hogy a vallások olyanok, mint egy mező virágai.
RK: Ez egy csodálatosan szép kép. Ezt azonban nem mondhattam volna el odahaza.
D: Isten királysága élő vízből áll. Aminek segítségével a lélek mindig új testben képes megjelenni.
RK: Igen, mi is úgy hisszük, hogy az ember újjászülethet víztől és szellemtől.
E: Ez az a gyógyszer, amiről a mestereink is beszélnek.
RK: Hol találhatom meg őket?
D: Itt, Damaszkusz zajos városában, semmiképpen. Van egy hely, ahol csend van. Az út ehhez a helyhez a sivatagon át vezet. Mi segíthetünk önnek.
E: Isten legyen önnel. Inshallah.
