Vissza az 1. részhez
Elaine Pagels amerikai történész, aki gnosztikus könyveiről és tanulmányairól híres, feladta a teológiai leckét 1989-ben megjelent könyvével, melynek címe Ádám, Éva és a kígyó(1), ami nagyszabású vádemelésnek tekinthető a Szent Ágoston elképzelései nyomán kialakult nyugati gondolkodásmóddal szemben. Pagels asszony azt állítja, hogy korszakunk első évszázadaiban a keresztények és a zsidók a paradicsomi történetet a szabad akarat keretein belül értelmezték: az ember saját maga felel a tetteiért, mivel lehetőséget kapott a választásra és a felelősségvállalásra a jó és a rossz közötti döntést illetően.
Amikor Nagy Konstantin (273-337) felvette a kereszténységet, minden megváltozott. A keresztény püspökök, akiket korábban üldöztek, megkínoztak és kivégeztek, hirtelen adókedvezményt és ajándékokat kaptak a császári kincstárból, tekintélyt, sőt hatalmat nyertek az udvarnál. Ágoston egyházatya (354-430) ebben a légkörben állt elő a paradicsomi történet teljesen másfajta értelmezésével. Ő vezette be azt az elképzelést, hogy az emberiség Ádám bűnével elvesztette a politikai értelemben vett szabadság jogát és egy külső törvényhatalomra van ráutalva. Továbbá azt állította, hogy Ádám bűne nem az engedetlenség, ami halállal sújtotta minden leszármazottját, hanem az, hogy ez a bűn öröklődik a leszármazottaiban. Ennek eredményeként minden ember bűnös már a születésétől fogva. Különösen a szexuális élet látta ennek kárát és a nyilvános meztelenkedés elítélendő lett, mivel Ádámnak és Évának el kellett rejteni a meztelenségét. Pagels asszony szerint ez rendkívüli hatást gyakorolt a nyugati ember életére egészen a mai napig. Könyvében hivatkozik a paradicsomi történet másfajta értelmezésére is, például az ősi gnosztikusokéra, akik értelmetlennek tartották a történet szó szerinti értelmezését. Jelképesen, gyakran allegorikusan olvasták. A legradikálisabb változat az egész történetet a feje tetejére állította és a kígyó szemszögéből adta elő. E szerint, a kígyó okosabb volt a többi állatnál és kitartóan próbálta meggyőzni Ádámot és Évát arról, hogy egyenek a tudás fájáról és ne törődjenek irigy teremtőjük tilalmával. Vita folyt arról is, hogy a kígyót Krisztus megnyilvánulásának lehet-e tekinteni. Más gnosztikusok vallásos tapasztalatok jelképeként olvasták a történetet, felfedezvén (Évában) a hiteles szellemi önvalót, valamint (Ádámban) a lelket. Az The Exegesis on the Soul (2) gnosztikus szerzője Évát a megtévedt lélek vetületének tekinteti, aki a szellemi egységet keresi. Egy másik gnosztikus szerző Évát a mindenségi megnyilvánulás hátterében lévő isteni energiaként látja.
Az ortodox egyház vezetői azzal vádolták a gnosztikusokat, hogy saját bizarr fantáziáikat vetítik bele a történetbe.
Elaine Pagels olyan könyvek szerzője, mint az Élő Buddha – Élő Krisztus, A gnosztikus evangéliumok, A sátán eredete, A legfurcsább biblia, valamint legutóbbi műve, a Miért vallás. Pagels asszony beszédei rendkívül népszerűek és mindenütt vannak érdeklődői, még a jelenlegi keresztény egyház hívei között is.
Hivatkozások:
[1] Elaine Pagels, Ádám, Éva és a kígyó – Szex és politika a korai kereszténységben,
Random House Usa Inc 1989
[2] A lélek exegenézise*, The Gnostic Society library Translated by William C.
Robinson Jr. retrieved 11:44 (CET), 6 June 2021
* exegenézis: teológiai szövegértelmezés, szentírás magyarázat
