Ahogy a kereszténység kezdett kialakulni Írországban, a napszimbólum Krisztussal és az ő keresztjével azonosult.
A kelta nép lelkének szellemi fejlődése – 10. rész
(vissza a 9. részhez)
Amikor az ember Írországba utazik, számos nagykereszttel találkozhat az útja során. Ezeket nem sírkeresztnek szánták, hanem Krisztusnak és az Új- illetve Ótestamentum bizonyos személyiségeinek, valamint a négy evangelistának állították. Ezek mind egy kör alakú fallal körülvett kolostorhoz tartoztak. A Krisztus kereszt általában a keleti oldalon állt, amit a napfelkeltéhez hasonlítottak. Néha írott szöveg is volt rajta, de alkalomadtán arra kérték az embereket, hogy ahhoz a személyhez imádkozzanak, aki a követ állította.
A keresztény kor előtti keresztek hasonlítanak a korai kereszténység keresztjeire. Ez azért van, mert a misztikus vallásosságból a kereszténységbe való átmenet fokozatosan történt. Az ősi mítoszokat a keresztény misztériumok váltották fel vagy gazdagították. Az ősi misztikus ember érezte a kozmosszal való kapcsolatát. Hiszen a megalitikus és kelta időkben a napot az istenek kozmikus központjának tartották. A napból áradt a Logosz teremtő ereje, ami mindennek életet adott.
A keresztek díszítései négy csoportba oszthatók, melyek a négy elemmel kapcsolatosak.
- geometrikus díszítések
- virágok és növények
- állatok
- és emberek
A sárkány állati eleme az ember alsóbb, ösztönéletét mutatja, amit le kell győznie. Az Eddában, az északi mitológiában ezt Fenris farkas képviseli, aki Lokitól, Lucifer megtestesítőjétől származik, és beárnyékolja az ember útját. Fenris farkas mindig elnyeli a fényt, miközben teljes mértékben tevékeny! Olyan, mint a hazug farkas, amit le kell győzni! A sárkánynak ugyanez a szerepe és Killamery sárkánykígyós keresztjén a sárkány a napközpontra csap le. A sárkány a világosság ellensége és „napdémonnak” is nevezik.
Killamery sárkánykígyós keresztje
Ahogy a kereszténység kezdett kialakulni Írországban, a napszimbólum Krisztussal és az ő keresztjével azonosult. Az ír keresztény időkben sok felállított követ, amit menhireknek neveztek, keresztény motívumokkal bővítettek. A kőbe vésett jelek ily módon nem csak díszítésül szolgálnak, hanem azokra a keresztény életerőkre utalnak, melyek hatással vannak az emberre és a földre egyaránt.
Gallen domborműves keresztje
Gallen domborműves keresztjén a napot szvasztikaként * ábrázolják, mely körül négy sárkány tekergőzik és a négy fejre támadnak. A fej a gondolkodás jelképe, így ez azt ábrázolja, hogy a sötét erők megtámadják az emberi tudatot. Az alul lévő emberalak teljes megadással emeli fel a kezeit, azt gondolván, hogy bátran szembenéz ezzel a fenyegetéssel.
A kereszt közepe szinte mindig Krisztus, akit gyakran jelképeznek a nappal. Olyan ő, mint a Világ Világossága. Egy régi mondás szerint:
Az egész világ fényleni kezdett, amikor Isten Fia eljött a földre.
A kelták, e szerint, Krisztust Mennyei Királynak tekintették, aki fényét kiárasztja a földre. Ezeken a kereszteken a napkorong helyén már egy gyűrű látható. Ez a gyűrű Krisztus világosságerejének a kiáradásával hozható kapcsolatba.
A nagykeresztek három titkot is rejtenek, amit a figyelmes néző képes felismerni:
Először is azt, hogy a kereszt a földből nő ki. Az ősi indiai kor médiumai egy keresztet láttak a föld mélyén, melyen egy androgün alak függött. Jobb kezében a nap, bal kezében a hold, a teste többi részén pedig a tengerek és a földek vannak. A tisztánlátó szem ebben a látomásban látta, hogyan vár a föld a Krisztus-misztériumra és hogyan válik egyszerű formából egy új életté. A kereszt ezáltal nem csak a halál jelképe, hanem az új életé is.
Másodszor a kereszt mögött a napkorong fejlődését látjuk. Amikor Krisztus a földre született, az ember új fejlődésbe kezdett: az ember képes befogadni Krisztus fényét és ezáltal képes megváltozni. Ugyan hosszú út áll előtte, de a kezdet megtörtént. A kerek korong a kereszten Krisztust a földi ember Naptestvéreként jelképezi.
