A lélekkel való belső párbeszéd átalakít minket.
A „te” és „én” kettőssége eltűnik.
Az „én” egybeolvad a „te”-vel, a Logosszal,
és átalakul a Logosz, a „te” által.
A Logosz tudatossága megnyilvánul.
A Logosz szeretet,
ami mágnesként vonz, megtart és formál minket,
Képmást és mintát nyújt– az imago Dei-t,
mint egy kötelet, amivel, fölhúz, megvéd és biztonságban tart minket.
A Logosz az Ige,
az őserő, a felsőbbrendű energia,
ami felfrissít minket.
A Logosz édes táplálék a lélek számára.
És a lelket ragyogó ruhába öltözteti.
A lélek a Logoszhoz fordul,
a Kezdet Igéjével való párbeszédből táplálkozik,
és a Kezdet Igéjévé alakul át.
A Kezdet Igéjében, a Logoszban az „én” elhamvad,
mint egy főnix.
A lélek pedig újra és újra újjászületik.
Én és te egyesülünk.
És felolvadunk a párbeszédben.
Én és te átalakulunk a Logosszal való párbeszédben.
A párbeszéd az elkülönülés és az egyesülés körkörös folyamata.
Solve et coagula!
Én és te,
lélek és Logosz,
isteni bölcsesség és isteni szeretet a Logoszban,
párbeszédet folytatunk,
az élettel való
folyamatos kölcsönhatásban.
_______________
*: A dialogos ógörög eredetű szó, jelentése dialógus, párbeszéd (két vagy több fél kölcsönös beszélgetése). Két részből áll:
- dia-: jelentése „keresztül”, „át” vagy „között”.
- logos: jelentése „szó”, „beszéd”, „értelem” vagy „ige”. A Logosz gnosztikus értelemben: a világmindenség Atyja, mindennek az Atyja.
