Születésünktől fogva rabok vagyunk
Mindannyian egy olyan testbe születtünk, amelyik szabadságra vágyik. Többnyire nem voltunk tudatában ennek a ténynek, de ha mélyen önmagunkba nézünk választ keresve, akkor találunk rá apró bizonyítékokat egész életünkben. Az öröm és a boldogság várakozásteli percei hirtelen kétségbeesésbe, szomorúságba, csalódottságba fordulnak, amikor a dolgok nem úgy alakultak, ahogy elterveztük, amikor hirtelen az elvárásaink nem teljesültek többé. Amikor fel akartuk adni vagy újra akartuk kezdeni. Amikor azt kérdeztük „Miért?”, „Mi történik?”. Vagy ellenkezőleg – bánatosak, nyugtalanok és örömtelenek voltunk, aztán hirtelen valahonnan megjelent az öröm apró szikrája, teljesen függetlenül azoktól a körülményektől, amelyekben az adott pillanatban éppen voltunk. Megint csak felmerül a kérdés „Miért?”, „Mi történik?”. De az élet megy tovább, visszatér az úgynevezett normális mederbe és mi élünk tovább. Ez sokszor megtörténik az életünk során és az élet maga annyira elsöprő, boldog vagy szomorú, hogy hamarosan megfeledkezünk róluk, ezekről az apró jelekről. De tényleg elfelejtjük?
Lehetséges, hogy ezek visszatérnek, hacsak egy rövid időre is, így vagy úgy, emlékeztetőként? Arra emlékeztetve, hogy rossz úton járunk, rossz irányba tartunk, hogy van egy másik út is? És a betegség is lehet figyelmeztető, amikor a tétlenség hosszabb-rövidebb időszakai lehetőséget nyújtanak arra (ha képesek vagyunk kihasználni), hogy elgondolkodjunk az életünkön, gyakran nagyobb mértékben. Vajon mindezek a tapasztalatok egy másfajta létállapotra emlékeztetnek minket, egy olyan állapotra, ami áthatja jelenlegi valóságunkat? Ennek eredményeként úgy érezhetjük, arra emlékeztetnek minket, hogy foglyok vagyunk ebben a világban, a saját világunkban, önmagunkban. Betokosodtunk egy olyan valóságba, amelybe beleszülettünk, amit mi teremtettünk, mi építettünk fel az életünk során? Lehet, hogy van másik út is? Ahogy az élet megy tovább, ahogy a dolgok egyre lehangolóbbá válnak körülöttünk, némi reménnyel egyre határozottabban, egyre gyakrabban kezdjük feltenni magunknak ezt a kérdést.
Van másik út? Talán kezdjük észrevenni mennyire bezárkóztunk, ezek az apró jelek, egy másfajta valóság jelei időről időre emlékeztetnek rá. Kezdünk nem csak az apró jelekre vágyni, hanem arra is, amit képviselnek, aminek a keresésére sarkallnak minket. Hogy van egy kiút, egy másik lehetőség, egy másfajta életszemlélet, belülről és kívülről is. A hozzáállásunk, az érzéseink, a gondolataink terén. A világunkat illetően, valamint azt is, amit teszünk vele. Van egy „menekülési út”, itt bennünk, a jelenlegi életünkben. Kivezető út egy egészen más valóságba, egy isteni valóságba, ami csak a vágyakozásunk által nyílhat meg és érhető el. Valami teljesen más iránt való vágyakozásunkkal. Ez a vágyakozás mindannyiunkban ott van, mélyen elrejtve, csak vár.
Nézz önmagadba.
Keresd, amikor készen állsz rá, és meg fogod találni!
