Nemrég egy vidám fiatal nővel szemben ültem a vonaton, aki nem csinált titkot abból, hogy egy demonstrációra megy. Aggodalommal töltötte el a bolygónk és a jövő generációinak jóléte.
Fontos életfeladatnak tekintette, hogy erre az aggodalomra széles körben felhívja a figyelmet. ,Ne nevezzen környezeti aktivistának, nevezzen földi teremtőnek!’ – mondta ellentmondást nem tűrő határozottsággal.
Olyan volt ez, mintha az ősi múlt hirtelen betört volna a jelenbe azon a vonatúton. Nem a német jósnő és femina universalis Hildegard von Bingen – Bingeni Szent Hildegárd (1098-1178) volt az, aki azt tartotta az ember legfontosabb feladatának, hogy a teremtés társteremtője legyen? Valóban! A bingeni jósnő azt írta Scivias* (Know the Ways) [Ismerd meg az Úr útjait] művében, hogy az ember nem önmaga miatt létezik, hanem az a feladata, hogy befejezze a teremtés munkáját. Az ember nem csak egy teremtett lény, hanem teremtő is. Teremtmény és teremtés, vagy ahogy ő mondja, a mikrokozmosz és a makrokozmosz összeolvad.
Ezzel a megközelítéssel érinti az egészség fogalmát. A ’zöld élet’ képeiben (viriditas = elevenség, virulás) megmutatja, hogy mit ért ez alatt. Az egészség nem egy állapot, elvont érték, vagy a jólét belső, illetve társadalmi érzése. Hildegárd a test és az elme közötti egység és teljesség mélyebb útját mutatja be.
A lélek az a zöldülő életerő, ami a testet növekedésre serkenti.
Ez az életerő teszi lehetővé, hogy az ember az isteni megbizatásán dolgozhasson, hogy társteremtő legyen. Ez a valódi egészség!
A zöld életerő a Zöld Szófiából, Isten nőnemű feléből, a Mindenség Anyjából vagy Természet Úrnőből árad. A teremtés folyamatának nőnemű látomásait, melyeket Hildegárd 1151-ben írt le, már régóta elvetették, mint furcsaságot. Azonban az akkori tudományból is vannak arra utaló jelek, hogy a teremtést a női erő uralta. A franciaországi Tours-ból származó szerzetes Bernard Silvestris** írt egy ismeretlen teremtéstörténetet ‘The cosmos written’ [Cosmographia] címen (1147). Silvestris többek között Platónt, Boethiust és a Corpus Hermeticumot idézte, különösen Aszklépioszt. Az első részben, melynek címe „Megacosmos”, kiderül, hogy Természet Úrnő megelégelte az anyagi káoszt és arra kéri a Szellem Úrnőjét, hogy teremtsen egy rendezettebb és szebb kozmoszt. A Szellem ekkor szétválasztja az elemeket, a tüzet, vizet, földet és levegőt; az angyalokat, csillagokat, bolygókat és szeleket. Azután ellátja a földet hegyekkel, folyókkal, növényekkel és állatokkal. Legutoljára hagyja a legfontosabbat: a mikrokozmosz teremtését.
Hildegárd után a Zöld Szófia hosszú időre ismét földalattivá vált. Figyelemre méltó, hogy a Föld kevésbé áll jól, amikor Zöld Szófiát, illetve a Mindenség Anyját száműzték a tudatból. Ez már az ősi időkben volt. Ezután jött a hiány és az éhség. Aztán a föld azzal fenyeget, hogy pusztító aszállyá válik, halott dologgá, amit az ember saját hasznára zsákmányolhat ki. Mivel azonban úgy tűnik, hogy a tudatosság széles körű felébredése növekszik, a teremtő női istennő, Földanya iránti odaadás is fokozatosan visszatér.
Íme a Hegyi Beszéd egyik boldognak mondása:
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
A szelídség (csodálatos szó!) testesíti meg a felébredt tudatot, ami megváltoztatja az élet minden nézetét a bolygónkon és a természetben egyaránt, mert a földi élet elválaszthatatlanul az ember tudatához kapcsolódik, ami látja és dolgozik rajta. Ez a föld öröklése.
A születés egy megbízatás! Felszólítás a felébredésre és a szelíddé válásra. Természetesen ezt azáltal is kimutathatja az ember, ha elmegy egy tüntetésre, de ez mindenek felett egy belső folyamat.
Aszklépiosz emberhez szóló himnuszáról ismert. Hermész azt mondja ebben:
Ezért, Aszklépiosz, az ember nagy csoda, imádásra és tiszteletre méltó lény. Hiszen isteni természetté alakul át, mintha maga is isten lenne, ismeri a démonok kategóriáját, felismerve, hogy eredete megegyezik velük, és lenézi önmagának azt a részét, amely emberi természetű, és a másik részének isteni mivoltában bízik.
Az idézet forrása: Bernard Silvestris: The Cosmos written, a twelfth-century creation story, translated from Latin by Piet Gerbrandy [Kozmográfia, egy huszadik századi teremtéstörténet, latinból fordította Piet Gerbrandy], kiadó: Damon Eindhoven, 2022.
Isten Igéje benne van az egész teremtésben.
Isten Igéje nélkül egyetlen lénynek sincs értelme. Isten igéje benne van minden teremtett dologban, láthatóban és láthatatlanban. Az ige élet, létezés, szellem, örökké burjánzó zöld, örökké teremtő.
Ez az ige sugárzik minden teremtményben. Így kapcsolódik a szellem a testhez – az ige Istentől elválaszthatatlan.
Bingeni Szent Hildegárd
Az idézet forrása: Andrew Harvey: Teachings of the Christian Mystics [A keresztény misztériumok tanításai], Shambala Publications, Boston, 1998, 80.
Kép: Zöld Szófia
Hildegardis Bingensis: Liber divinorum operum, [Az isteni művek könyve], Brepols, Turnhout, 1996
________________
Fordító megjegyzései:
* Angol nyelven: Sciviasról – Wikipédia
** Bernardus Silvestris, más néven Bernard Silvestris vagy Bernard Silvester, középkori platonista filozófus és költő a XII. századból.