Harmadszor a kereszten lévő napkorongok átlátszó napgyűrűkké váltak. A nagykeresztek tehát megmutatnak valamit abból, hogy az ír bölcsek mennyire mélyen ismerték a földi fejlődés titkait! Amikor felvesszük a Krisztus impulzust, megváltozunk: valami az éteri testünkből nem tűnik el, amikor meghalunk. Az éteri testnek ezek a részei halhatatlanok és ezek az erők beleáradnak az univerzumba. Ily módon egy egyre nagyobb szellemi gömb alakul ki a föld körül, élő éteri testként. Ez a jelentése a nagykereszt körül látható „átlátszó” gyűrűnek! Az ír bölcsek így fejezik ki, hogy mennyire beleláttak az emberi fejlődés jövőjébe és ez még a nagykereszteken is látható!
Ez ugyanakkor rávilágít arra a négy csomópontra, amit gyakran látunk az ír kereszteken ábrázolva, és amelyek domináns szerepet játszanak. A négy pont a négy étererőre utal: a hőre, fényre, kémiai éterre és életéterre, azaz a tűz, a levegő, a víz és a föld négy elemére vonatkozóan. Az étertest a lélek tevékenységeivel kapcsolatos. Így az akarat a hőéterben, az érzés a életéterben, a gondolati élet a kémiai éterben vagy tonális éterben, a belső gondolkodás pedig az életéterben fejeződik ki. Belső gondolataink nem kifelé irányuló figyelmen alapulnak, nem a külső világ benyomásaira adott válaszok. Ez egy belső működés, ami akkor tevékeny, amikor új inspiráció születik az emberben és csak abban a tanulóban aktív, aki halad az útján. Az ember még nem tud uralkodni a gondolatai felett: azok állandóan ostromolják. Ennek az úgynevezett bűnbeeséshez van köze.
Amikor Krisztus emberi testbe költözött, a Jordánban való keresztelés során, eltörölte ezt a bukást mindenki számára, aki megnyitja magát Krisztus világosságának. Inkarnációja által megtisztította az étereket; szellemi erővel hatva át őket. A négy éteri erő, melyek megtisztultak, kifelé áradnak és fényes kört hoznak létre a föld körül. Az éteri erőket nem lehet anyagi érzékszervvel felfogni. Ezért az írek egy olyan módszert kerestek, ami pontosan érzékelteti ezt a négy erőt, azaz pontot. Ezt úgy hajtották végre, hogy a négy pontot négy lyukra cserélték a kereszt négy rúdján és a tetrádot a legkülső gyűrűbe helyezték. Természetesen az utóbbi hely a megfelelő erre, mivel az étertest végül beleömlik a világtérbe.
Ez azt bizonyítja, hogy az írek, tisztánlátó adottságaikkal különleges helyet foglalnak el a világban és olyan úttörő szerepet töltöttek be, ami a jövőben fog beteljesedni.
Ahenny keresztje
Míg az első századokban Krisztust körként ábrázolva, a nap jelképeként látjuk, a későbbi időkben emberi alakot ölt a kereszteken. Azonban sohasem halottként, hanem a halál felett diadalmaskodóként, áldó kezekkel. Ez az a nagy különbség, ami a legtöbb templomi kereszttől megkülönbözteti, melyeken csak egy holttest látható!
Durrow-i kereszt
A durrow-i kereszten a diadalmas Krisztust látjuk, bal kezében a halál keresztjével, jobb kezében az élet fájának jelképével, a druida bottal, a két spirállal. Ezen a kereszten az éteri erőket négy gombként látjuk a megfelelő helyen: az „átlátszó” gyűrűben.
Kilferonai kereszt, 11. század
Kilferona keresztjén megint csak a győztes Krisztust látjuk áldásra tárt karokkal. Áldozati vére kettős áramlatként folyik le a hosszú törzs mentén és árad szét a földön.
Patrik és Colomba keresztje
Patrick és Colomba keresztjén még valami érdekes dolgot látunk, mivel itt nem Krisztus van a középpontban, hanem hét gomb, melyek az isteni Hétszellemet ábrázolják.
Sokat jelentene a jövőre nézve, ha az ír-kelta nagykereszteket nem csupán művészi tárgyaknak tekintenénk, hanem mély szellemi jelentőségüket is felismernénk!
(folytatás a 11. részben)
_______________
Források és megjegyzés:
* [a fordító megjegyzése]: szvasztika – 卍 és 卐, a köznyelvben gyakran horogkereszt – egy egyenlő szárú kereszt, amelynek a szárai derékszögben megtörtek. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták. Jelentése Indiában, az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában (i. e. 2500-1500) jó szerencse, míg Kínában halhatatlanság volt.
[1] Jakob Streit, Sonne und Kreuz [Nap és kereszt], Freies Geistesleben, Stuttgart 1977
[2] Hans Gsänger, Irland. Insel des Abel. Die irischen Hochkreuze [Írország. Ábel szigete. Az ír nagykeresztek], Verlag Die Kommenden, 1969
