Egy egoncentrikus tudat számára a konfliktus hiánya lehetetlen.
A másokkal való együttélés során rendszeresen akaratok ütközésével szembesülünk – néha azért, mert az érdekeink különböznek, néha meg azért, mert ugyanazért a dologért küzdünk – és ilyenkor mindig egy bizonyos feszültség van jelen.
Az énközpontú tudat arra törekszik, ami a legjobb a számára, és ennek következtében gyakran összetűzésben találja magát másokkal. Ez nem tudatos, automatikus viselkedés.
Az üresség buddhista fogalma segíthet fényt vetni erre. Az üresség azt jelenti, hogy a dolgok nélkülözik a benső létezést – vagyis nem léteznek önálló, minden mástól elkülönült entitásként. De ez nem jelenti azt, hogy az üresség egyenlő a semmivel. Amikor ürességről beszélünk, azt értjük alatta, hogy valami mentes valamitől.
Vegyük például a fát. Mondhatjuk azt, hogy a fa nélkülözi a fényt, ha napfényben fürdik? Mondhatjuk, hogy nélkülözi a levegőt, ami körülveszi? Nélkülözi-e a talajt, az ásványokat és az esővizet, ami élteti? Nélkülözhet-e a fa valamit abból, ami körülötte van, ha magának a kozmosznak egy mindennel szoros összefüggésben álló kifejeződése?
Akkor mit nélkülöz a fa?
Nincs benne különálló, minden mástól független létezés.
Hasonló módon, egy személy és annak belső világa – gondolatai, érzései, vágyai és cselekedetei – sem léteznek függetlenül. Az emberek mégis azt hiszik, hogy önálló léttel rendelkeznek, és mentális korlátot emelnek maguk és mások, valamint a körülöttük lévő dolgok közé.
Az egocentrikus, énközponttú tudat a gyökere ennek az elkülönültségnek és az ebből következő előítéleteinknek, beidegződéseinkenk és automatikus szokásainknak, amelyek számtalan belső és külső viszályhoz vezetnek.
Pedig az egónak nincs saját léte. Ezért mondja Krishnamurti, hogy nincs megfigyelő a megfigyelt dolgon kívül, nincs gondolkodó a gondolaton kívül. Amikor például elkerülünk egy érzést, ami zavart okoz nekünk, akkor maszkot húzunk magunkra, arra, akik valójában vagyunk – és elmenekülünk az önismeret elől.
Amit mi nyugalomnak nevezünk, az csak néhány pillanatnyi vagy órányi pihenés. Az ellentétes erők – nyugtalanság, aggodalom és félelem – napi küzdelme hajt minket, amit az egocentrikus tudat elkülönültsége okoz.
De lehetséges-e a tartós béke?
Ahogy Dzongsar Khyentse írja a What Makes You Not a Buddhist [Miért nem vagy budhista?] című könyvében, amikor megértjük és megtapasztaljuk az ürességet, továbbra is értékeljük mindazt, ami létezni látszik — de már nem ragaszkodunk az illúziókhoz úgy, mintha azok valóságosak lennének. Tekintetünk áthatol a látszatokon, és felismerjük, hogy ezek elsősorban az én teremtményei. Az élet még megindíthat minket — érezhetünk szomorúságot, haragot vagy szenvedélyt — de lassan felhagyunk azzal, hogy külső megerősítést keressünk az énképünkhöz, és felhagyunk a soha el nem jövő boldogság szüntelen keresésével.
Az élettapasztalatokon – valamint ebből a szüntelen küzdelemből eredő kimerültségen keresztül – kezdjük belátni, hogy valódi lényünk, mint a sivatagban lévő kút, ahogy Exupéry utal rá, a béke leheletét nyújtja nekünk, amikor feladjuk a külső harcot.
A valódi lét áthatol az elválasztottság falain és az én illúzióin.
Mert a valódi lét számára nincsenek határok: számára minden létező Egy.
Ily módon elkezdhetjük lebontani az elválasztottság korlátait a szívünkben, és személytelen, küzdelemmentes választásokat tehetünk – még a nehézséggel és konfliktussal szemben is – elfogadva egy új életvitelt. S így mindegyikünk, az útja során, tartós békére lelhet – nem az időben, hanem az élő jelenben, abban a pillanatban, mikor az örökkévalóság megérinti a szívünket.
Melyik utat kövessük?
Képzeljük el a samsara kerekét: a külső peremen a konfliktusok elkerülhetetlenek az állandóság hiánya miatt – de ahogy a középpont felé haladunk, a küllők mentén (mint egy belső úton), a feszültségek csökkennek, mígnem a legmélyebb ponton a konfliktus megszűnik az egocentrikus tudat önmaga által alkotott kettős természetének felismerése által.
Csak a kozmikus kerék közepe mozdulatlan: az üresség az, ami a kereket mozgatja.
A középpont a mozdulatlan mozgató, a mozgás tengelye – minden tőle függ, holott nem vesz részt a forgásban. Csend a zaj közepette, jelenlét az áramlás közepette.
A kerék az élet maga. De nekünk merre kellene mennünk?
Maradjunk a peremen, együtt forogva a világ feszültségeivel, vagy térjünk vissza a középponthoz– ahol a béke honol, ahol a Lét egész, szabad és osztatlan?
Hivatkozások:
Khyentse, D. What Makes You Not a Buddhist [Mitől nem vagy buddhista] [e-book]. Translated by Ana Cristina Lopes. São Paulo: Editora Lúcida Letra, 2021. Originally published as What Makes You Not a Buddhist by Shambhala Publications, Boston, 2007
Krishnamurti, J. On Conflict [A konfliktusról] [e-book]. 1st ed. New York: HarperCollins e-books, 2013. EPUB Edition. ISBN 9780062312600
Rijckenborgh, J., de Petri, C. The Chinese Gnosis: A Commentary on the Tao Te Ching by Lao Tzu, Jarinu, SP: Lectorium Rosicrucianum, 2006
[Magyar könyv: J. van Rijckenborgh – C. de Petri: A kínai Gnózis, Magyarázatok Lao-Ce Tao Te King-jéhez]
