Megnyugtató érzés éjszaka vonattal utazni keresztül a vidéken.
A hosszan elnyúló falusi tájak oly nyugalmas és kellemes látványt nyújtanak.
Csak a távoli házak ablakának fényei keltenek otthonos érzést a tájban. Helyenként megjelenik egy halvány utcai lámpa. Aztán ismét sötét tájak, amelyben megpróbálom megtalálni az utat önmagamhoz. Csak a távoli horizonton látok egy világosabb fénycsíkot, ami kettéosztja az eget és a földet, míg aztán az is el nem tűnik.
A megnyugtató sötétséggel való belső összehangolódás elvezet önmagamhoz. Vajon önmagamban is képes vagyok megkülönböztetni a világosságot és a sötétséget? Vajon sikerülni fog? Most semmiféle külső dolog nincs, ami ezt megakadályozhatná.
A vonat állandó, egyenletes, kattogó hangja nyomán, ahogy a síneken halad, nyugalmas, ellazult állapotba merülök, elmélkedni kezdek.
Hová vezet az utam ebben a pillanatban?
A külső sötétség lehetővé teszi a számomra, hogy könnyebben befelé irányuljak. Azt figyelem önmagamban, hogy a haladó vonat folyamatos hangja milyen hatást kelt bennem. Nyugalmat, ellazulást, nyitottságot és teljességet az iránt, ami még ezután vár rám.
Nem könnyű méltányosan bánni ennek az ajándékba kapott életnek minden órájával.
Én azonban most megpróbálom, önmagamhoz közeledve, függetleníteni magam életem utazásának külső állomásaitól. Egy ilyen elmélkedési lehetőség az életben olyan, mint egy oázis, és a legbenső lényemben kérdések merülnek föl.
Vajon a szerint az igazság szerint élek, amire a szívem annyira vágyik?
Tudom, hogy amikor a szívem vágya szerint való kérdések merülnek föl bennem, akkor válasz érkezik rá a belső lényemből. Mert a szív sürgető kérdései ott mindig válaszra találnak, és az életem következő lépése feltárul előttem.
Amikor megvizsgálom a kapott választ, akkor tudom, hogy az milyen forrásból származik. Egy olyan forrásból, ami a belső Embert erősíti meg, vagy egy olyan erőből, ami a külső, felszíni ember énjének törekvéseit táplálja. Egy újfajta tudatállapot felé vezető út nyílik meg előttem.
Ebben felismerem lényem pillanatnyi állapotát. Talán tettem egy apró lépést az Igazság felé vezető úton, amit tovább fogok követni…
