1. Bejegyzés
Jelenleg semmi sem működik.
Csak a madarak merészkednek
bele ebbe a néma képbe.
Ez lenne hát a csend?
Itt az ideje, mondja a Föld
egy kicsit elcsendesedni,
hogy egy pillanatra megérezhesd
a fonalakat, melyek összekötnek minket:
a kozmikus mozgások zenéjét,
az ég apró hangjait,
a senkihez sem tartozó rózsát,
a levegő lényeinek örökös nyüzsgését.
Minden leállt,
hogy mindez érvényesülhessen.
30. Bejegyzés
Biciklizés Antonio Vivaldival.
Nem tudom többé megkülönböztetni
a fülhallgatós madarakat a valódiaktól.
Bár a nap szürke, és csak a pocsolyák fénylenek,
ki mondhatja azt, hogy ez nem tavasz.
Pedálozok az idő rövidzárlatában,
és hamarosan összeáll a harmónia
a külső és belső hangok együtthatásából,
valamint a kusza gondolatokból,
melyek úgy tekergőznek, mint a jázmin és a lonc.
A sárga kergeti a vöröset, a vörös a zöldet,
bele a lilába, majd az ég szürkeségébe…
35. Bejegyzés
Szeretem a nap minden pillanatát.
Ők ártatlan tanúi a fénynek, belőlük áll a tested.
Ha valami nem volna helyénvaló, azon lennék,
hogy rögtön helyrehozzam, és visszatérítsem a helyes mederbe.
Folyamatos az áramlás, de egy pillanatra
kő kerül a víz útjába.
Az ember megáll egy pillanatra álmodozni,
aztán visszatér újabb álmokat szőve, újabb jeleneteket alkotva
a megszokott fa alá.
Minden történet jól végződik
egy napon.
És akkor mondjuk: a fény elér mindenhová,
és minden egyes dolgot beborít.
Nevén nevezve mindet.
