Fiatal volt, egy tinédzser, a lehetőségek világával szemben.
Volt családja, barátai, egészséges volt, és mindene megvolt, ami szükséges ahhoz, hogy boldog legyen… de mindezek ellenére, valahogy nem a helyén érezte magát a világban.
Megkérdőjelezte az élet értelmét. Mi volt az ő szerepe ebben a világban? Nem értette, hogy az egészség és a boldogság miért nem kielégítő és miért nem tartós. Mi értelme van a halálnak? kérdezte magától… többek között.
Ezek a kérdések bonyolultak, és azon töprengett, hogy megossza-e a gondolatait másokkal, akár néhány barátjával is. Az ilyen alkalmakkor minden ok nélkül magányosnak és szomorúnak érezte magát.
Máskor azon tűnődött, hogy ezek a kérdések miért zakatolnak folyton az agyában és a lelkében, amikor olyan sok pozitív és kellemes dolog van, amire gondolhat és amit csinálhat.
Úgy tűnt minden rendben van vele, de belül ürességet érzett, ami nem akart elmúlni.
Ezek a kérdések különösen éjszaka foglalkoztatták a tudatát. Mivel nem talált választ rájuk, gyakran nyugtalanul aludt.
Amikor másnap felébredt, a napfény, a tanulás és a barátai lefoglalták. A nyugtalansága enyhült ahogy telt a nap. Azt gondolta: „Minden rendben van; az életem jó és mindezt meg kell becsülnöm.”
De a kérdések mindig visszatértek. Hiába volt „normális” az élete, mégis hiányosnak érezte.
Egyszer, amikor lefeküdt, miután hosszasan gondolkodott a kérdésein, elfáradt és végül elaludt. Az álmai szomorúak voltak, és nyugtalanok, és azt álmodta, hogy segítségért kiált, de nem tudta pontosan kihez, mert kétségbeesetten vágyott a válaszokra. Mivel nem jöttek válaszok, sírva fakadt. Zokogott.
A szenvedés és gyötrődés közepette úgy érezte, hogy valami megböki a mellkasán, egy különös érzés, de nem ijedt meg. Tovább sírt, de ez már megkönnyebbült sírás volt.
Rájött, hogy a válaszok, amelyeket az élet értelmére, és e világban való szerepére, valamint sok más kérdésre keresett, nem jelentenek problémát. Ellenkezőleg, ezek jogosak és alapvetőek.
Ez a felismerés nagy megkönnyebülést jelentett. Megállapította, hogy ezeket a válaszokat keresnie kellett, mert többé nem kerülheti el őket, és nem is félhet tőlük. Ez az élmény olyan nyugalmat adott neki, amit eddig még sohasem érzett. Olyan nyugalmat, ami nem éppen az övé volt, de ami betöltötte. Ebben a pillanatban felébredt és rájött, hogy ez a nagyon valós élmény csak álom volt! Felült az ágyában és elgondolkodott a jelentésén.
Noha nem értette meg teljesen, különösen azt a „nyomást”, amit a mellkasában érzett, de megkönnyebbült.
Rájött, hogy az éjszaka közepén ébredt fel és egyedül volt a szobájában. Úgy tűnt, hogy egy másfajta és bonyolultabb élet nyílt meg a számára, egy olyan élet, amelynek sokkal több értelme van.
Ettől a naptól fogva, bár az élete ugyanolyannak tűnt, valami megváltozott benne. Figyelmesebb lett, mélyen elgondolkodott a kétségein, és többé nem érezte magát nyugtalannak.
Nem tudta pontosan, hogy milyen útra lépjen, vagy hogy miféle kihívások állnak előtte, de feltétlenül kereste azokat a válaszokat, melyek valódi értelmet adnak az életének.
