Hallod? Hallod a hívást? Úgy tűnhet, mintha álomból ébresztene, pedig nem alszol, teljesen ébren vagy.
Dél van és itt vagy, teljesen belemerülve a tevékenységedbe, az életedbe, intézed a dolgokat, ahogy általában szoktad. De valami, valaki hívott, szólított téged, egy pillanatra megváltoztatta a gondolkodásodat. Nézz csak körül, nem ugyanolyan minden, éppoly valóságos, mint mindig? Miért kellene felébredned? Talán nevetségesnek tartod a gondolatot, ne is törődj vele – vagy talán mégis hallgass rá.
Mostanában mindannyian olyan elfoglaltak vagyunk, annyira leköt minket az életünk, a tevékenységünk. Aligha akad akár egy pillanat is gondolkodni, mérlegelni, határozni bármi másról, mint amivel foglalkozunk. Tehát az olyan gondolatok, hogy a dolgok nem azok, mint aminek tűnnek, valahogy furcsán hangzanak, határozottan különösnek, bizonyára nem a saját mentalitásunkból erednek. Kizárt, hogy így legyen.
Akkor honnan jöttek ezek a futó gondolatok? Ki vagy mi sugallja azt, hogy az élet, ahogy mi tapasztaljuk, nem lehet valóságos? Azt sugallja, hogy létezhet egy másik valóság, a dolgok másfajta érzékelése. Egy olyan valóság, ami talán nem ebből a világból való. Hol? Mikor? Hogyan? Miért nem itt és most, ahol éppen állsz, ahol élsz, ahol vagy?
Ébredj! Most! Nézz körül. Merj belegondolni, hogy amit valóságnak nevezel, az nem lehet az egész élet. Őrizd meg ezt a gondolatot a napod során és nézd meg, hogy hová vezet téged.
Ébredj, ébredj – ez nem a valóság!
